Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-347

232 147. erge&gos ülés márezlns 20. 1887. pedig e reversalis kiállításával csak eleget tettek bizonyos formaiságnak azért, hogy házasságukat ne késleltessék és mivel tudták, hogy azzal semmit sem vesztenek. A véderő-bizottság e szempontból nem tarthatta elfogadhatónak a 3. §. b) pontját és azt olykép módosította, hogy csak azon özvegyek legyenek a nyugdíjból kizárva, kik e törvény életbe léptetése után fogják kiállítani a reversalist. Áz eddig kiállítottak nem alterálják a szabályszerű nyugdíj kiutalványozását, Ez az egyik lényeges módosítvány. A másik vonatkozik az özvegyek ;-zon jogára, hogy második férjhez menetelök esetén a nyugdíjról való lemondásuk mellett a végkielégítést kérhetik. A véderő bizottság bár tudta, hogy a polgári nyugdíjtörvény szerint az özvegy erre jogosítva van: mégis tekintettel volt arra, hogy a jelenlegi törvényjavaslatnak első sorban az a czélja, hogy a katonai egyének özvegyei és árváinak jövője biztosítva legyen. Már pedig, ha az özvegy végkielégítést választana, e czél gyakran illusoriüssá válhatna és sokszor az ország károsodásával járhatna, mert az özvegy második férje halála esetén sok esetben oly helyzetbe juthatna, hogy kénytelen volna újra nyugdíjért vagy kegydíj ért folyamodni. A törvényjavaslat azon czélját, hogy az özvegyek és árvák jövőjét biztosíts a, a bizottság csak ugy vélte elérhetőnek, ha kimondja, hogy az özvegynek nyugdíja újra férjhezmenetelével szünetel, második férje halála esetén azonban ismét annak élvezetébe lép. T. ház! Az elmondottak után csak újból utalhatok a törvényjavaslathoz csatolt terjedelmes és minden kérdést felölelő kimerítő indokolásra, melyből kitűnik, hogy tekintette] véderőnk jelenlegi szervezetére és leginkább arra való tekintettel, hogy a népfölkelés szervezete következtében háború eseten az áldozatok növekedésével növekedni fog azok száma, a kiknek ellátásáról és nyugdíjazásáról a törvényhozásnak szent kötelessége lesz gondoskodni. Ezeknek alapján a törvényjavaslatban eontemplált intézkedések keresztülvitelét időszerűnek tartom és azt hiszem, hogy azokat továbbra elhalasztani nem lehetett. Az elmondottak alapján ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Csak röviden és egy pár fontos körülményre kívánom a t. ház figyelmét felkérni. (Ralijuk!) Mielőtt azonban felszólalásom tulaj donképeui czéljára áttérnék, részemről is kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot azon határozati javaslat kíséretében és kapcsában, mely a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik, elfogadom. Elfogadom egyfelől azért, mert az, habár nem is egész terjedelmében ugyanaz, de folyománya a hadmentességi díjról alkotott törvénynek. Ismétlem, nem egészen ugyanaz, mert mig azon törvény csakis a háborúban elesett, ebbeli szolgálatban megsebesült, vagy különös fáradalmak következtében elhaltak özvegyeinek és árváinak ellátásáról tartalmaz intézkedéseket: addig ezen törvényjavaslat szelleme ezen intézkedéseket kiterjeszti a békében elhaltak özvegyeire és árváira is. Ezen szempont az, mely újabb körülmények megfigyelését szükségessé teszi, melyekre felszólalásom vonatkozni fog. De elfogadom másodszor azért is, mert lehetetlennek tartom, hogy az állam a véderő szolgálatában lévő egyének özvegyei és árváira vonatkozólag mostohább intézkedéseket tegyen, mint már tett a polgáii szolgálatban álló tisztviselők özvegyei és árváira vonatkozólag. E tekintetben a törvényjavaslat az említett törvénynyel meglehetősen eonformis intézkedéseket tartalmaz és ha ehhez figyelembe vesszük azon körülményt, hogy mig a polgári szolgálatban álló tisztviselőknek módjuk és alkalmuk van arra, hogy tevékenységüket szolgálaton kivül más irányban is kiterjesztvén, más téren anyagi jóllétük biztosítására munkálkodhatnak, addig ennek a lehetősége a véderőnél ki van zárva, mert foglalkozásuknak természete és elfoglaltatásuknak úgyszólván egész napot igénybe vevő volta lehetetlenné teszi, hogy ők más téren, ugy magukról, mint csal' djuki ól további tevékenység által gondoskodhassanak. (Igaz! Igaz! balfelől.) Ily körülmények között a véderőnél sem zárkózhatom el azon szempont elől, melyet ezen törvényjavaslat maga elé tűz. Ismétlem tehát, hogy ezen okoknál fogva a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) De midőn ezt teszem, két körülményt itt is felemlííendőnek tartok. (Halljuk!) Az egyik az, hogy ezen törvényjavaslatnak 34. §-a mégis mostohábban intézkedik, mint intézkedik a polgári egyénekre vonatkozólag az 1885-ben megalkotott törvény, a mennyiben az általam jelzett szakasz kizárja ezen törvény jótékony intézkedéseiből azokat, a kik ezen törvény érvénybe lépésének napján már tényleg özvegyek és árvák voltak s kizárja másodszor azokat, a kik akkor mint tisztek és legénységi nyugdíj állományban lévén, özvegyeik és árváik később lennének ellátandók, a kikre tehát ezen törvényjavaslat rendelkezései ki nem terjednek. Az elsőre vonatkozólag csak sajnálatomat fejezhetem ki a fölött, hogy országunk pénzügyi helyzete gátol bennünket ezen egyébiránt szerintem szintén méltányos és igazságos érdek kielégítésében. Mert nem lehet kétség az iránt, hogy akkor, ha ezen törvényjavaslat rendelkezései az említettem két cathegoriának elsejére is kitérjeszj tetnének, okvetetlenül bekövetkeznék az, hogy