Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-347

228 347. országos ülés márezins 26. 1887. nak Peru és Bolivia ellen folytatott háborúja alkalmával hadi károkat szenvedett magyar és osztrák alattvalók kártérítési követelései iránt Chilével 1885. évi Julius 11-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a törvényjavaslatot) , Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a felolvasott törvényjavaslatot végszövegezésében is elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik és alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. T. ház! Méltóztassék a jegyzőkönyvnek ezen pontját hitelesíteni, hogy a törvényjavaslat a főrendiházhoz átküldhető legyen. Tibád Antal jegyző (olvassa). Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvnek ezen pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik a pénzügyi és véderő bizottság jelentése a hadsereg, hadi tengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról szóló 349. számű törvény javaslattárgyában." """"""" Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadó ját illeti, Dániel Ernő előadó: T. ház! A jelen törvényjavaslat a t. ház által a pénzügyi és véderőbizottsághoz lévén tárgyalás és jelentéstétel végett utasítva, ugy a véderő bizottság mint a pénzügyi bizottság tárgyalván a javaslatot, jelentésüket a következőkben terjesztik elő. A pénzügyi bizottság jelen törvényjavaslat tárgyalásánál mindenekelőtt két főkérdést vetett fel. Az egyik kérdés az: hogy vájjon van-e szükség a törvényjavaslatban foglalt intézkedésekre és másodszor, hogy annak elfogadása esetében milyen teher háramolnék az államra? A mi az első kérdést illeti, ugy mindenekelőtt constatálni volt kénytelen a bizottság azt, hogy eddig a katonatiszti özvegyek és árvák ellátására nézve szerves, rendezett szabályrendelet nem volt. Voltak ugyan szabályok, melyek még a múlt században keletkeztek, de ezek részint csak az esetek bizonyos számára szorítkoztak, részint pedig elavultak és a mai kor követelményeinek nem felel nek meg és igy a kormány intézkedéseinek a nyugdíjigényekkel szemben biztos alapot egyáltalában nem nyújtottak, ugy, hogy csaknem kénytelen volt a méltányos és jogos igényeket kegydíjak nyújtása által kielégíteni, a mely kegydíjak már is igen tetemesen terhelik az államot. Ha már ezen állapot tarthatatlan volt, ugy még tarthatatlanabbá vált az most, midőn a törvényhozás az 18S5. évi XI. t.-ez. megalkotása által a polgári hivatalnokok özvegyeiről és árváiról atyailag gondoskodott és mert a pénzügyi bizottság ugy volt meggyőződve, hogy midőn gondos kodás történt a polgári hivatalnokok özvegyeiről és árváiról, a katonaközvegyek és árvákról nem gondoskodni, kik nem csak tehetségök és munkásságukkal, hanem egyszersmind életükkel és vérükkel is szolgálják a hazát, mégis csak a legnagyobb méltánytalanság volna. Ezen szempontból kiindulva elismerte a pénzügyi bizottság azt, hogy az ezen törvényjavaslatban foglalt intézkedésekre szükség

1 van. A második kérdést illetőleg, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása által milyen teher háro molnék az országra, a bizottság készséggel elismerte azt, hogy azon nagy terjedelmű, a legkisebb részletekre kiterjeszkedő kiszámítások és kimutatások, melyekkel a törvényjavaslat indokolása támogattatik, világos és tiszta képet nyújtanak a törvényjavaslat pénzügyi hatásáról. Mindenek előtt tisztán körvonalozzák a szükséglet mennyiségét. Ezen szükséglet két tényező által teremtetik. Az egyik az özvegyeknek és árváknak nyújtandó ellátás magassága — a másik az ellátásban részesülő özvegyek és árvák száma. Ezen két tényező közül csak az első függvén a törvényhozás megállapításától, erre nézve a bizottság azt a meggyőződést merítette, hogy az özvegyeknek és árváknak nyújtandó ellátás túlságosnak nem mondható, az nagyban és egészben alkalmazkodik azon ellátáshoz, mely az 1885. évi XI. t.czikkben a polgári hivatalnokok özvegyei és árvái részére megáll a pittatott. Mindkét tényező összműködése folytán a következő eredményre jutunk. Az első évben a szükséglet 40,627 frtot tesz — mely évről-évre emelkevde 68 év múlva eléri a maximumot 3.3 5,093 forintot, hogy aztán állandóan ezen a magaslaton maradjon. Ez tehát azon szükséglet, mely közvetlen ezen törvényjavaslat elfogadása által teremtetik. Azonban arra, hogy a szükségletet kellőképen összehasonlíthassuk a fedezettel, szükséges, hogy ne csak az összeget vegyük tekintetbe, hanem azon más összegeket is, melyek ugyancsak a fedezetre szolgáló alapul vétettek fel s e tekintetben a következő szükségletek mutatkoznak, először: a hadsereg és hadi tengerészet özvegyeinek és árváinak az eddigi rendszer szerint nyújtott ellátás ; másodszor : a hadsereg és hadi tengerészet hivatalnokai özvegyeinek és árváinak az eddigi rendszer szerint nyújtott vagy nyújtandó ellátás; harmadszor: mindkét honvédségbeli nyugdíjas tisztek özvegyeinek és árváinak az eddigi rendszer szerint nyújtandó ellátás ; negyedszer.- mindkét honvédségbeli hivatalnokok özvegyeinek és árváinak az eddigi szabályok szerint nyújtott vagy nyújtandó ellátás. Ezen szükségleteket mind együvé véve, a következő eredményre jutunk : a szükséglet az első év-