Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-344

344- ersiigos ülés márezims 21. 18S7. g|j franczia nemzet kénytelen a műveltséggel és a haladással semmi esetre sem azonosítható Oroszország szövetségét keresni. T. barátom kijelentései után ezeket tartottam kötelességemnek kinyilatkoztatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ellenindítvány fel fog olvastatni. TÖrs Kálmán jegyző (olvassa az ellenindítványt). Hegedüs Sándor, pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Csak egy pár reetificatióra szorítkozom, mert azt hiszem, hogy ez kötelességem. (Halljuk! Halljuk!) Magára az összegre nézve sok különböző megjegyzés történt és különösen azok, kik általánosságban az 52 millió forint elvetéséről, vagy pedig az avval való megterheltetésről beszéltek, azt hiszem, szóbeli tévedést követtek el, a mennyiben ezen összegnek csak a quota arányban ránk eső részéről lehet itt szó. A mi pedig az indokolást illeti, a melynek kapcsán ngy a t. minister ur, mint a pénzügyi bizottság részéről ezen ránk eső összegnek fedezése ajánltatik, arra vonatkozólag oly kemény megjegyzések történtek, hogy valóban nem tudom, mivel indokolják a t. képviselő urak s különösen Hoitsy képviselő ur a „léha" s más efféle megjegyzéseket. Mert bátor vagyok figyelmeztetni arra a t. képviselő urat, hogy ha igazságosan akarja megbirálni a törvényjavaslatot és az indokolást, akkor természetesen azon közjogi állás szempontjából kell azokat megítélnie, a melyből azok beterjesztettek. Ha a képviselő ur a delegatiónak összes hatáskörét, valamint azon fölvilágosításokat. melyeket a delegaíio albizottságában az illetékes közegek adtak, ezen országgyűlés és ennek bizottságai számára vindicálja, azt közjogi álláspontjából kiindulva teheti, azonban ezen törvényjavaslat indokolása ellenében annak elvetése szempontjából fel nem hozhatja. Ez az egyik dolog. Különben is, ha állana az a kifogása a tisztelt képviselő uraknak, hogy ez a közösügyi kiadás itt részletesen nem indokoltatik s ennek következtében támadják meg : akkor az összes közösügyi kiadásokat nemcsak közjogi szempontból kellene hogy támadják, amint mindig teszik álláspontjukból kifolyólag, de meg kellene támadniok oly szempontból is, mert az összes közösügyi kiadásokra vonatkozó indokolásokat mindig léháknak, üreseknek s elégteleneknek mondhatnák igen egyszerűen azért, mert azt a 120 millió közösügyi kiadást a költségvetésben tüzetesen indokolva nem fogják találni. Nem fogják találni egyszerűen azért, mert közjogi szervezetünknél fogva ezen összegnek elbírálása, részletes megállapítása s ennek következtében részletes indokolása ez idő szerint a törvények értelmében nem az országgyűlés, hanem a delegatio elé tartozik. Elismerem, hogy a tisztelt képviselő ur álláspontjából ez nem helyes, de én csak azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogy akkor, midőn a törvényeknek megfelelő előterjesztés történik, méltóztassanak azt mondani — bölcs belátásuk szerint — hogy a törvény helytelen, de ne méltóztassanak szemrehányásokat tenni azon törvényjavaslattal szemben, mely a törvényhozás által elfogadott törvények határain belül az illetékes forumok hatáskörét tiszteletben tartja és ehhez mérten terjesztetik elő. Nem kívánok kiterjeszkedni azon tévedésre, melyet Helfy tisztelt képviselőtársam igénytelen előterjesztésemmel szemben elkövetett, mert a tisztelt ministerelnök ur már megmagyarázta, hogy én magam a jelentésben két részre osztottam az előterjesztésben három csoportban álló öszszegeket, még pedig azért, mert azok kétféle természetűek. Az egyikben a feltétlenül elkölthető, részben már elköltött összegek külön indokolást kivannak, a másikban feltételes felhatalmazás alapján bizonyos eshetőségek beálltával elkölthető összegek czímén adandó felhatalmazásról van szó. Igen természetes dolog, hogy ez alapon én két csoportra osztottam az összegeket, melyek a pénzügyminister indokolásában három különböző részben vannak előterjesztve. A mi a közgazdasági állapotot illeti, erre azt hiszem, nem terjeszkedhetem ez alkalommal ki. Csak azt vagyok bátor megjegyezni Hoitsy Pál tisztelt képviselő urnak, hogy a statistika is olyan, mint a görög myíhologiában abryaerei forrás, abból vagy bőven kell merítem, vagy hozzá sem kell nyúlni. Ha valaki kikapkod egy pár adatot, egészen incidentaliter és mellékesen, de tüzetesen ki nem fejti annak jelentőségét, bárkit is könnyen, de első sorban önmagát félrevezetheti. így például, hogy részletekbe ne bocsátkozzam, roppant tévedést követ el a képviselő ur akkor, ha például az ország nyomorúságos állapotát a juhállomány fogyásával kívánja magyarázni; mert Angliától kezdve, valamennyi európai államban ez időszerint a juhállomány fogyását lehet kimutatni, de ha ezzel szemben más nemzetgazdasági tényezők fejlődése mutatható fel, nagyon szomorúnak az ország helyzetét nem lehet feltüntetni. Másfelől arra vagyok bátor figyelmeztetni a tisztelt képviselő urat, hogy e házban senki sem s a ministerelnök ur sem mondotta, hogy a magyar gazdának helyzete nem súlyos. Azonban azon állításokkal szemben, melyek bukásról, sülyedésről és hanyatlásról szólnak, igen természetes, hogy kötelessége lesz az igazság érdekében mindenkinek, a ki e kérdéssel foglalkozik, a helyzetre vonatkozó kedvező és fényesebb adatokat is feltüntetni, a melyek az árny mellett 27*