Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-343

Í82 343. orseágos ttléí mirezins II. 1SS7. T. ház! Én részemről a himlőoltásnak positive több hatást nem tulajdonítok és nem tulajdoníthatok, mint csupán annyit, hogy az emkereket általában bizonyos fokig megnyugtatja. Az, a ki az oltási proeessuson keresztül esett, lelki megnyugvást talál abban, hogy rajta végrehajtatott egy műtét, mely őt egy nagy és borzasztó betegség és baj ellen biztosítja. Minden, a mi ezen tul megy, a hypothesis ingoványába vezet s épen olyan nyilt kérdés, mint a Pasteur-féle oltás, egyáltalában hypothesis és theoria a bacteriumok, bacillusok és mikroorganismusokról, mely még vita tárgyát képezi. Én felhívnám a t ház figyelmét arra, hogy a Tíülföldön igen tekintélyes oldalról nagy mozgalom indíttatott meg a himlőoltás ellen, még pedig nem valami sentimentális alapon, hanem stasistikai alapokra fektetve és kimutatva azt, hogy egyáltalán milyen mértékben foganatosíttatik a himlőoltás. Ott ki van mutatva számszerűen az, a mit Lükő Géza és Madarász József t. barátaim nagyon nélkülöznek, hogy a himlőbe esettek és abba belehaltak közül hányan voltak és hányan nem voltak beoltva Ott a statistikai adatok, a melyek nem önkényesen, nem pusztán csak hallomás után készülnek — sajnálom, hogy nincsenek nálam — hanem melyek hatóságilag adatnak ki, sok pontról és teremtről kimutatják, hogy a himlőoltásnak épensüleminemü hatása a bajjal szemben nincs. De viszont ezzel szemközt nem szabad megfeledkeznünk még egy igen fontos dologról. Ez is meg volt elintve, felhozta Madarász Józsefi, öarátom, hogy a szakember, az orvos egyáltalában nem vállalhat felelősséget arrólaz oltóanyagról sem, a melyet ő egy más beoltot yérmekből vesz és a másikra átvisz. Azt, t. képviselőház, szabályszerűség ki lehet mondani, hogy az orvos tartozik a gyermeknek egészségi állapotát megvizsgálni, megítélni; de igen jól tudjuk, hogy épen a legborzasztóbb betegségek azok, a melyek generatióról generatióra átöröklődnek, a melyeknél a gyermek még teljes épségben és erőben meg van ugyan, de azon öröklött bajnak a csirája már benne van és az oltással átmegy a másikra. És t. képviselőház, vannak statisticai adatok arra nézve is, hogy számos gyermek épen a rossz anyaggal való oltás következtében a legborzasztóbb betegségekbe esik. (Igaz! Vgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház! legyen nekem megengedve, hogy én egészen gyakorlati szempontból, egyáltalában a magyarországi közegészségügyi intézkedések szempontjából fogjam fel ezt a dolgot. Ily ragályos betegségeknél a legfőbb óvószer szerintem az, hogy a beteg, a kin a betegség eonstatáltatott, elkülöníttessék, eltávolíttassák az emberek köréből ugy, hogy a ragály másokra át ne szánhasson; mert hogy az ilyen betegek contangiosusok, az egyszer bizonyos, az nem hypothesis. No hát, t. képviselőház, valahányszor itt kiüt a himlő, valahányszor kiütacholera, én elismerem és megadom azt a kormánynak, hogy a papiroson minden intézkedés megtétetik, hogy a hatóságnak abban a bizonyos hivatalos stylusban rendkívül hosszadalmas és épen oly homályos utasítások adatnak; de azok végrehajtása és foganatosítása Magyarországon a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Oly eseteknél, mint Kúnfélegyháza esete volt, a hol a gyermekeknek egy egész generatiója elpusztult a diphteritisben, a hol én utánajártam és utána kérdezősködtem, hogy mik legyenek azon intézkedések, melyek a baj elfojtására s a többire nézve tétettek, én egyebet boldogtalanságnál nem tapasztaltam: a desinficiálás felajánlását, az orvosoknak néha immel-ámmal való utánnézését; de azt a radicalis eljárást, a mely szükséges, hogy egy baj megakasztassék, megfékeztessék, az Magyarországon, a ritkaságok közé tartozik. És vájjon miért? Mert Magyarországon, fájdalom és ezt kimondom itt a törvényhozásban, az emberi életnek még nincs meg az a becse, mely azt megilleti. Mutatkozzék csak valamelyik ménesben a lovak körül valamiféle baj, (ügy van! Vgy van! szélső baloldalon) milyen szaladgálás, milyen munka, milyen felindulás van ott! Nincs az a költség, mely megtagadtatnék ; a biztosok mennek, a biztosok tesznek, itt elzárnak egyszerre mindent, mert abecses ló veszélynek van kitéve, az vagyont repraesentál, az ember az semmi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De. t. ház, semmisem jellemzőbb, mint a mit múlt nyáron Budapesten, a hol a cholera felütötte fejét, láttunk. A hatóság részéről vergődést, czivakodást gyanúsításokat az orvosok és a tanácsosok közt egymás ellenében, a vége az lett, hogy a ministernek kormánybiztost kellett kiküldeni, a kf. a veszekedő compania közt rendet csináljon. Ha ez igy van az ország kellő közepében a fővárosban, vájjon mit várhatunk a vidéken, a hol a dolgok sokkal lanyhábban mennek, a hol sokkal inkább olyanok, hogy ma is a jó Isten akaratára bízzák. Én mondom még egyszer, hogy sajnálom nagyon, hogy a közegészségügyi kérdés ezen házban soha sem tárgyalható oly praecisióval, mint a minővel tárgyalnunk kellene, hogy a mint azon dolgok, a melyeket itt foganatosítani akarunk, igeni •• megállanak talán a forumok ítélőszéke előtt, de megakadnak rögtön, hogy ha felvettetik a kérdés, hogy a végrehajtás tekintetében miféle garantiák vannak. Ezen garantiák semmik. Én rá akarok mutatni, hogy Magyarországon az orvosi kar és annak tekintélye nem áll azon magaslaton a hatósággal szemben, a melyen annak állani kellene. Ne ámítsa magát senki. A t. ministerelnök