Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-343
180 343. országos ülés márczlns ID. ISS7, terelni e törvényjavaslatot, melyeknek czélja és tárgya: a kényszer véd-himlő-oltás. Három szempontból jöhet e javaslat elbírálás alá. (Halljuk!) Első sorban azon kérdés merülhet fel: vájjon szabad, alkotmányos államokban a kényszerrendszabályok általában indokolhatók és igazolhatók-e ? Az kétséget nem szenved, hogy a kényszer fogalma az egyéni szabadság korlátozása nélkül alig képzelhető; de másrészt az is kétségtelen, hogy az individuális szabadságnak vannak bizonyos határai, a melyek ott kezdődnek, a hol az egyéni akarat a közérdekkel összeütközésbe jöhet. A társadalomnak, az állam érdekét és jóllétét egyesek szabad elhatározásától függővé tenni nem lehet. Egyébiránt törvényhozásunk a kényezer eszméjét és elvét elfogadta már tikkor, mikor az 1876: XIV. törvényezikkben kimondotta, hogy ragályos járványok esetében a kényszergyógyítás is elrendelhető, sőt ugyanezen törvény egy későbbi fejezetében már magáról a védhimlőoltás kényszeréről is intézkedik, jóllehet nem igen részletes és felette enyhe alakban. Másodsorban azon kérdés támadhat: vájjon a védhimlőoltás hatályos eszköz és óvszer-e a himlőjárvány kiterjedésének megakadályozására? Ezen kérdésre Európa összes művelt államai igenlőleg válaszoltak az által, hogy a védhimlőoltás rendszerét részint törvények, részint rendeletek útján életbeléptették és szabályozták. Hogy a beoltás egymagában nyújt-e feltétlen immunitást a ragály, a megbetegedés ellen, azt határozottan állítani nem merem ugyan, de a tapasztalás azt bizonyítja — és ezt egynéhány hivatalos adattal is bátor leszek igazolni — miszerint a himlőkórban elhunytak közül sokkal kevesebb esik azokra, kik be voltak oltva, mint be nem oltottakra. így például Nyitra megyében a legújabb időben himlőkórban elhunyt 81 egyén közül 15 esik oltottakra és 66 az oltatlanokra; vagyis a halálozás 18.52%-a esik az oltottakra és 81.48%-a oltatlanokra. Budapest főváros törvényhatóságának területén a folyó évi január hóban himlőben elhalt 113 egyén közül 23 volt beoltva, 88 nem, kettőnél nem tudni; a február hóban elhalt 80 egyén közül 17 volt beoltva, 63 nem; a márczius 1-től 5-ig terjedő időben himlőben elhalt 10 egyén közül 2 volt beoltva, 8 nem. így tehát átlag a halálesetekből 2leesik a beoltottakra, 79% pedig a be nem oltottakra. Itt meg kell még jegyeznem, hogy a védhimlőoltásmik hatása és védképessége bizonyos idő múlva megszűnik. Ha tehát az eddig csak j kivételesen alkalmazott ujraoltás, különösen a tömeges ujraoltás jövőben rendszeresittetni fog, alaposan remélhető, miszerint a tapasztalás jövőben | még kedvezőbb eredményt fog a himlőoltás hatá- j lyának tekintetében feltüntetni. Harmadsorban még aggályok támadhatnak | az iránt: vájjon a kényszernek e törvényjavaslatban kifejezett alakja helyes-e, vagyis, hogy e törvényjavaslatnak részletes intézkedései megfelelnek-e a czélnak ? Ezen kérdésre igen röviden válaszolhatok. A védhimlőoltást szabályozó összes külországi törvények és normalivumok között legtökéletesebbnek van elismerve az, a mely a német birodalomban érvényes és 1874 évi április hó 8-án kelt. A jelen törvényjavaslatnak elvi jelentőségű intézkedései pedig lényegileg azonosak az idézett német birodalmi törvény rendelkezéseivel. Befejezésül még azt óhajtom hangsúlyozni, hogy a javaslatnak a viszonyokhoz mért szigorú szabványai a megfelelő erélyes végrehajtásnak is némi biztosítékai gyanánt tekinthetők. Ezek után a közigazgatási bizottság jelentésében részletesen előadott indokok alapján arra kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobhfélől.) Lükő Géza: A szőnyegen lévő törvényjavaslat bizonyíték arra, hogy a közegészségügyről rendelkező törvény nem a kellő alapossággal és gonddal van szerkesztve. Elismeri ezt maga a közigazgatási bizottság jelentése is. Vannak a közegészségügyi törvénynek számos hiányai.Példaképen fölemlítem a körorvosok fizetésének módozatát. Az az ember, a kitől évnegyedenkint sokszor kényszerrel hajtják be a körorvos fizetését, az orvost ellenségének tekinti s így iránta bizalommal sem viseltethetik. Van a közegészségügyi törvénynek egy életmentő intézkedése, a mely azonban sikertelennek bizonyult. Ertem azon rendelkezést, hogy a hét éven aluli gyermekek okvetetlenül gyógykezelés alá veendők. Ez, t. ház, magában véve is alig kivihető, mert ha az orvos rendel is gyógyszert azon szegény gyermeknek, a legelső és legszükségesebb kellékeket az egészséghez: a jó táplálékot és fris levegőt a szülők nem képesek megadni. Ha azonban ezekre nem terjeszkedik is ki a törvényhozás s ha a közigazgatási bizottság ezekkel nem foglalkozott is, mégis, ha nem érhetem el a többet, beérem a kevesebbel is és elfogadom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául. Ha a fennálló törvény kellő szigorral és erélylyel hajtatott volna végre, bizonyosan nem következett volna be azon catastropha, melyet a bizottság jelentése foglal magában, hogy 4 év és 2 hó alatt 12,000 ember lett a himlő-járvány áldozata. A mostani rendelkezés sikere is attól függ, hogy kellő erélylyel és felügyelet mellett fog-e a törvény végrehajtatni. Mondott ugyan a t. előadó ur adatot arra, hogy hány százalék volt a himlőben elhaltak közül beoltva s hány nem, de azt — talán
