Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

130 337. országos Síés juárezims 5. ISSf. vizsgáló bizottság jelentése és a gazdasági bizottság jelentése a képviselőház épületére vonatkozólag Budapest városával kötött megállapodás tárgyában. Ezek egy ülésen elintézhetők lesznek. A szerdai ülésre az ipartörvény 50. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat és a mentelmi ügyek tűzetnének ki, a következő ülésre pedig az 1886-ik évi közösügyi költségekből a magyar korona országai által fedezendő póthitelről szóló törvényjavaslat. Időközben újabb jelentések is fognak beadatni és be van már adva a zárszámadási bizottságé, mely azonban terjedelmes és a nyomdai munka is időt kivan. A kedden tartandó ülést délelőtt 10 órára tűzöm ki. Most arra kérem a közgazdasági és a házszabályok módosítása tárgyában a tegnapi napon megválasztott bizottságok tagjait, hogy ülés után azonnal összejönni és alakulni méltóztassanak. Szemneez Emil képviselő ur fogja interpellatióját előterjeszteni. Szemnecz Emil: T. ház! A hitelszövet kezetek kérdésében bátorkodom interpellatiót intézni a t. igazságügyi és a kereskedelmi minister urakhoz. A közgazdasági válság által teremtett szomorú helyzet javítása felett ugy a parlamenten kivül, mint a parlamentben viták folynak. A j"avító eszközök egyikéül az szerepel, hog}^ a gazdaközönségen olcsó hitellel, lehetőleg az úgynevezett hitelszövetkezetek utján kellene segíteni. Ha meggondoljuk, hogy a nagyobb pénzintézeteknél és a vidéki takarékpénztáraknál a hitelt nem lehet olcsónak mondani, valóban örülni lehet annak, hogy a hitelszövetkezetek többé-kevésbé lábra kaptak és egyes vidékeken szép eredményeket értek el. A hitelnek társulási utón való kielégítése elvileg helyes és üdvös intézmény és nékem nem is lett volna alkalmam e tárgyban felszólalni, ha mint mindennek, ugy a hitelszövetkezeteknek is nem akadtak volna káros kinövései, melyek ne ín csak magát az eszmét compromittálják, hanem a hitelszövetkezeteknek jövőjét is aláássák, azonfelül, hogy egyes vidékeknek igen nagy károkat okozhatnak. Az 1873-iki börze-krach után a részvénytársulatokkal szemben a kereskedelmi törvény kellő garantiákat nyújtott és igy a részvénytársulatoknál, hol a nagyobb tőke keres elhelyezést, ?z ellenőrzés nagyobb, az elhelyezett tőke inkább biztosítva van, mint a hitelszövetkezeteknél, hol nagyszámú apró betétekből folynak be azon összegek, a melyekkel operálni hivatvák. A kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó intézkedései meglehetősen hiányosak, a miért is megtörtént az, hogy a részvénytársaságokra vonatkozó szigorú intézkedések által megakadályozott insolid, mondhatni szédelgő egyéniségek teljes erővel a hitelszövetkezetekre vetették magukat, ez utón akarván a közönséget kizsákmányolni, és maguknak vagyoni előnyöket szerezni. Nem tartom felesleges munkának t. ház, ha elmondom a részvénytársaságok és a hitelszövetkezetek közt a törvény szerint fennálló különbségeket. A részvénytársulatoknál az alaptőkét biztosítani kell, sőt annak 30%-át készpénzben is le kell fizetni a megalakulás előtt. A hitelszövetkezeteknél az alaptőkének biztosításáról szó sincs, elég ha bizonyos alapszabályokat állapítanak meg, a melyekben sem a tőke összegéről, sem pedig az üzletkör terjedelméről nincsenek határozott megállapodások. A kereskedelmi törvény 175. §-a biztosítja a részvények ellenőrzési jogát akként, hogy azoknak, a kik a részvénytőkének 10% -át képviselik, megadja a jogot, hogy a részvénytársaság ügykezelését, könyvvezetését bíróilag ellenőrizhessék és felülvizsgálhassák. A hitelszövetkezeteknél ezen biztosítás hiányzik, sőt ezzel ellenkező lapsus van a törvényben, a mely megengedi, hogy az alapszabályok értelmében azok, a kik a szövetkezet érdekeivel ellentétes álláspontot foglalnak el, kizárhatók legyenek. Ez idézi elő azt, hogy némely, határozottan a közönség kizsákmányolására alapított szövetkezeteknél, ha egyesek, kik az ott folyó üzelmeket észre vették és felszólalnak, az igazgatók velők szemben az alapszabályok azon szakaszával állanak elő, hogy miután az illető a szövetkezettel szemben ellenséges hangulatot akar teremteni, a szövetkezetből kizáratik. Ekként lehetetlenné van téve, hogy a szövetkezeti tagok az ottani ügykezelést megvizsgálhassák. Hozzájárul ehhez t. ház, még az is, hogy a rész vénytársulatoknál a nagyobb tőkével és nagyobb intelligentiával dolgozó elemeknek intellectuális képességöknél fogva megvan \ a hatalmuk arra, hogy a könyvelést és az ügyvitelt ellenőrizhessék. A hitelszövetkezeteknél, hol 10—20 frtos törzsbetétekből alakxü a tőke, az ily törzsbetétekkel biró földművesek és iparosok nem birnak azon qualiíicatióval, hogy az ezen intézeteknél dívó üzelmeket, a melyeket talán a könyvelés módjából és az egész üzlet vezetésből is ki lehetne deríteni, felülvizsgálhassák. A hitelszövetkezetek elfajulása megteremtette azt a helyzetet, hogy ezek tagjaikat nem is kisebb területről, egy zárt körből toborozzák össze, hanem ágenseik által az ország legtávolabbi részeiből fognak tagokat. (Igaz! Ugy van! a széhöbal különbőzöpadjain.) Ez az eljárás teremtette meg azt a helyzetet, hogy e tagok, kik tudja az Isten, az országnak melyik sarkán lakó s átlag csupán 10—20 forint erejéig érdekiett szegénysorsú emberek, képtelenek arra, hogy e csekély tőkéjüket ellenőrizhessék, mert, ha föl akarnának jönni Budapestre, még ha megadatnék is nekik a mód,,