Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

118 3S7. országo- üléi máreztns 6. 1887. termelés javítása és olcsóbbá tétele, akár a szállí­tási eszközök tökéletesbítése által rövid iűő alatt kiegyenlíthetjük? És vájjon annak az 1 millió fo­rintnak, melyre a teheráru forgalom, tehát túlnyo­mókig nyerstermények megadóztatásából számít a kormány, nincsen-e semmi káros jelentősége e te­kintetben ? Az én meggyőződésem szerint egyáltalán nem elég az, ha mi versenyképességünket ilyen intéz­kedések által nem rontjuk ; szerintem olyan intéz­kedéseket kell tenni, a melyekkel azt javíthatjuk. (Helyeslés balfelől.) Hogy pedig ez az 1 millió frt a mi versenyképességünknek fokozására szolgál e akár csak a szállítás tekintetében is, nem hiszem, hogy ennek bebizonyítására a t. előadó ur is vál­lalkozzék. Tehát, t. ház, az előterjesztés nem tartja tisz­teletben a gazdasági élet fejlődésének törvényeit. Vájjon tiszteletben tartja-e azután a nemzetközi jogot? (Halljuk!) És én megvallom, nem tartom megengedhetőnek azt, hogy ezen fontos kérdés fe­lett oly egyszerűen átsikoljunk és hogy megelé­gedjünk azzal az indokolással, melyet a t. előadó úrtól az imént hallani szerencsések voltunk. Mert hogyan áll a kérdés? Nézetem szerint, egészen helyesen fejtették ki abban a kérvényben a Dunán gőzhajózást folytató vállalatok, hogy az 1856-iki párisi szerződésnek intentiója s az 1857-ben lét­rejött hajózási acta érdekeltjeinek intentiója az volt, hogy a Duna szabad folyó legyen. Az 1856. évi párisi békekötési okmány 15-ik czikkének második bekezdése szerint a Dunán való hajózást sem akadályozni, sem oly illetékek alá vetni nem szabad, a melyek a következő czikkekben foglalt határozmányokban határozottan kikötve nincsenek. Ehhez képest, sem olyan vámot, a mely tisztán a folyón való hajózás tenyéré van irányozva, sem a hajón szállított árukat adó alá venni nem szabad. Ez van a hajózási acta 19-ik szakaszában is. A 20-ik szakaszban elmondatnak azután azon ki­vételek, a melyekre vonatkozólag a megadóztatás megengedtetik és a melyek a mennyiben már lé­teznek, jövőre is fenn lesznek tarhatók. Mindezen kivételeket egyenként nem sorolom fel, de azt hiszem, a t. előadó ur nem fog megczáfolhatni, ha azt mondom, hogy azok mind olyanok, a melyek­nek czélja az, hogy időnkint a költségek terítes­senek meg általok, melyek a hajózás intézményei­nek és a hajózás eszközeinek teljesítésére és fen­tartására fordíttatnak. Maga a pénzügyi bizottság is érezhette, hogy ezen ellenvetésnek bizonyos nyomatéka van, mert például a törvényjavaslat 2 ik szakaszát egészen máskép szövegezte, hogy az nézete szerint, össze­ütközésbe ne jöjjön a hajózási actával. A törvény­javaslat 3-ik szakaszának f) pontja alatt pedig a kivételek közé felvette a réveket, melyeken a közlekedés gőzerővel tartatik fenn. De hát a dolog lényegére vonatkozólag mit mond a pénzügyi bizottság? Azt mondja, hogy té­vednek a kérvényezők, mert hiszen a javaslat, valamint a régi törvény is, nem a hajózás actusát és a hajókon szállított árukat terheli, hanem az illető vállalat díjszedését és jövedelmét, a mi eset­leg át is hárítható. Hát én e magyarázatot egyál­talában nem tarthatom olyannak, a mely helyét megállja. Mert mit jelent az: nem a hajózás actu­sát megadóztatni, hanem a hajózás actusának jö­vedelmét 1 "Nézetem szerint ez nag} r ban és egész­ben ugyanaz a dolog, mert vájjon a hajózási vál­lalatok a Dunán azért alakultak, hogy ingyen szállítsanak? És azután azt mondja: az őszi szál­lítás alkalmával nincsen díjszedés, nincsen adó. Hegedüs Sándor előadó: Az áruszállí­tásnál ! Gaal Jem>: E tekintetben nagyon érdekesen illustrálja a t. bizottság felfogását az 5. szakasz, melyben elmegy a t. bizottság a jövedelem meg­adóztatásának végső határáig és esetleg a viszo­nyok alakulása szerint azon túl is. Az 5. szakasz­ban az foglaltatik, hogy a vasúti és hajózási vál­lalatoknak még saját szállítmányai is meg lesznek adóztatva, a mennyiben azok a 3. szakasz c) pontja alatt ki nem vétetnek, még akkor is, ha a szállí­tási vállalat külön díjat nem tüntet ki, mert ekkor az önköltséget kell neki bevallani és ennek alap­ján vettetik ki reá az adó. Azt jól tudom, hogy rabulisticával kiforgatni mindent lehet, de én nem tartom Magyarország méltóságához illőnek azt, hogy egy nemzetközi szerződéssel szemben rabu­listicához foij/amodjék. (Hélyesléi balfelől.) Azt mondja a t. előadó ur, hogy ezen kérvé­nyezőknek nem lehet igazuk, mert 11 év telt el anélkül, hogy valaki e tekintetben felszólalt volna. Ennek, az én felfogásom szerint, nagyon egyszerű magyarázata van, még pedig az, mert nem volt a Dunán oly vállalat, melynek háta megett idegen hatalom állott volna. A dunagőzhajózási-társulat székhelye, igaz Bécsben van, de azon viszony, mely Austria és Magyarország közt fennáll, lehe­tetlenné teszi, hogy ily irányban például az osztrák kormány szólaljon fel akkor, midőn ő Felsége, a magyar király kétszer szentesített már egy tör­vénybe foglalt intézkedést. Azonban korántsem tartom kizártnak annak lehetőségét, hogy ez irányban később reclamatio történjék. Azt rebesgetik, hogy egy német vállalat alakul majd a Dunán és annak a törvény értelmé­ben képviselője is lesz ez országban. Ha már a 6. szakasz értelmében e képviselőtől kívánni fog­ják, hogy a magyar korona területén belül eső útrész után esedékes szállítási díjt fizesse meg a nemzetközi forgalomban szállított tárgyak után is —- mert nincs az iránt semmi kétség, hogy ez is adó alá vonatik — az előadó ur tüzetesen kiemelte azt. Meg vagyok róla győződve, hogy Németor-

Next

/
Thumbnails
Contents