Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-336

S36. országos ülést niárezins 4. 1887. j(]g •mely — megengedem — egy kiállítás rendezésénél könnyen előfordulhat. De itt nem arról van szó, hanem annak meg­birälásáról, vájjon nem volt-e túlkönnyelmíí költ­ség pazarlás, ezt pedig megbírálni csak akkor le­het, ha a zárszámadás minden részletével és logi­kájával megismerkedhetünk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha a minister ur azt mondja, hogy ha egy kiállítás — melynek erkölcsi ered­ményét és hatását kisebbíteni nem kívánom —- pár ezer forintnyi túlkiadássaljár, ezt difficultálni nem lehet: akkor arra vagyok bátor figyelmeztetni a minister urat, hogy itt nem pár ezer, hanem 1.300,000 forintnyi túlkiadás helybenhagyásáról van szó s ezzel szemben mégis estik teljesítenünk kell azon kötelességet, bármennyire objective kí­vánunk is eljárni, a melyre épen a minister ur hí­vott fel, midőn a túlkiadások helybenhagyását kí­vánja s e végből a jelen törvényjavaslatot a ház elé terjeszti. Már pedig, midőn azt látjuk, hogy a kiállítás, mely eleinte társadalmi téren kezdeményeztetett, ötszörösen nagyobb összegbe került a tervezetnél; midőn látjuk, hogy az előirányzati tételek néme­lyikét ötszörös, hatszoros, sőt tízszeres összegekben haladja túl az eredmény ; (ügy van! JJgij van! a bal- és a szélső baloldalon) és midőn látjuk, hogy egye* kiadási tételek oly példátlan összegekben jelentkeznek, melyekről alig lehet fogalmat alkotni, hogy miként emelkedtek oly magasra ; midőn azt látjuk, hogy például installatióra és díszítésre 193.840 frt adatott ki, melyben a szekrények nem foglaltatnak, továbbá rendőrségre. 104,000 frt, eathalogusokra 85.000 frt, vagy a mi rám különö­sen meglepő, pénzjegykezelési jutalékokra, kama­tokra 126,000 frt: (ügy van! Ugyvan! a bal- és szélső baloldalon) akkor szemet hunynunk csakugyan nem szabad. No t. ház, ezeket mégis csak kötelességünk volm. megvizsgálni és csakis akkor helybenhagyni, ha ezeknél könnyelmű túlköltekezést vagy pazar­lást nem találunk, a mikor is igen szívesen szemet hunyunk egyes és oly menthető dolgok előtt, melyek a körülmények által indokoltatnak. Meg­vallom, hogy ezen túlkiadásoknál is az a szellem jelentkezik, a mely a minister ur palotájának ki­építésénél felmerült s a mely nem törődik mással mint azzíd, hogy a dolgok elintéztessenek és csak a külső siker és fény legyen meg. Én ezzel a szel­lemmel szemben kötelességemet kívánom teljesí­teni, erre pedig csakis azon határozati javaslat nyújt módot és alkalmat, a melyet t. barátom be­nyújtott és a melyet tehát is én elfogadok.(Helyes­lés bálfelöl.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Gr. Széchenyi Pál, földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi minister: T. ház! Bá­| tor vagyok Horánszky Nándor képviselő urnak egy tévedésére figyelmeztetni a t. házat. A t. kép­viselő ur ugyanis egész okoskodását arra építette, mintha én beszédemben a túlkiadásokról beszél­tem volna általában. Én, t. ház, erről szót sem szól­tam, mert én a túlkiadások azon részéről beszél­tem, a mely az utólagos megbirálás alkalmával feleslegesnek bizonyult. Én tehát nem azt mondot­tam, hogy az egész túlkiadás tekintendő ugy, ha­nem azt, hogy annak csak azon része, mely az utólagos megbirálás alkalmával feleslegesnek mutatkozott, mert ilyeneket esetleg igen is lehet találni. Ennek figyelembevétele mellett egészen más színben tűnik fel álláspontom és védelmem, mint a hogy a képviselő ur feltüntette. Elnök : Az előadó ur szólási jogával élni nem kívánván, a határozati javaslat beadóját, Enyedi Lukács képviselő urat illeti a szólás joga. Enyedi Lukács : Én, t. ház, csak két ész­revételt óhajtok fenni. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur felszólalásom tenorja és határozati ja­vaslatom közt ellenmondást talál, a mennyiben azt mondja, hogy ha én nem pártszempontból ítéltem volna meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot, akkor nem nyújtottam volna be határozati javas­latomat, hanem megszi.vaütam volna a törvényja­vaslatot. Tökéletesen igaza volna a t, minister ur­nak, ha én egy parlamenti bizottság kiküldését és vizsgálatot kívántain volna, de erről nem szóltam; határozati javaslatom is azt mondja hogy a pénz ügyi bizottság ide egy jelentéit tett, a mely nem elégséges s ezért adassék az vissza az illetékes hatás 1 ;őrben eljáró pénzügyibizottságnak, hogy ás egészítse ki azt azon adatokkal, a melyek szüksé­gesek arra, hogy a ház ítélhessen. Ebben t. ház, semmiféle pártszempont sem nyilvánul és egy egy­szerű alkalmazása a házszabályoknak erre a spe­ciális esetre. Azt hiszem, hogy midőn a t. minister ur velem szemben a hazafias szempontot hangoz­tatta, azt nem vette komoly értelemben, hanem hogy ez inkább a hazafias szempont eltéiő felfogásának nyilvánulása, A minister ur azt hiszi, hogy csak azok a hazafiak, a kik a kormányt támogat­ják : én pedig azt tartom, hogy a hazafiság nem a kormány támogatásánál kezdődik, habár nem is ott végződik. A túlkiad ásókra a t. minister ur helyreigazí­totta azokat, a miket mondott, mert csakugyan nem néhány ezer frtról van szó; 1.800,000 frt a túlkiadás, ide nem számítva az egyes tárczáknál elszámolt külön kiállítási költségeket. Ezekkel a kiállításra ráfizetett Összeg meghaladja a két millió irtot is. Ez pedig oly összeg, a melynek el­bírálását mielőtt a fedezetet megszavazzuk, komo­lyan meg kell fontolnunk. Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék

Next

/
Thumbnails
Contents