Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-316

m 316. országos üléi febrnár 8 188". kártérítés czím alatt 3 1 /* millió követelés megíté­lése, miután én azon aggodalmamnak adtain kifeje­zést, hogy ebből az államra nézve előbb-utóbb kártérítési teher fog keletkezni, azt méltóztatott kijelenteni, hogy ha a bérlők által biztosítva van, mit nehezen képzelek elérve lenni és bevárandónak látom annak idejében az eredményt. Ezen idő óta már egy évnél több telt el a nélkül, hogy a kormány ez irányban ismételten adott ígéretének eledet tett volna. Nem tudom, hogy a t. pénzügyminister ur mivel képes védeni az ezelőtt egy évvel és az elődei által is ereszben tett igéi-etek beváltásának elmaradását, azt hiszem, hogy ma már az ügynek jelen állásában, midőn 1872 ben azon kormány tagjai közül — at. pénz­ügyminister ur akkori belügyminister, Pauler Tivadar mint igazságügyminister és Kerkápolyi Károly|mint pénzügyminister helyesették azon szer­ződést — jelenleg egyedül a t. pénzügyminister ur van még a kormányban, a ki, mint a hir tartja, szintén búcsúzó félben van, remélem, hogy a t. ministerelnök urat, a ki ezen irányban mint bel­ügyminister annak idejében szintén több izben nyilatkozott, hogy a törvényjavaslat be fog ter­jesztetni, maholnap a kabinetnek egyik tagja sem fogja a múltból feszélyezni, hogy végre-valahára ezen törvényjavaslatot beterjessze. Már múlt évi felszólalásomban is hangsúlyoz­tam ;< kormánynak a képviselőház ellenében elfoglalt álláspontját, hogy tudniillik nem bír érzék­kel arra nézve, hogy a képviselőház határozatát minden irányban és a maga idejében teljesíteni igyekezzék. Ezzel kapcsolatban, midőn újból meg­sürgetem ezen törvényjavaslat beterjesztését, legyen szabad még annyit megjegyezni, hogy gyakran találkozunk főleg' a sajtóban azon meg­rovással, hogy az ellenzéki képviselők, különösen a törvény- és alkotmánysértések feletti panaszok­ban brillíroznak. Én elfogadom ezt inkább, mint­sem hogy a törvény- és alkotmányszegésnek bűn­részese legyen az ellenzék. (ügy van! a szélső bál­oldalon.) Ezen irányban a kötelesség teljesítésért nagy obl» elismerésre számíthatunk, mintsem törőd­nénk azon gúnynyal, melylyel illetnek. Én tehát kérem a t. kormányt, különösen a t. ministerelnök urat, méltóztassék ezen majdnem 15 év óta vajúdó ügyet, melyet annak idejében azon balközépnek vezérférfiai, a hová akkoron a t. kormányelnök ur is tartozott, rendezni indítványoztak, törvényjavas­lat beterjesztésével bevégezni, hogy ezen ügy ugy az államjavak érdekében, mint a Kemény-család jogos igényeire nézve valahára befejezést nyerjen. Tisza Kálmán ministerelnök: A képvi­selő ur beszédje elején nem voltam benn a terem­ben, de különben is megvallom, nem tudtam, hogy ez a kérdés most elő fog hozatni. Nem hibáztatá­sul mondom ezt, csak saját mentségemül említem fel arra, hogy részletes választ most nem adhatok. De arról biztosíthatom a képviselő urat, hogy ez az ügy, a mely egyébiránt nem oly könnyen elin­tézhető, mint a képviselő ur hiszi, most is munká­ban van és bizonynyal a kormány fog legjobban örülni annak, ha ennek az ügynek terhétől vala­hára megszabadulhat, illetőleg, ha az a törvény­hozási intézkedések utján befejezhető lesz. De méltóztassanak megengedni, épen az időpontot e perczben meghatározni nem tudom és tán méltóz­tatik bizonyos elnézéssel lenni és abban igazat adni, hogy épen most tenni oly positiv ígéretet igen bajos, mikor a kormány tagjai nemcsak itt az ülésekben, de más fontos^ kérdések által is nagyon igénybe vannak véve. Én magam részéről, a mi emberileg megtehető, azt meg fogom tenni. (He­lyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Hegedüs Sándor előadó: Csak Olay Szi­lárd képviselő urnak akarom felvilágosításul meg­jegyezni, hogy a mi az állambirtokok értékesítését és becslését illeti, a pénzügyminister ur minden évben két füzetet szokott a törvényhozás elé ter­jeszteni. Az egyik füzetben számot ad arról, a mit értékesített és a becslés adatait is szolgáltatja ;igy például az 1885ik évre előadja, hogy az 5 évi átlag húszszorosa alapján vétetett fel a becslés és hogy a becslésen felül jól értékesíttettek az eladott bir­tokok és igy az államra nézve veszteség nincs. A másik füzetben előadja azon birtokrésze­ket, melyeket az 1887. évre eladásra kijelölt s ebben szintén a becslés rovatonként van keresztül vive minden egyes részletre s adva van,| miben szállott és miben emelkedett a becslés azon kulcs szerint, a melyet már jeleztem. Ennek következ­tében a képviselő ur kívánságának minden évben elég van téve s az idén is eleget tett a pénzügy­minister ur. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: A tétel ellen észrevétel nem lévén, azt hiszem, azt megszavazottnak jelenthetem ki. (Helyeslés.) Szathmáry György jegyző (olvassa).- Be­vétel 2.946,274 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző ^ (olvassa): Bányaigazgatóságok és számvevő osztályok, ki­adás 181,246 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Be­vétel 49,248 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa).­Fémbáuyászat és opáíbánya 3.218.257 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Be­vétel 3.061,827 frt. Elnök: Megszavaztatik.

Next

/
Thumbnails
Contents