Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-316
316. orszftjros ülés febntár 8. 1887. 55 hatom, hogy egyedül képes volna az országot a gazdasági nyomorúságból kimenteni, azt mintegy lábbal tiporjuk. Hiszen Amerika és Austrália minden termelés terén kiállja velünk a versenyt, mert sokkal olcsóbban termelhet, sőt ott, a hol gép segélyével dolgozhatik, bennünket határozottan túlszárnyal, de a dohánytermesztésnél, a melynél minden munka esak kézimunka erejével történhetik meg, a melyhez semmi tekintetben géppel még esak közelíteni sem lehet, ennél még Amerika, a dohánytermelés ős hazája sem érhet bennünket soha sem utói. Ez az egyetlen czikk az, a melyet az egész világon használnak, a melynek a legbővebb termesztés mellett senki piaczát el nem zárhatná, mert hiszen Angol- vagy Oroszországban, vagy Norvégiában hiába akarna valaki dohányt termeszteni, ott csak fogyasztják a dohányt. Ha tehát egy ország képes volna minél tömegesebben termeszteni ezt a czikket, annál több pénz folyván be érte. ezáltal az ország boldogsága nagyban előmozdittatnék. Engem, t. ház, nem az egyedárúság iránti ellenszenv vezérel, mert adót kell teremteni és azt a 14,000 milliót, vagy nem tudom mennyit megtakarítani jó volna. De én mélyen meg vagyok győződve, hogy ha a gazdasági ministerium nem a selyemtenyésztésre, nem a rizstermelésre költené azt a 10 milliót és megszüntetné a monopóliumot, a dohány felszabadítása által előbb fel fogna vergődni, mint ezen szerencsétlen monopólium mellett. Én, t. ház, igazságtalannak tartom, hogy azt a gazdaosztályt, a melyre mindenféle tartozás nehezedik, azt a földet, a mely a legmagasabb adóval van megterhelve, ettől a jövedelmi forrástól elzárjuk. Én nem találom igazságtalannak, ha az állam, a hol több jövedelmet húz az illető, ott kiveszi a maga részét az adóban; én nem volnék az ellen, hogy vessünk adót a dohányra, mint a szőlőre és más művelési ágra; de azt kimondani, hogy nem szabad dohányt termeszteni, csak itt termeszthetsz, ezt beváltom ilyen meg ilyen áron, másnak nem szabad adnod: ez a természettel, ez a joggal is egészen ellentétes helyzetet teremt. T. ház ! Ily előzmények után én megvallom, ezt az egyedurasági rendszert egyáltalán megengedhetőnek nem tartom. Szerintem a kutató emberi ész, a tapasztalás találja ezen jövedelmi forrás kihasználásának más módját is. Talán megtarthatnék a szivargyártást, a mint tavaly is röviden említeni volt szerencsém, talán behozhatnánk valami adót a pipákra, talán megadóztathatnék a dohánytermelést a földadó módjára. Én nekem főczélom az, hogy a termelés szabadittassék fel és szabad kereskedelem mondassék ki és a mig ez ki nem lesz mondva, én e tételt meg nem szavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gulner Gyula: T. képviselőház! Oak néhány megjegyzést kívánok a fenforgó tárgynál koczkáztatni. (Sálijuk!) Azt, hogy a dohánytermelés Magyarországon mezőgazdaságunk jelenlegi válságos helyzetében mily nagy fontossággal és mily nagy horderővel bir, azt gondolom, t. képviselőház, vita tárgyát nem képezheti. (TJgy van!) Azon körülmény által, hogy a dohány akár a kincstár részére, akár pedig export számára termesztetik, előre meghatározott árakon tünteti ki magát, bizonyos számításnak képezheti alapját egy gazdasági ágban, a melyet az illető gazda művelni akar. így tehát arra kellene a kormányzatnak általában tevékenységét irányozni, hogy ezt a fontos és nevezetes gazdasági ágat minél inkább fejíeszsze, minél inkább emelje. (Zaj. Halljuk!) T. képviselőház! Nem érthetek egyet mindenben avval, a mit Papp Elek t. barátom az imént elmondott és kijelentem azt is, hogy azt sem tartom ez idő szerint kivihetőnek, hogy a monopóliumot megszüntessük; mert ha számítást teszek; arra az eredményre jutok, hogy ha azt akarjuk, hogy csak felét hozza a dohány a mostani jövedelemnek, a mostan beültetett terület szerint minden catastralis holdra 100 forint adót kellene vetni és akkor is csak fele jövedelmet hozna az államnak. Erről azonban most vitatkozni nem akarok, csak annyit teszek még hozzá, hogy azután oly nagy területen termeltetnék a dohány, hogy a túlproductio önként bekövetkeznék és akkor meg a másik calamitas állna be: hogy a dohányt értékesíteni nem lehetne. De van igen sok tér olyan, hol a monopólium mellett is^ lehet a dohánytermesztést fejleszteni, növelni. És én itt a t. pénzügyminister urnak — ha szabad ezzel a kifejezéssel élni — egy szemrehányást joggal tehetek. (Halljuk!) A múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával bátor voltam arra a körülményre felhívni a t. ház figyelmét, hogy a kormány köreiből és a pénzügyminister nr nyilatkozataiból kiszivárog az az irány és az a szándék, hogy az export-termelést meg akarják szüntetni. Én akkor se vitatkoztam a felett, ma sem vitatkozom, hogy a termelőre, az országra, a monopolra helyes-e, jövedelmező-e, czélszeru-e az export-termelés vagy sem .csak constatálom,akkor is constatáltam és ugy áll a dolog,bár 2,000 catastralis holdnyi visszaesés mutatkozik az 1884-ben beültetett területtel szemben; constatáltam akkor is, hogy körülbelől megközelítőleg 100,000 catastralis holdon termeltetik dohány a kincstár részére és 10—12,000 catastralis hold az, a hol az export számára termesztenek. Talán sokat nem tévedek, körülbelől e körül áll a szám. Ma sem szándékom vitatkozni a felett, helyes-e, jó-e, czélszerű-e a gazdára vagy a kincstárra az export-termelés, de egy bizonyos, hogy a termesztés ezen módja ma