Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-316

316. országos Hé termelők, nem eoncurrálhatnak, a mit én számokkal is tudok igazolni, mert adatokat szereztem magamnak egy oly vidékről, hol sok és jó dohányt szoktak termeszteni. Szabolcs vármegyében például egy 10 holdas birtokon termeszt egy jó barátom dohányt, ki nekem az adatokat nyújtotta. Előre bocsátva azt, hogy valamint a eatasternél a tiszta jövedelmi fokozatok megállapítása nem a nyert adatok alapján, hanem előlegesen idefenn Budán, a zöld asztal mellett történt, egyes vidékekre nézve, hogy ezekben és ezeken a vidékeken a közepes jövedelemnek például 8—10 forintnak kell lenni, ugya dohánybeváltási vidékekre nézve innen adatott parancs, hogy Szabolcs vármegyében 15 forintnak kell átlagosan lennie, amott meg ennyinek kell lenni tekintet nélkül arra, hogy a dohány minősége, melyet beváltatni elvisznek, vájjon minő fog lenni. Annálfogva tehát Szabolcs vármegyében azon gazdának számítása következőleg mutatkozik. (Közbekiáltások jobbfelől: De érdekes!)Nem tehetek róla, ha nem érdekes is némely urakra nézve, hanem reám nézve érdekes. Számítás alapiául először is a beváltási öszszeg vétetett fel. Termeszt az illető a 10 catastralis holdon átlag: 55 métermázsa dohányt Ezért átlagban kap 700—800 forintot. Ennek felét oda adja a feleseknek, marad neki tehát a 10 hold föld után 400 forint bruttó bevétele. Ezzel szemben kiadása : 1. A termelési engedélyre fizet 10 frtot. 2. A 10 holdnyi föld háromszori megszántana 60 frtba kerül, a mi nem drága. 3. Két dohányos lakásért 20 frt. 4. 20 frtot. 5. A dohányosoknak fizetés fejében 4 köböl tengerit és 2 köböl krumplit és 30 frtot. 6. Tüz--és jégkár elleni biztosítás ért 60 frtot. 7. 800 frtba kerül a dohányszárító pajtája, évi kamat és 20 évi elpusztulás után évente 50 frt. 8. Melegágyba trágyahordás és a palánták meglocsolása, stb. 40 frt. Az összes kiadás tehát 410 frt s volt tehát a kár 10 frt. Ebből azt akarják önök levonni, azt méltóztatnak állítani, hogy a mezei gazdálkodásnak érdekében van a monopólium fenntartása és a monopóliumnak, mely egységárakat állapít meg a beváltásnál, hogy a mellett kárral termeszt az illető, akkor nem lehet azt elhinni, hogy a monopólium a mezei gazdaság érdekében van felállítva. Es épen az, hogy a gazdálkodás terén a dohánytermesztést illetőleg haladást nem tapasztalunk, igazolja azt, hogy nincs haladás. Hiszen 8.000 000 forint van jelenleg előirányozva a beváltandó dohányokra, ugyanennyi volt 1868-ban is. Akkor tehát hol a haladás? Ezelőtt 20 évvel épen ugy 18 frt volt az összes termesztésre nézve átlag egy métermázsa, a mint kijön 18-ra ma. Ezelőtt 20 i febraAr 8. 1887. 53 évvel ép ugy 66 és 70 frt közt variált egy hold földnek bruttó bevétele a dohány-termesztésből, mint ma. Tehát a mai gazdálkodás terén micsoda javítást és előhaladást hozott létre a monopólium'? Felelet: semmit! Hanem igenis a folytonos zaklatást érzi és szenvedni kénytelen a termelő. Ennek legfőbb oka az. hogy a beváltó hivataloknál nem alkalmaznak szakembereket. Tisztelet a kivételeknek, de legnagyobb részük olyanokat, a kik soha életükben dohányt nem termesztettek, sőt dohány palántát nem is láttak. Tudok dohánybeváltókat, előkelő kezelő tisztviselőket, a kik nem tudnák a dohány palántát a melegházi spárgától megkülönböztetni. Ily emberekre van bízva a dohánykezelés, mert a pénzügyminister urnái nem az a főtekintet, hogy az illető állás szakemberrel töltessék be, hanem az, hogy egyik-másik kegyenczének hivatal adassék. Ez állapotból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy mezei gazdálkodásunkban a dohány-monopólium haladást idézett elő, sőt ellenkezőleg visszamenést okozott. Mit tapasztalunk a gyártás terén? 3—400, 600 millió, sőt. ezer millió darab oly 4 kros szivart hoznak be, melyeket, ha a. dohánytermelés csakugyan fokozódott volna, itthon lehetne előállítani. De nincsenek gyáraink, nincsenek oly dohányaink, melyekből e szivarokat gyárthatnék. Ne ámítsuk tehát magunkat és a közönséget azzal, hogy a dohány-monopólium a mezei gazdálkodás érdekében tartatik fenn. Nem a mezőgazdaság érdekében, hanem Austria. érdekében tartatik fenn, mert a nálunk 100,000 holdon termett dohányból 60,000 hold termését Austriába viszik ki azon az áron, melyen mi előállítottuk az austriai beváltó közegek közbejöttével, kik dúskálva kiválogatják a javát, itt hagyják a rosszát. Tehát 8 millió frt értékű dohányból itthon legfeljebb csak 2 — 3 millió frt értékű dohányt fogyasztunk el, a többit Austriában dolgozzák fel s ott is ve szik el annak hasznát Mi tehát e tekintetben csak termelő provintiája, gyarmata vagyunk Austriának. Azon magas árak, melyek a tőzsdén felállíttattak, azért emeltettek oly magasra, hogy Austria megvédessék azon eshetőségtől, hogy Magyarországból vigyenek oda dohányt. T. ház! Nem képzelem, hogy legyen oly öntudatos, gondolkozó, tiszta keblű hazafi, a, ki a dohány-monopólium megszüntetését nem óhajtja. Legföljebb csak azon ellenvetést lehet tenni, hogy ez idő szerint nem kivihető a megszüntetés. De hát akkor hárít«uk el az akadályokat; erős akarat előtt nehézségek nem léteznek. Ott a túloldalon nagyon könnyű azt mondani, hogy nem lesz piaczunk, ha Austriával megszakítjuk a barátságot. Csak állítsunk elő olyan dohányt és olyan I gyári czikket a dohányból, mely az igényeknek i megfelel, fog az magának piaczot teremteni. De