Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-315

315. országos ülés, február 7. 1887 43 valamennyit senki. Bátor vagyok megjegyezni, hogy amaz adókat tényleg ugy fizetik, a mint én mondom és hogy én a hivatalos összeírásból vettem adataimat. Az, a mit bemutattam, hogy az illető fizet, tényleg rá van vetve. Az, hogy az illető két ártéri társulatba is fizet, egyszerűen onnan van, hogy földje bele esik mind a két ártéri területbe. A mi a többi adókra, nevezetesen a fogyasztási, a közvetett adókra nézve mondottakat illeti, azt hiszem, mindenki be fogja látni, hogy csak azokat vettem be, melyeket mindenki fizet. Mindenikünk fizeti a só, a husfogyasztási adót, ez csak világos; ha csak azt nem akarja mondani az előadó ur, hogy hát ne egyék húst, akkor nem fogja ez adót fizetni. Azt a ministerelnök ur is felhozta, hogy nekem nem a föld után kellett volna számítani, például a ház-, az egyházi adót. De hát ha az illetőnek más jövedelme nincs, mintán számítsam? A ministerelnök ur többi megjegyzéseire bátor vagyok ezeket válaszolni. 0 azt mondta, nem egészen helyesen állítottam oda a dolgot, midőn azt mondtam, hogy ime ezeket és ezeket az adókat fizeti egy negyedtelkes, holott azok nem voltak csupán állami adók. Nem is ezt akartam én számítani, hanem azt, hogy mennyi közterhe van. Az teljesen egyre megy, hogy az állam szedi-e vagy m egyház, vagy az ártéri társulat. Meg kell jegyeznem még azt, hogy ezen ártéri költségeket épen ugy az adóval együtt szedeti be az állam, mint a többi álkmadókat. (Igaz! Ugy van! a szélső "baloldalon.) Á mi azt illeti, hogy — a mint a ministerelnök ur mondotta •— hogy igen, de neki azon kívül is van haszna, mert jószágot nevel és ad el, megjegyzem, hogy azt is tekintetbe kell ám venni, hogy jószágot vesz is. Egyik gazda vesz, s másik elad. En nem vettem tekintetbe azt, hogy ő kénytelen tehenet vagy lovat vásárolni, következőleg azt sem vehettem tekintetbe, hogy eladhat. A ministerelnök ur azon megjegyzését illetőleg, hogy Békésmegyében, a mennyire neki tudomása van róla, jobban él a nép, mint Európában bármely nép, (Derültség a bal- és szélső haloldalon) erre nézve a ministerelnök urnak egy szeretetreméltóságát vagyok bátor ez alkalommal viszonozni. (Halljuk !) Minap egy közbeszólásomra azt jegyezte meg a ministerelnök ur, kívánja nekem, hogy legyen az én hitelem olyan, mint az államé volt 1875 ben. Én viszont azt kívánnám a ministerelnök urnak, ha szintén akkora jóakarattal viseltetném iránta, hogy éljen ő is ágy, akkora fáradsággal és akkora terhekkel, mint azok a békési emberek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur azt mondotta, hogy őmaga tudna községeket megnevezni, hol telkes gazdák nagymennyiségű földet vásárolnak. Tudom mire czélozott a ministerelnök ur. (Bálijuk!) Nem személyes dolog, gondolom,meglehet mondani. Épen a ministerelnök úrtól vettek kerületemben lakó gazdák nagyobb complexumot: csakhogy a ministerelnök urnak tudnia kellene, hogy azok nagyrésze arávaló pénzt a Sebes Kőrösnél knbikolással szerezte, tehát napszámmal, még pedig nagy, nehéz munkával és nem vették földjeik tiszta jövedelméből. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Közbeszólások a jobboldalon : Az mindegy !) Azon megjegyzésemre, hogy a külön vámterület létrehozatala mellett az adót is lejebb le hetne szállítani, a ministerelnök ur azt mondta, hogy hiszen akkor minden drágább lenne. Az én válaszom erre az: hogy az nagy különbség, hogy mire lennének azok a vámok kivetve s az is nagy különbség, hogy akkor azon vámok Magyarország pénztárába folynának be s a mig egyrészről az állam jövedelmét is szaporítanák, másrészről a föld adóját le lehetne szállítani. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Még csak egyet. A ministerelnök ur azt kérdezi: mit akarok e^en határozati javaslattal elérni, hiszen ha most elfogadtatik is, mi azáltal &, jövő országgyűlésnek nem praejudieálhatunk. Tudom, hogy ezt mi nem tehetjük, hanem nekem azzal meg volt a magam czélja. (Halljuk! jobbóldalon.) Az volt egyszerűen a czélom: tudni, vájjon a ministerelnök ur hozzájárul-e, vagy sem? Mert ha hozzájárul, igaz ugyan,.hogy a jövő országgyűlés másként határozhat, de rá nézve áll az, hogy kötelezni fogja a tisztcsségi kényszer, hogy a mit ma megígért, jövőben megtartani igyekezzék. (Derültség a szélső baloldalon) Csupán ezt akartam és semmi egyebet ezen javaslattal elérni, ezért kérem annak az elfogadását. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk!) A t. képviselő ur, hivatkozva arra, hogy tudnék megnevezni magam is községeket és ugy telkes, mint negyed telkes gazdákat, a kik birtokokat vettek, felhozott egyesetet, a melyről igenis magam is tudok, nincs is ellene semmi kifogásom. Annyival bevésbbé van, mert épen akkor, midőn felhozta, hogy ő is tudja, hogy azok azt a birtokot megvették, de nem földjeik jövedelméből, hanem munkájuk keres meny éh ől vették meg, épen akkor tökéletesen igazolta, a mit egy perczczel az előtt tagadott, hogy azoknak az embereknek más jövedelmi forrásuk is van, mint a föld. (Igaz! Ugy vanl jóbbfel'il. Ellenmondások balfelől.) Ez az egyik, a mit meg kívántam jegyezni. A t. képviselő ur továbbá nagy súlyt helyez arra, hogy mily csekély jövedelemre esik annyi közteher. Hát ha a t. képviselő ur a eatasteri jövedelmet veszi mint kétségtelen basist, teszek egy propositiót, (Halljuk! Halljuk!) kínálja meg azt a negyed telkes gazdát, hogy adja másfél annyiért 6«