Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-329
366 329. orsBágos Illés február 2S. 1887. restantiáknak emelkedése, akkor megadom rá a feleletet. (Halljuk!) A restantiák emelkedése főleg a büntető ügyeknek a büntető törvénykönyv és a csendőrségi intézmény életbeléptetése folytán bekövetkezett nagy mérvű szaporodása; másfelől azon, szerintem minden esetre helyes és ha jól emlékszem, már itt felemlített körülmény idézte elő, hogy alaposabb a judicatura. Ugy Veszter Imre barátom, mint Hódossy Imre barátom azt mondják, hogy restantiákat megorvosolni csak radicalis intézkedéssel lehet és ez a szóbeliség, ezt mondta Veszter Imre képviselő ur, Hódossy Imre képviselő ur pedig igy nyilatkozott (olvassa) ; „Az Írásbeliség örökös kútforrása a pereknek; ez vezet a perek szaporodására; ez oka annak, hogy napról napra szaporodnak a restantiák és a perorvos]átok megszorításával ennek gátat vetni, ezáltal a czélt elérni nem fogjuk, mert a baj az írásbeliségben van és egyetlen orvosszere a szóbeliség." T. képviselőház! Említettem már az imént, hogy én a szóbeliségnek híve, őszinte híve vagyok ; őszinte híveaeivilisper alapossága szempontjából, őszinte híve vagyok azért, mert tökéletes igazat adok Hódossy Imre barátomnak a tekintetben, hogy az írásbeliséggel kapcsolatos referadalis rendszer az elővédelem kifejtésével szemben az ítélő bíró előtt az alapos ítéletnek a legnagyobb hátrányára van és ezzel szemben a szóbeliség kétségkívül előnyben van ; hanem a mi ellen fel kell (Szólalnom, amit nem szeretnék, hogy szó nélkül hangozzék el, ez az, hogy az mondatik — illetékes, tekintélyes jogászok részéről mondatik — hogy ;; szóbeliség a restantiákat fogja csökkenteni, hogy a szóbeliség a perek apasztására oly hatással lesz, mint a mily hatásúnak itt nyilváníttatott. Hiszen állítani ezt könnyű; de ennek ellenében én azt mondom, hogy a mi a gyorsaságot illeti, a szóbeliség a versenyt az írásbeliséggel soká kiállani nem fogja. Méltóztassanak csak egy felét azon okvetlenül szükséges költség többletnek, a melyet a szóbeliség igényel, megszavazni az igazságügymínistcrnek az írásbeli ségre és én jót állok róla, hogy a perek sokkal hamarább fognak lefolyni. A felső bíróságoknál hétről hétre referálható a felérkezett ügy Írásbeliség mellett; a gyorsaságnak egyetlen akadálya nem ;• rendszerben, hanem a kellő bírói létszámhiányában van és ha megadatnék a szükséges összeg, iiogy a bírói létszám kellően felemeltessék, mondhatom, hogy a gyorsaság tekintetében a szóbeli eljárás felett az írásbeliség igen fényesen diadalt ülne. (Helyeslés jobbfelöl!) Hát hiszen, t. képviselőház, másutt is vannak már e tekintetben kísérletek; másutt is hozták be ;.. szóbeliséget és az a varázserő, a melyet t. barátom aivnnak tulajdonít, bizony ott nem tapasztaltatott - hogy tudniillik az a pereket és a felebbezé- j seket csökkentené. Egypár adatot hozok csak fel. (Halljuk!) Németországban, tudjuk, behozatott az Írásbeli eljárás helyett a szóbeliség és a német EeichsGerieht-nél és a bajor legfőbb ítélőszéknél volt 1881-ben mindössze 1,402 revisio alá került ügy; 1882-ben emelkedett egy esztendő alatt 1,402-ről 1885-re; 1883-ban 2,117-re és igy emelkedett fokozatosan évenként — nincsenek a számadatok nálam — de emelkedett évenként úgy, hogy leg közelebb egy civiiis tanácscsal kellett már a ReichsGí-ericht-et szaporítani. De restantia nincsen a szóbeliség mellett, azt méltóztatnak mondani. Ezt is megezáfolják a statisticai adatok. Németország 28 főtörvényszékénél, a hol pedig 62 elnök és 432 biró, összesen tehát 527-en vannak alkalmazva, és a hol az összes civiiis és criminalis ügyek száma ezen 28 fotörvényszéknél kitett polgári ügyekben 1882. évben 19,870, a büntető ügyben 5,038, összesen tehát 24,908 ügyet; 1883-ban pedig a polgári ügyekben 20,030, büntetőben 5,355, összesen tehát 25,685 ügyet, a hol tehát az ügyforgalom ilyen, mégis azt látjuk, hogy ezen főtörvényszékeknél 1887-ben a restantia az összes ügyek 30°/o-jét tette ki, 1882-ben a restantia 37°/o-ra, 1883 ban pedig 43 0 ío-ra emelkedett. Ha én német képviselő lennék és csupán az lenne a czéiom, hogy a restantiák apasztassanak, ott mindjárt megtenném azon ellenzéki indítványt, hogy az írásbeliség állíttassák vissza. (Derültség jobbfelöl!) T. barátom Hódossy Imrének egy másik érvelése abban culminál, hogy vádolja, a kormányzatot, ellentétet keres az igazságugymintster és az összkormányzat között és azt mondja, hogy kormányzatunk egész iránya egyenesen igazságszolgáltatásunk destruetiójára volt irányozva. (Ugj van! balfelöl.) E tekintetben megvallom, kissé nagyon feketén festette kormányzati ügyeinknek állapotát. Midőn ilyen dolgok állíttatnak, azt hiszem, ezek ellenében a leghelyesebb védekezés, hivatkozni a tényekre, hivatkozni arra, hogy miként ítéli meg az igazságszolgáltatás és az összkormányzat tevékenységét a nagy közönség és én a nélkül, hogy t. barátom hosszas előadására, melyiyel már az előttem szólottak úgy is eléggé foglalkoztak, felelni akarnék, nyugodtam bízom az ítéletet az elfogulatlan közönségre, mely azt fogja mondani, hogy t. barátom ebbeli érvelései igen feketék és azok igen kiszinezettek voltak. Minden ilyen kiszinezésnél, minden ilyen támadásnál kísértetként előjár az a bizonyos honti eset, a mely azonban minél többször jelenik meg, t. ház, annál inkább veszít ijesztő alakjából. Nézzük, mi az, a mit t. barátom ezen honti esetre való hivatkozással ezúttal mondott. Azt mondja, hogy 7 " íme. nagy hiba követtetett el, mert (olvassa) mind az első, mind a másod bíróság annyira alaposnak találta a panaszt,
