Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-328
S28. orfzágog ttW( lesz. Ennek következtében ez alkalommal, addig, mig az egész polgári törvénykönyvnek minden egyes részei nem feküsznek előttünk, a fölött ugy egyik, mint másik irányban, bírálatot mondani időelőtti lenne. Szabad legyen azonban ez alkalommal annyit megjegyeznem, hogy valamint az igen t. igazságügyminister ur a családjog iránti törvényjavaslatnak az elkészítésével egy ezen oldalon levő képviselőtársunkat méltóztatott megbízni, a ki már — legalább a hírlapok szerint — az irányadó alapelveket be is nyújtotta a minister úrhoz, a, honnan várandó azok helybenhagyása is, hogy azok folytán a tüzetes technicai kidolgozás következik. Ezen, ugy más törvényalkotás irányában is a legczélszerűbb eljárásnak az mutatkoznék, ha az illető tárczaminister bizonyos alapirányelvek elfogadása iránt tájékozást szerzendő, azokat szakközegekkel kidolgoztatná és azokat terjesztené előbb a törvényhozás elé, hogy az bírálja meg, vájjon elfogadhatók-e és ha ez megtörtént, akkor következnék a technicai kivitel. így aztán nem lennének kitéve annak, hogy számtalan törvényjavaslat nyújtatott be, melyeknek alapelveit en bloc nem fogadván el a ház, azok irányelveikből vagy kiforgattatnak, vagy belefárad a ház és elfogadja végül ugy, a mint van. Ez nem új eszme, fennáll több államban, névszerint Olaszországban, a hol az alapirányelveket a törvényhozás elé terjesztik, mely megvitatja és vagy elfogadja, vagy azután másként intézkedik. Másik nevezetes kijelentése a t. igazságügyminister urnak a bűnvádi eljárás munkában léte. Ez irányban, megvallom, hogy valamint ezen oldalról felszólalt képviselőtársaimat, ugy engemet sem elégített ki a vádrendszernek fenntartása a védelemnek minden irányban hangoztatott nagy szabadságával szemben, valamint a szakbiróság fenntartása a jogkereső közönség előtt már kedvencz eszmévé vált esküdtszéki intézmény nélkül. Ily intézmény nélkül, méltóztassék meggyőződve lenni, lehetetlen lesz ugy gyakorlati, mint pénzügyi eredményeket elérni, bár ugy látszik még ezen hosszú vajúdás után is csak oly bűnvádi eljárás remélhető, a mely, ha egy vagy más irányban kielégítő lesz is, a nagy közönség szempontjából biztos eredményekre nem fog vezetni. Magyarországon, ugy Erdélyben, hol még mindig az osztrák büntető perrendtartás van érvényben, az új bűnvádi eljárás behozatala sürgősen várandó, mert csak akkor lehet reményleni azt, hogy a Köteles Mihály, a Gszdagh Imréné és a tisza-eszlári-féle eljárás, mely egy valódi jogállamban el nem tűrhető, elő ne forduljon. Ha a t. minister ur, mint kiválóan büntetőjogász feíwmár 22. ISS7. 34,5 A t. minister ur nyilatkozott a polgári törvénykezési rendtartásról is és csak a napokban értesültünk róla, hogy a minister ur elé egy 600 szakaszból álló új polgári törvénykezési rendtartás terjesztetett. En, t. ház, a polgári törvénykezési rendtartás megalkotását csakis a nyilvános szóbeliség és közvetlenség alapján, a mint ezt a kormánynak ismételten kötelességévé is tétetett, tartom lehetőnek, mert e nélkül a királyi táblák decentralisatiója, a bíróságok végleges szervezése, a büntető perrendtartás létesítése, az ügyvédi rendtartás és a törvénykezési szünet rendezése sem lehetséges, mert ezeknek összhangban kell állani. Erre vonatkozólag tehát nem oszthatom a t. minister urnak azon nézetét, hogy ezeket egyszerre nem lehet megoldani. A t. minister ur hivatkozott az általa beadott ügyvédi rendtartás novellára. Igaz, t. ház, hogy ez a módosítás előttünk fekszik, én azonban sokkal inkább óhajtottam volna, mig az ügyvédi rendtartásra vonatkozó törvényjavaslat előterjesztetik. Nincs itt helyén, t. ház, e törvényjavaslatról szólani, de annyit megjegyzek, hogy azon sérelmeken, a melyeken a t. minister ur két szakasz módosításával orvosolni kivan, ezen törvényjavaslattal segíteni nem fog, mert ez inkább visszaeső eljárás és az ügyvédi kar szellemi, erkölcsi és anyagi érdekeit elő nem mozdító intézkedés. E javaslatnak második szakasza ugyanis azt mondja, hogy ha valaki a bíróságok, vagy a közigazgatási hatóságok előtt szóval sértő kifejezéseket használ, ezen esetben rendbüntetésnek, ha pedig súlyosabb a sértés, rendbüntetésen kivül fegyelmi, esetleg pedig bűnvádi eljárásnak van helye. Jól tudjuk azt, hogy szóbeli tárgyalások alkalmával részint a felek, részint az ügyvéd, mint jogképviselő, az ügyek minőségéhez képest néha elragadtatik és megengedem, hogy ebben a t. minister urnak némileg indokolva lehet a nézete, de a harmadik szakasz mégis azt mondj a: hogy ha pedig mindezen sértések Írásban követtetnek el, — a mi bővebb meggondolást kíván — azon esetben nem történik egyéb, kivéve, ha súlyosabban büntetendő, csak fegyelmi eljárás követi. Magában ezen két szakasz összevetése mutatja, hogy ezen indokolás nem fog megfelelni azon czélnak, mely t. minister urat arra vezette, hogy e két paragraphust kiragadva, az ügyvédi rendtartást lényegesen ne reformálja s az ügyvédi kar érdekeinek megfelelő átalakítást ne terjesszen a ház elé. szemei előtt ezen esetek fognak lebegni, akkor annál inkább fog igyekezni a legújabb kor kívánalmai szerint berendezendő és csakis az esküdtszéki intézménynyel megoldható bűnvádi eljárás behozatalára. (Helyeslés ssélsö balfelöl.)
