Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-328
32S. országos ülés február 22. 1887. 347 és közvetlenség elfogadott nevével szokott megjelenni, oly valósíthatlan ábránd, mely a vérmes reményüek szeme előtt ott lebeghet még sokáig, mint végezel, de a melylyel a higgadt gondolkozás, a számító észnek hosszú időre végleg le kell számolni. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Én már megelégedném az eljárás mostani alakjával is, csak legalább a codifieatio teljesen végrehajtatott volna, hogy ne kellene a müveit külföldnek csudálkozni azon az állapoton, mely csakugyan csodálatra méltó, hogy van állam, mely igazságszolgáltatásról beszél egyáltalán, midőn több ágban még nincsenek tételes törvényei. Tudom már, mi lesz erre a felelet, hogy a hü vádi eljárásra vonatkozó javaslat már készen van, mert hisz ott látható díszes kiadásban a könyvárusok kirakataiban, hogy az anyagi magánjogra vonatkozó törvény szakaszai felett folyton tanácskoznak a jogászvilág kitűnőségei, de mit ér a javaslat, mely senkit nem kötelez, mit ér ez az évtizedeken keresztül folytatott tanácskozás, ha a biró épen ugy mint az ügyvéd folyton vagy elavult vagy hézagkitöltésre számított férezmtívek között kénytelen keresgélni, hogy megtalálja keresetének vagy ítéletének nem a megfelelő, hanem csak látszatával biró indokolását. Itt az ideje, t. képviselőház, hogy ugy a bűnvádi eljárás, mint az anyagi magánjogra vonatkozó javaslatok megszűnjenek végre javaslatok lenni; s a t. igazságügyminlster ur nagy szolgálatot tenne a hazai jogkereső közönségnek, ha azoknak még ez ülésszakban törvényerőre emelése tárgyában minden hatalmában álló eszközt felhasználna. Én ismétlem, szívesen lemondok már egyidőre igazságszolgáltatásunk nagyobb szabású fejlesztéséről, csak legalább a codificatiót mondhatnánk annyira-mennyire befejezett ténynek. Azonban, hogy .< bíróságok mostani szervezetükben s az eljárási szabályok mai keretében képesek legyenek csak félig-meddig is tűrhető állapotot teremteni, elengedhetlen szükség, hogy vége vettessék annak a helytelen gyakorlatnak, mely a birói kinevezéseknél kizárólag a politikai szereplést méltányolja 8 az eldöntést legtöbb esetben a sokszor nem tiszta forrásból erredo protectio alapján eszközli. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugy vagyok, t. ház, meggyőződve hogy nem volt s nincs állam a művelt Európában, mely a birói kinevezés első és elengedhetlen feltételéül oly mérvben tekintené a kormánypárti érzelmet, mint az Magyarországon jelenleg történik. Magammal történt, hogy nem rég a jobblétre szenderült államférfi egy birói kinevezés kérdésébei azt a nyilatkozatot tette: „Kár, hogy ellenzéki egyén, különben kineveztem volna. 0 Teleszky István: Akkor kellett volna megmondani, mikor élt! Boda Vilmos: Nem sértem vele kérem, tényt említek! Olay Szilárd: Az elnöknek van joga rendre utasítani. (Egy hang a jobb oldalon: Kösbessólani szabad! Zaj.) Boda Vilmos: Egy más alkalommal egy képviselőtársam ott a túloldalon azon kérdésemre, hogy számíthat e egy volt kormánypárti képviselő az általa kért áthelyezésre? azt a feleletet adta: hogyne kérlek, hisz három évig mameluk volt. (Derültség. Mozgás balfelöl.) Nem kevésbé károsan hat — elejtem ezen tárgyat, mert látom, hogy odiosus és áttérek másra — a birói és hivatalnoki kar szereplésére azon minden mértéket meghaladó befolyás, melyet a kinevezéseknél a protectio gyakorol. Más időkben, midőn ezen nagyúri találmány nem alkalmaztatott még ily ijesztő mérvben, ki a birói vagy bírósági hivatalnoki pályára szánta magát, iparkodott elméleti képzettségét a gyakorlat tapasztalataival kiegészíteni; igyekezett pontosság, szorgalom által magának előmenetelt biztosítani ; ma a tanulmányát végzett fiatal ember ámulva tapasztalja, hogy ha a most felszámlált tulajdonok elsajátításával gondolja czélját elérni, akkor homokra épít; hiába minden igyekezete, ha nincs egy hatalmas pártfogója, ki derüre-borura szekerét tolja. Mi történik azután ? Vagy elég naiv protectiót nem keresni, vagy elég szerencsétlen ilyenre nem találni s mindkét esetben rövid idő alatt belátja, hogy pártfogással biró fiatal társai egyenként emelkednek föléje s elkedvetlenedve más pályán iparkodik magának jövendőt biztosítani, vagy befolyásos protectióval bírván, csakhamar a becsületes és lelkiismeretes eljárást felesleges sallangnak tekinti, mely nélkül folytonos emelkedés közt könynyedén úszsza keresztül az életet s gondtalan élet mellett még közbecsülésben is részesül; mert nálunk ezt is az előmenetel mértéke szerint osztogatják. Sokat lehetne még e tárgyra vonatkozólag mondani, de nem akarok a t. ház becses türelmével visszaélni s még csak két kijelentésem van, melyek megtételét el nem mulaszthatom. Az egyik az, hogy ha pártunk t. elnöke egy izben igen találóan alkalmazhatta égy franczia képviselő azon felkiáltását, hogy a minister több szerénységet tanúsítson, ugy igazságszolgáltatásunkra vonatkozólag meg azt mondhatjuk, hogy több igazságot kérünk, A másik kijelentésem az, hogy ellentétesnek látszik Ugyan, hogy én, ki az igazságszolgáltatás kiadásaiból levonásokat eszközölhetökítek nem tartok, mégis a költségvetés megszavazását egészben megtagadom. De ezen körttlménv abban leli magyarázatát, 44*
