Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-328
g44 í 328> orazágos tlíé rosszalását az illető közigazgatási tisztviselők eljárásának, hanem az illető törvényszék lett meglegyintve, hogy ime, csodálatos és valóban sajnálatos, hogy markét esztendeje tart az a bűnvádi per és még most sincs ennek vége. Tehát nem más, hanem ismét a törvényszék kapott egy legyintést, valószínűleg azért, a mit tegnap az igazságügyi minister ur mondott, hogy az igazságügyi kormánynak is közvetlen közre kell működnie abban, hogy a bírónál ezen szép és nemes tulajdonság, e függetlenség érzete, melyre szükség van, ébresztessék. (Derültség balfelöl. Bálijuk! Halljuk!) T. ház! így nem lehet, a legjobb akarattal sem igazságügyi politikát folytatni. (Helyeslés balfélől.) A mit egy vagy két lépéssel javítunk, azt ilyennel ismét 5—10 lépéssel visszavetjük. (Igaz! XJgy van! balfeWl) Nem a szavak, nem a törvény holt betűje, hanem az élet kell, hogy az igazságszolgáltatást fejleszsze. (Élénk helyeslés balfelöl.) Bármilyen codexeket szerkesztünk is, ily kormányzat mellett helyes igazságszolgáltatásunk nem lesz, (L,az! Ügy van! balfélől) a jogrend megállapítva nem lesz, önkény és nem törvény fog uralkodni. (Élénk hélyeshs balfélől) De tovább megyek, t. ház! Az igazságszolgáltatásnak egyik sarkalatos elve, hogy saját ügyében bíró senki se legyen és tartózkodjék mindenki bíráskodni oly ügyekben, melyekben neki kedvezésre, vagy pedig ellenszenvre közvetlen oka lehet. Ez a czélja, ez az indoka a közigazgatásnak, az igazságszolgáltatástól való elválasztásának, mert a kormánynak igen sokszor jut azon szerep, hogy szemben áll egyes felekkel, a kik birói ítélőszék elé állíttatnak és mert a kormánynak, kivált pedig a parlamenti kormánynak, mint pártkormánynak nagyon sokszor van kedvezésre vagy ellenszenvre indoka. És ezen intézménynek is alapja 1869-ben lett nálunk megvetve. Azóta azonban ez intézmény is ugy járt, mint több intézményünk, hogy nemcsak nem fejlesztetett, hanem ez is destruáltatott. Az úgynevezett gyámi törvény kezdte meg, a mely legelőször zavarta ismét össze a bíráskodás és közigazgatás közti határokat és mely egy a birói teendőknek egész sorát közigazgatási közegek kezére adta, módot és alkalmat nyújtván ott a közigazgatási hatalomnak, hogy az pártatlanul intézkedhessek. Azóta a rendőri büntető törvénykönyv életbeléptettetvén, a rendőri kihágásoknak egy egész sorozatára nézve ugyanaz a rendőrség tétetett biróvá, mely e perekben rend szerint mint panaszos lép fel (Igaz! ügy van! balfélől) és a legfőbb instantia a ministerelnök ur, mint a rendnek legfőbb őre. Hogy ez az igazságszolgáltatás ama magasztos elvének mennyire felel meg és ezen két agenda elkülönítését mint intézményt mennyire feji február 22. 1887. leszti,ezt, azt hiszem, mindenki könnyen beláthatja. (Helyeslés balfélől.) De még midőn a pénzügyi bíróságot szervezték, ott is a bíráknak különben megadván a garantiákat, legalább azt vitte ki a kormány, hogy azokat a bírákat nem az igazságügyminister, hanem ugyanaz a minister nevezi ki, a ki mint a kincstár képviselője minden egyes ügyben, mely ezen bíróság előtt megfordul, mint egyik fél szerepel. A tendentia, t. ház, nyilvánvaló. A helyesen berendezett és helyes alapokra fektetett igazságszolgáltatás legerősebb korlát az önkény ellen, a jelenlegi rendszer pedig a parlamenti formába öltöztetett önkény rendszere, az egyéni uralom rendszere. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Ez nem nézi jó szemmel az igazságszolgáltatás garantiáit, ez nem is kívánja, hogy az megerősödjék, mert akkor az oly gát volna, a melylyel nehéz volna megküzdenie. Én csak ugy tudom megmagyarázni azt, hogy a legjobb törekvések daczára is igazságszolgáltatásunk ma ott van, a hogy azt maga: az igazságügyi minister ur és maga az előadó ur is jellemezte. Röviden lehet ezt összevonni: elkedvetlenedett és elcsüggedett birói kar, épen olyan ügyvédi és közjegyzői testület és elégedetlen közönség, a mely örökösen panaszkodik igazságszolgáltatásunk állapota felett. (Igaz! Ugy van! balfélől) De, t. ház, azon szellem mellett, melyet jellemezni bátor voltam, nem lehet reményünk arra, hogy igazságszolgáltatásunk javuljon és azért én a magam részéről minden költséget, a melyet e szellem mellett az igazságszolgáltatásra fordítunk, elvesztegetettnek tartok és nem szavazom meg a költségvetést. (Helyeslés balfélől. Mozgás a jobboldalon.) Fabiny Teofil igazságügyminister: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Több irányban történtek ma felszólalások, melyeket szó nélkül nem kívánok hagyni és pedig azon sorrendben kívánok szólani, melyben részint indítványok tétettek, részint igazságügyi állapotaink — mondhatom — éles bírálat alá vétettek. (Halljuk !) Először is Margittay képviselő ur a szenvedő váltóképesség megszorítására nézve határozati javaslatot terjesztett be, azt kívánván kimondatni, hogy az ez iránybani törvényjavaslat még ez ülésszak folyamán terjesztessék be. Ő is felemlítette, a t. ház előtt tudva is van, hogy már 1883. január 24-én keletkezett egy határozat, mely az igazságügyi ministert utasította, hogy a váltóképesség korlátozása, a csekélyebb összegű váltók váltójogi hatályának bizonyos korlátok közt leendő megszüntetése tárgyában tanulmányokat tegyen és e tanulmányok eredményéhez képest a váltótörvény megfelelő szakaszának módosítása iránt mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen be. E szerint az, a mit a
