Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-328

32S. országos ülés február 22 1887. 337 De hasztalan tettük, (Igaz! balfelől.) S most, hogy a következés mégis nekünk adott igazat, most sem reeriminálunk, hanem csak arra kérjük az igen t. igazságügyminister urat, hogy szemben a bajjal necsak pillanatra érvényes palliativ eszközökről gondoskodjék, hanem végre iparkodjék felismerni a bajok igazi kútforrását s tegye meg legalább az első határozott lépést arra, hogy a betegség csirája gyökeresen kiirtassák, mert lehet ugyan, hogy a restantiák által felidézett bajok, a mint a minister ur tegnap jelezte, ad~ ministrativ utón is némileg enyhíthetők, de azokat alaposan megorvosolni, ugy megorvosolni, hogy necsak az ügyek száma, de érdemre is megnyugtatva legyen elintézve, bizonyára csakis mélyebbre ható radicalis intézkedésekkel lehet. (Helyeslés.) Midőn ezelőtt — gondolom 7 évvel — í>.z akkori költségvetési vita alkalmával e helyről figyelmeztettük s illetve felhívtuk az igazságügyi kormányt s a t. háznak különösen túlsó oldalát, hogy az akkor ép ugy mutatkozott igazságügyi miseriáknak egy erős elhatározással vessen véget s szakítva a mi alaki törvénykezésünk elavult, javíthatatlan — az egé&z civiiisalt világból rég kiküszöbölt rendszerével — a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság behozatala által szegje véglegesen nyakát a formalismus ama túltengésének, mely szülőanyja az ok nélküli perlekedésnek s megrontója a mi justitiánknak; az lett a válasz: hogy az elv jó — az eszme szép, de azonnali megvalósítása lehetetlen. Határozati javaslattal sürgettük, hogy a minister a szóbeliség s ezzel kapcsolatban a királyi táblák decentralisatiója tárgyában legalább az előmunkálatok azonnali megkezdésére utasíttassák. Leszavaztattunk ! (Ugy van! halról.) Az akkori minister ur a kérdés tanulmányozását Ígérte a kormánypárt egyik előkelő szónoka pedig azt vitatta, hogy a szóbeliség behozatalára 10 év okvetlenül szükséges. No, t. ház, azt kérdem már most, van-e közöttünk valaki, a ki elhiszi, hogy 3 év múlva — mert már csak annyi van hátra a kilátásba helyezett tízből — csakugyan megkapjuk azt, a mi akkor igértetett (Derültség balfelöl) & a mely Ígéret arra birta volt az akkori többséget, hogy a senki által ellenezni nem mert két régibb törvényczikk által már el is fogadott s igazságügyi bajaink egyetlen gyógyszeréül elismert szóbeliség érdekében tett indítványainkat egyszerűen leszavazzák. Jól tudjuk mi is, hogy nagy reformok létesítése időt kivan, még ha a dolog erélyesen kezdeményeztetik is, az örökös elodázás azonban nem egyéb, mint a régi rossznak álczázott cultusa. (Ugy van! balfelöl.) Ha a kormány és a ház többsége ezelőtt 7 évvel mi reánk hallgatott volna s a justitiának ily vitális érdekéből nem csinált volna egyszerű pártkérdést, (Ugy van! balfelől) KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. akkor ma már volna, ^vagy legalább legközelebb már lehetne kilátásunk a közvetlen szóbeliségre fektetett eljárás behozatalára — így azonban elvesztettünk 7 esztendőt — bizonyosan el fogunk veszíteni még hetet — talán többet is, mig az ige végre testté lesz — addig pedig tart az a nyomorúság, a melyet már ma is türhetlennek jelent ki az összes magyarországi jogászvilág és a jogkereső közönség. (Ugy van! Ugy van! halfelöl) Eleve tudom, hogy mindezekre az lesz a válasz, hogy hiszen már foglalkoznak a kérdéssel. Elhiszem. Maga a t. minister ur tegnap állította. Én is hallottam, hogy két illetékes jogász vette az ügyet a kezébe s hogy ezeknek egyike délnek a latin, a másik pedig északnak indult a germán szóbeliség tanulmányozására. (Derültség.) Hogy azonban ez a két vándor-jogász már találkozott volna is, azt még nem hallottam, (Derültség) sőt ellenkezőleg ugy tudom, hogy nagyon is különböző eredményekre jutott s hogy a szóbeliségnek talán újabb elodázására a controvers kérdéseknek egy egész sorozatát állította fel. Nem akarom vitatni, hogy melyiknek van igaza. Én nagyon becsülöm a theoriát, de ennél jobban szeretem a tényleges eredményt. Szerintem nem az a főkérdés, hogy a tudomány és elmélet szempontjából minden minutiáiban melyik rendszer a jobb, mert erre nézve mindig állani fog, hogy „quot capita, totsensus", ham m a fődolog előttem az, hogy végre valahára tényleg meglegyen, a mire múlhatatlan és elodázhatatlan szükségünk van. (Helyeslés balfelől.) Minden esetre ngy áll a dolog, hogy a civiiisalt világban dívó bármelyik rendszer jobb a mi mostani állapotunknál s hogy a létező rendszerek akármelyiké a mi speciális viszonyainkhoz miként lesz idomítandó s véglegesen alkalmazandó, azt, t. ház, ugy sem a theoria, hanem csak az élet, csak a tapasztalat fogja igazán megmutatni. (Helyeslés halfelöl.) Én tehát arra kérem az igen t. minister urat, ne várja be az elméleti okoskodások előrelátható harczait és ezen harczoknak lefolyását, mert erre azt hiszem, rövid volna már a mi életünk, (Derültség a baloldalon) hanem gondolja meg, hogy úszni még nem tanult meg senki, a ki a vizbe bátran bele nem ugrott s hogy a nagy reformeszmék megvalósítását s azoknak erélyes kivitelét nem a tudósoktól, s nem is a tudákosoktól, hanem a gyakorlati derék emberektől várja és reméli a világ. (Helyeslés balfelöl.) Hogy azonban a minister ur a szóbeliséget csak a bűnvádi eljárás végleges rendezése után akarja a polgári eljárásban is meghonosít mi; az, t. ház, véleményem szerint nem volna helyes. Nagy reformokat, azt hiszem, részletenkint, fokonkint behozni aligha lehet és különböző, sőt ellentétes rendszer egy és ugyanazon bíróságok kezében 4-3