Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-327

322 327. országos ülés február 21. 1887. álljon be. Javulás csak annyiban várható, amennyiben nemcsak az eljárási, hanem a birói rendszerben is változás áll be. Á költségvetés ezen tételét elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jóbbfélöl.) Fabiny Theofil igazságügyminister: T. ház! Az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalása kétségtelenül kellő alkalmul szolgál arra, hogy igazságügyi állapotainkkal foglalkozzunk, azok fölött szemlét tartsunk. Ilyenkor biráltatnak meg azok és ennélfogva legyen szabad nekem a legközelebbi jövőt felölelő munkatervemet, programmoinat (Halljuk! Halljuk!) rövid vonásokban elmondani. E kötelességet annál inkább érzem, mert első alkalommal szólalok fel a budget tárgyalásakor e helyről és mert nagyon érzem, hogy eredményt nem tudok idáig felmutatni. Remélem ugyan, hogy azok, a kik eddigi működésemet figyelemmel s hozzá teszem, jóakaratú figyelemmel kisérték, nem vonandják meg tőlem azon bizonyítványt, hogy én állásom elfoglalásával azonnal, az igazságügyi kormányzat javításán, emelésén iparkodtam működni. (Igás! Ugy van!) A törvényalkotás terén eredményeket épen nem tudok felmutatni, azonban egyes pontokra talán mégis rátudnék mutatni, mely pontok egy kezdeményezést, egy törekvést, egy irányt jelölnek meg. A curiai és a királyi táblai bíráknak a törvényalkotási munkába lett bevonása által szaporítani kivántam azon elemet, mely hivatva van a gyakorlati élet szükségleteit ismerve, ezen nagy munkában közreműködni. (Helyeslés.) A királyi táblai pótbirák megszüntetése, bármily csekély dolognak tekintessék, egy nagy elvi szempontot képvisel s a birói kar tekintélyét, állását emeltem ezáltal. A pénzbüntetéseknek fogházi építkezésekre való fordítása az administratio emelésére irányzott törekvésemet tanúsítja. És azon rövid néhány szakaszból álló törvényjavaslat, melyet szombaton volt szerencsém bemutatni, talán szintén tanúskodik arról, hogy én felismerem az ügyvédi állás fontosságát és hogy én annak tekintélyét, erkölcsi és szellemi szinvonalat emelni akarom. (Helyeslés.) Olay Szilárd (közbeszól): Nagy szükségünk is van erre. Fabiny Theofil igazságügy minister: Avval kezdtem tisztelt képviselő ur, hogy ezek csekély pontok, de a mint mondtam, talán mégis egy irányt, egy törekvést, egy elvet jeleznek. (Helyeslés.) Jgen csekély pontok ezek ahhoz képest, mire szükségünk van, mivel foglalkoznunk kell, a mi az igazságügyministernek a feladata, hogy azon jogi bizonytalanságnak, a melyben, fájdalom, évtizedek óta vagyunk, lehetőleg véget vetni igyekezzék. Hogy munkatervemet itten felemlíthessem, legyen szabad a multakra annyira visszamennem, a mennyiben arra, hogy mostani eljárásomat indokolhassam, visszamenni szükséges. Nem akarok mindazon alkotásokról szólni, melyeket törvénykönyvünkben 100-at meghaladó számban följegyezve találunk, melyek kisebb-nagyobb mértékben, de mindig égető szükségen segítettek é» melyek által minden elődöm, ki e helyről távozott, egyszersmind maradandó emléket hagyott maga után. Én, t. ház, csak odáig kivánok visszamenni, hogy azon anyaggal foglalkozzam, melynek segélyével igazságügyi állapotunkat fejleszteni, javítani akarom és itt mellőzöm azokat, a mik szintén ily czélzattal és törekvéssel 1873. előtt történtek. T. képviselőház! A birói, az ügyvédi és tanári kar jeleseiből 1873-ban egy nagyobb tanácskozmány alakult, mely az égetővé vált eodificatio kérdésével foglalkozott. Akkor, mint első kérdés fel lett vetve, vájjon a receptio utján lehetne-e azon bajokon segíteni, melyeket már akkor is csaknem elviselhetetleneknek tartottak. Azonban a nagy többség abból indulva ki, hogy a receptio revisio nélkül meg nem történhetnék és hogy talán a revisio annyi munkát venne igénybe, a mennyivel egy önálló alkotás jár, elhatározta, hogy jelesebb európai törvényhozási műveknek és alkotásoknak alapul vétele mellett a hazai jognak életképes alkatelemei érvényesítendők lesznek. 1873. után megindult a eodificatio e téren. Azok, a kik e nehéz munkára vállalkoztak, a feladatot megosztották maguk között és ennek eredményeként 1882-ben már elkészült a polgári törvénykönyv általános része, úgyszintén az öröklési jog, a dologi jog, a kötelmi jog, mindnyája az indokolással együtt. A családi jog, fájdalom, akkor még nem készült el, sőt még most sincs készen. A polgári törvénykönyv általános része szaktanácskozmányon ment keresztül. Ennek abstract, az összes törvénykönyvre kiható elvei akkoron bírálat alá vétettek, azonban fentartatott egy újabb végleges megbirálás akkorra, mikor a polgári törvénykönyv valamennyi része készen lesz. Ez 1882-ben, 1883. tavaszán történt. Majd ezután 1883-ban megkezdődött az öröklési jognak szaktanácskozmányokban való megvitatása és csaknem két évi munka után készen van azon általam beterjesztett javaslat, melyet még végső stádiumában egy szövegező bizottság tett vizsgálata tárgyául. T. ház! Ily anyagot találtam, midőn az igazságügyi kormányt átvettem. Számolnom kellett, mely módon akarom a codificatiót folytatni. Elvileg, in abstracto véve a dolgot, tagadba-