Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-315

26' 3ló. onzágoä ülés február 7. 1887. déseket intézni, az Ausztriával folytatott kiegyezési ügy állására nézve. (Halljuk!) Nem szükséges kiemelnem, hogy mi, a kik a ház ezen oldalán ülünk, az Austriával való kiegyezés folytatásától az ország érdekében olyan eredményeket nem várunk, mint a túloldal remél, mert a mi meggyőződésünk szerint az Austriával való kiegyezés utján Magyarország közgazdasági és pénzügyi érdekeit megóvni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ezen elvi állásponttól eltekintve, továbbá eltekintve attól, hogy mi a közös vámterület és a pénzügyek közös elintézése mellett teljes eredményt nem várhatunk: mi a kiegyezésben az ország oly fontos érdekét látjuk érintve, hogy annak mozzanatai iránt nagy érdeklődéssel vagyunk, mert tudjuk, hogy a kiegyezés keretén belül is lehet kisebb vagy nagyobb mértékben az ország közgazdasági és pénzügyi érdekeit megóvni. Épen a kiegyezési tárgyalások menete az, a mi oly aggodalmakat kelt, hogy kénytelen vagyok a t. pénzügyminister úrhoz a következő három kérdést intézni, fenntartván magamnak a ház eddigi gyakorlatához képest azt a jogot, hogy a nyert válasz után észrevételeimet megtehessem. Kérdéseim a következők: 1. Milyen stádiumban vannak a kiegyezési alkudozások Austriával ? 2. Való-e az, hogy a vámszövetségi szerződés ideiglenesen egy évre fog meghosszabbíttatni ? 3. Hajlandó-e a kormány, tekintve a közvetett adóztatás kifejlesztésének mellőzhetlenségét, az alkudozások sikertelensége esetében legalább a fogyasztási vámvonalak felállításához ragaszkodni és azokat tényleg fel is állítani'? (Helyeslés balfelöl.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyninister: T. ház! Daczára annak, hogy meggyőződésem szerint a kiegyezési tárgyalások nem illetik csak a pénzügyministert s igy azok a pénzügyministerium költségvetésének részletes tárgyalása keretébe tulaj donképen nem is tartoznak, még sem vonakodom a választ a hozzám intézett kérdésekre megadni, a mit annyival inkább hetetek, mert a kérdések legnagyobb részére a költségvetési általános vita alkalmával már megfeleltem. A mi az egyes kérdéseket illeti, az elsőre hogy tudniillik mily stádiumban vannak a kiegyezési alkudozások Austriával,bátor vagyok kijelentenihogy miként köztudomású, az osztrák képviselőház a kiegyezési tárgyakra nézve némely eltérő megállapodásokat hozott a magyar képviselőház határozatától s igy tárgyalások váltak szükségessé, melyek ezen differentiák kiegyenlítésére irányulnak. E tárgyalások folyamatban vannak és sem befejezve nincsenek, sem pedig meg nem szakittattak. Idő előtti volna tehát ezekre nézve nyilatkozni. Azonban biztosíthatom a t. házat, hogy akár véglegesen befejezve lesznek, akár pedig végleg megszakittatnak is a tárgyalások: a kormány mindenesetre kötelességének fogjaj'tartani, erről a t. házat tájékozni és pedig tekintve az idő rövidségét, mely rendelkezésre áll, ezen előterjesztés nem is várathat magára sokáig s az legközelebb meg fog történni, a mikor a t. háznak lesz alkalma a kormány eljárása és a további teendők fölött határozni. A mi a második kérdést illeti, hogy tudniillik való-e, hogy a vámszövetségi szerződés ideiglenesen egy évre fog meghosszabbíttatni, bátor vagyok kijelenteni, hogy ezen kérdésre nézve nyilatkozni, vagy a fölött határozni ma még idő előtti volna,, mivel a másik kérdés még eldöntve nincs. A mi végre a harmadik, a fogyasztási adókra vonatkozó kérdést illeti, erre már tüzetesen nyilatkoztam utolsó felszólalásomban, melyben kijelentettem azon nézetemet, mely a kormány nézete és talán a t. házé is, hogy jövőre a bevételek emelkedését és ezek között különösen a fogyasztási adók emelését kilátásba kell venni és erre kell törekedni. Kifejeztem azonban akkor azon nézetemet is, hogy ezen intézkedéseket meg lehet tenni a fogyasztási zárvonal felállítása nélkül is. Miután tehát ezen kérdésre már nyilatkoztam, újabb kijelentésre szükség nincs. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) .Enyedi Lukács: Csakis két rövid észrevételt akarok tenni. Az egyik az, hogy nagyon természetesnek találom, ha addig, mig a tárgyalások folyamatban vannak, a házat azok részleteire nézve nem lehet tájékozni. Nem is azt vártam én a t. pénzügyminister úrtól s nem is erre nézve intéztem én kérdést, mert én azt óhajtottam tudni, hogy milyen természetűek azon igények, a melyeketa kormány szemben az osztrák kormánynyal felállít, midőn azon tapasztalatokat teszi, tehette, miszerint az osztrák kormány az általa ő rá nézve kötelezően megkötött egyezkedést megtartani nem képes. Azt hiszem, hogy a magyar kormánynak e tekintetben épen az alkudozás vezetésénél nagyobb erélyességet kellett volna kifejteni, annál inkább, mivel tapasztalja, hogy a talaj, a melyen az osztrák kormány áll ingatag és nem megbízható. Már a kiegyezési tárgyalások megkezdésénél akkor, mikor a törvényhozásnak alkalma volt különösen a vámszerződési javaslat fölött határozni, ugy Apponyi, mint én figyelmeztettük a kormányt arra, hogy a tacticája e tekintetben mily elhibázott. A magyar törvényhozással bizonyos bevégzett tényeket alkottattak, addig, mig semmi garantiával sem rendelkeztek arra nézve, hogy az itt bevégzett tények a Lajthán túl is a bevégzett tények színvonalára fognak felemelkedni. Most élvezhetjük azon rossz tacticának gyümölcsét, mert nemcsak hogy az osztrák kor-