Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-326

326. országos ülés február 19. 1887. 301 Á túlhalmozottságnak, t. ház, egész más a forrása s bármiként forgassuk is a dolgot, bárhová nyúljunk is, a jó oktatáshoz a legfőbb kellék a jól kiképzett tanerő s a mig ezt előteremteni nem bírjuk, addig az oktatásügy feletti vitatkozás azt a visszataszító képet fogja nyújtani, a melyet tapasztalunk a tanárok gyűlésén, a hol némelyek szerte hintik kétséges tudásuknak porát a hallgatóság szemébe, mig mások azt deelarálják, hogy aközéptanodai tanárok éretlen fiezkók. A mi az irányra vonatkozik, erre nézve, t. ház, nekem világos képem van. A középiskolának minden methodus felhasználásával mindenesetre annyi tudást kell adnia, a mennyit az ember befogadhat, hogy az emberi társadalomban helyet foglalhasson. A mi azontúl van, az a természetes kiválási processuson alapul. Ha a számtant veszszük, a növendékek egy része megbírja a műveletet, a többi ki fog válni s megbírja a tizedes törteket, innen egy rész el fog menni az algebráig, innen kiindulva lesz egy, mely a mathematica legmagasabb problémáihoz fog jutni, de az a ráerőszakolás, hogy a középtanoda akként foglaljon helyet öt-hatszáz tanítványnyal szemben, hogy titeket mindnyájatokat minden áron mathematicusokká kell képeznem, ez mindenesetre nagy baj. Kijelentve tehát azt, hogy okvetetlenül szükséges és kell is, hogy pénz legyen rá, hogy igazán rátermett, jól megválogatott és összhangzatosan kiképzett tanerőket neveljünk, hozzá teszem azt is, hogy a mikor ez be fog következni, sok panasz, mely jogos, de a melynek forrását mindenki másutt és másutt keresi, meg fog szűnni és Magyarországon jó középiskolai oktatás lesz. (Helyeslés íal- és szélső balfelöl.) Elnökl Szólásra senki sem lévén félj egyezve, a vitát bezárom. Maga a tétel nem támadtatván meg, kijelentem, hogy az előirányzott 206,480 frt megszavaztatott. Az idő annyira előrehaladt, hogy azt hiszem, ma már nem volna ezélszerü a kérvények tárgyalásába bocsátkozni. (Helyeslés.) Van azonban a ministerelnök urnak egy előterjesztése és azután Orbán Balázs képviselő ur fogja megtenni interpellatióját. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Első sorban van szerencsém beterjeszteni egy törvényjavaslatot indokolásával az 1886-ik évi közösügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összegekről. Kérem a t. házat, méltóztassék ennek kinyomatását és szétosztását elrendelni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Továbbá a ház határozatának megfelelőleg beterjesztem az 1886-ik évben az egyes ministeriumoknál előfordult nagyobb túlkiadásokról szóló jelentést. Kérem, hogy azt a ház határozata értelmében a zárszámadási bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök: T. ház! Az 1886-ik évi közösügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összegről szóló törvényjavaslat a hozzácsatolt indokolással együtt ki fog nyomatni, a t. ház tagjai közt szét fog osztatni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Az 1886-ik évben az egyes ministeriumoknál előfordult nagyobb túlkiadásokról szóló jelentés ki fog nyomatni, a t. ház tagjai közt szét fog osztatni és előzetes tárgyalás végett a zárszámadási bizottsághoz utasittatik. Következik most Orbán Balázs képviselő ur interpellatiója. Orbán Balázs: T. ház! A közmunka-és közlekedési minister úrhoz vagyok bátor egy interpellatiót intézni a következő ügyben. Kezdi Vásárhely az ős székely városok mintájára akként van épülve, hogy a házak —apiacz és főutczák kivételével — udvar sikátorokba vannak bezsúfolva, a melyek akként keletkeztek, hogy a családfő fiai számára saját udvarán házakat emelve az egykori udvartelek sikátorrá nőtte ki magát. Ezen udvar-sikátorok az ott lakók tulajdonát képezik s azokra is vannak telekkönyvezve; tehát tisztán magántulajdont képeznek. Egy ily csak 3 méter széles udvar-sikátorba béreltek pár év előtt a kir. postahivatalnak helyiséget, a minek az ott lakókra nézve az a szomorú következménye van, hogy a szűk sikátorukban — mely egyszersmind udvartelkük is — gazdasági teendőiket nem végezhetik, szekereiket, melyekre fel, vagy leraknak, kénytelenek akkor, a midőn a naponta sokszor közlekedő postakocsik a sikátorba berobognak, onnan kihúzatni a piaczra, sőt maguk és gyermekeik élete is veszélyeztetve van a gyorsan berobogó postakocsik által. Felfolyamodtak a szebeni, a budapesti posta igazgatósághoz s magához a közlekedési ministeriumhoz is s csak azt kérték, hogy a postakocsi ne robogjon be közös udvartelkükre, melyet egész szélességében elfoglal, hanem fel és lerakodását eszközölja a sikátor piaczra nyiló torkolatjánál, a mely a postahivataltól csak 22 méter távolságra esik; de mindenhol el lettek utasítva azon hamis érvelés alapján, hogy a postahelyiséget szolgalmi joggal, vagyis kocsi közlekedés jogával bérelte a kincstár. Csakhogy ez az okoskodás nem állhat meg, mert az illető háztulajdonos szolgalmi joga kicsiny gazdasági szekérre vonatkozott s az is csak sorrend szerint, a midőn ott más szekér nem tartózkodott, ha más szekér volt ottan, be kellett várnia, mig az teendőjét végezve onnan kiment, mig ellenben a midőn a naponta 16-szor közlekedő postakocsik érkeznek az udvarról, minden más magán kocsinak ki kell takarodni s munkájokkal szüne-