Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-326

82fi. országos tllé iskolái közöli a migratio, az átmenetel egyik iskolából a másikba lehetséges legyen. Ez kívánatos lehetett eddig, de félek, hogy jövőre ez lehetetlenné fog válni. A t. minister urnak tudomása van arról, hogy oda át Austriában az új közoktatási minister kilenczedik osztály felállítását tervezi. Ez által már az egyöntetűség a mi iskoláink és az övéik közt tökéletesen meg lesz szakítva s a czél, a melyért a mi iskolai tervünk keresztül vitelét feláldoztuk, ugy is elesik. Én némi kis reményt merítek abból az intézkedésből, melyet a t. minister ur foganatba vett, hogy a reáliskolákat ugy akarja ellátni, hogy azokból a fiatalság az egyetemnek két facultására átmehesaen. Meg vagyok róla győződve, hogy ez is sokat fog használni. Igen sok szülő, a ki nem akarja, hogy fia a latin nyelvnek hosszas tanulmányozásával töltse el idejét, a reáliskolába fogja azt adni, hol a latin nyelvnek legelemibb részeiben oktatást nyer és ezzel akár a jogi, akár az orvosi facultásra átmehet. Azonban félek tőle, hogy ezen az utón nem fog eléretni azon egész czél, melyet elérni akarunk. A mi középiskoláinknak alapos reformra van szüksége, arra van szüksége, hogy iskoláink ablakait nyissuk ki egészen, hogy azokon a szabad levegő beömöljön. Minél hamarább fogjuk ezt tenni, a siker, melyet elérni óhajtunk, annál nagyobb lesz. Kekünk, t. ház, a kik hátrább vagyunk más nemzeteknél, kettős okunk van a sietésre, ha azokat utói akarjuk érni. Valamint nekem meggyőződésem az, hogy az a nemzet fogja megelőzni valamennyit a cultura tekintetében, mely a tanításnak ezen módszerét fogja elfogadni, akképen erős bennem a vágy, hogy nálunk hozassék be először az oktatásnak ezen rendszere. Mert meggyőződésem az, hogy e mellett századoknak hosszú mulasztásait gyorsan pótolni leszünk képesek, hogy ezen az utón nagy lépést fogunk tenni azon népek után, melyek nagyon előttünk járnak ma is. Még csak egyetlenegy figyelmeztető szót vagyok bátor a t. minister úrhoz intézni. Meg vagyok róla győződve, hogy ezen reform keresztülvitelének barátja ő maga is. Csak egyre figyelmeztetem, hogy annak keresztülviteléné] hallgathat mindenkire, megkérdezhet minden okos embert, csak egyet nem: a professorokat ne kérdezze. (Derültség.) Ne várja azt, hogy azok a férfiak, a kik egész életüknek szorgalmát egy bizonyos tantárgy tanulmányozására fordították, a kik egész nymbusukat annak köszönhetik, a kik existentiájukat azon tudomány tanulmányozására szentelték, hogy azok mintegy emberfölötti erővel most azt mondják: ez nem ér semmit; ne kívánja, hogy többek legyenek embereknél, ne kivánja azt. hogy angyalok legyenek. Csak ezeket a megjegyzéseket voltam bátor I frtrnár 19. 1887. f 95 | közoktatásunk reformjáról elmondani. (Helyeslés | a szélső balon.) Nendtvich Károly: T. há

z

! (Halljuk!) Én ezelőtt 21 évvel, tudniillik 1866 ban, egész czikksorozatot közöltem a Pesti Naplóban, melynek czíme ez volt: „Reáliskola vagy gymnasium". Ezen ezikksorozatban azon meggyőződésemet nyilvánítottam, hogy a reáliskolák hazánkra nézve bizonyos tekintetben nemcsak nem szükségesek, hanem veszedelmesek. Senki sem fogja tagadni, t. ház, hogy én a természettudományoknak nemcsak barátja, de rajongó hive voltam és vagyok. Senki sem mondhatja rólam

! hogy az én tudományos köröm korlátolt. Nincs a természettudományoknak az az ága, a melyet én nem műveltem volna. Míveltem a természetrajz minden ágát, a mineralogiát, a zoológiát, a botanicát, a geológiát, sőt még az astronomiát is. (Éljenzés.) Az emberi test, t. ház, minden korban más és más táplálékot kíván. Épen igy van ez, t. ház, az ember szellemével is. Az ember szelleme minden korban más és más szellemi táplálékot igényel. És bármiféle iskola-rendszer lesz is, e törvény meg nem tartása egyedül az ember szellemi fejlesztésének kárára fog történni. Az ember, a mig csecsemő, más táplálékot kíván, mást mint gyermek, mást mint ifjú, mást mint meglett ember, mást mint agg. így van ez a szellemi táplálékkal is. A fiatal ember, mig gyermek, a középszerű egyszerű elbeszélésekben és mesékben gyönyörködik. A fiatal ember szereti a hőst és ezért gyönyörködik a hőskölteményekben és a lyrában. Később tér át a komolyabb természettudományokra, a melyek az emberi szellemnek legmagasabb tehetségeit veszik igénybe. A mathematicai és a természettudományok komoly tudományok s épen ezért csak azoknak valók, a kik ezen tudományokat kedvvel müvelik. Midőn a szülők gyermekeiket 10 éves korukban elviszik a középtanodákba, a középtanodák pedig már kétfelé oszlanak, mert vannak reáliskolák és gymnasiumok, többnyire nem azt kérdezik, hogy az ő gyermeküknek mire van hajlandósága, nem azt kérdezik, hogy mire van tehetsége, valamint azt sem, hogy tulajdonképen miféle foglalkozást akar ő később az életben űzni, hanem inkább mellékokokból indulnak ki és gyermekeiket azon iskolába küldik, mely legközelebb hozzájuk, mely talán a legolcsóbb, vagy pedig melynek egyes tanárait ismerik, (Helyeslés balfelöl) de sohasem veszik tekintetbe a gyermeknek fejlődési fokát, hajlamát és egyéb ilyen szellemi tényezőket, melyeket tekintetbe venni szükséges volna. A szülő tehát 10 éves gyermekét a reáliskolába adja, de ismeretes dolog, hogy a reáliskolákban főképen a mathematica és a természettudományok azok, melyek oktattatnak és valamint