Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-325

825. országos ülés febraár IS. 1&&7 271 zetnek szükségletei, mily eszközökkel lehet azokat kielégíteni, melyek a magyarok jellemző vonásai, miként lehet azokat kidomborítani, hanem mihelyt valamely közoktatási intézményibe akarnak hozni, szaladnak külföldre, onnan hoznak be intézménye­ket. Mindig az ó-testamentum azon része jut eszembe, mikor Salamon király elküldött Aethio­piába, onnan hoztak is neki aranyat, mirhát, elefánt­csontot és mapuot. (Derültség.) A minister ur reá tért arra is, hogy a német és franezia cultura közt mily különbgég van, de azért mégis erősen hangsúlyozta azt, hogy nekünk a német nyelvet kell tanítani, a német eulturára kell támaszkodni. Közoktatási intézményeink nem egyebek, mint nagyban és nagy összeggel való üzése azon nevelési rendszernek, melyet Magyar­országon a német gouvernanteok meghonosítottak, hol mindent imádnak és bámulnak a mi német és semmibe veszik a mi magyar. Bármerre tekintünk, mindenütt azt látjuk, hogy nem nyelvben való germanisatio, hanem a gondolkodásban, az érzel­mekben való germanisatio, a mondatkötés és szó­képzésben való germanisatio az, a mi Magyar­országon oly rohamosan terjed, hogy noha addig, mig a latin nyelv szolgál az oktatás eszközéül és a latin civilisatiót művelte Magyarország, addig közömbös volt a nyelv, mely nem készítette elő a nemzet agyrendszerében és gondolkodásában az assimilatiót. Miután a német közoktatási rendszert, melyet Thun nagy böleseséggel és előrelátással a germanisatio czéljából hozott be, nemcsak fen­tartja e kormány, hanem ki is bővíti, a német culturának egész hatása alatt nyögünk s csak azt tapasztaljuk, hogy mi magyarul fogunk beszélni, de németül gondolkozni és homályos németséggel elmélkedő emberekké fogunk átalakulni és átvál­tozni, (ügy van! Tetzsés és helyeslés a szélső bal­oldalon.) Kétségtelen, hogy ha egy nemzettel, mint a magyarral, a tudományokat meg akarjuk kedvel­tetni, oly culturát kell választanunk számára, a mely culturát mívelő népnek természete megfelel a magyar nép természetének, a melynek világos felfogása megfelel a magyar nemzet világos fel­fogásának, a mely nemzet felszínes és mégis szük­ség esetén mélyreható tudományos készültségével képes a legmélyebb tudományos kérdéseket oly gondolatmenettel tárgyalni, hogy a nagy közön­ségekkel is meg tudja értetni; azon nemzetnek, a francziának a culturája az,a melyre kellene ami közoktatásunkat alapítani, mert a francziák sokkal távolabb vannak tőlünk, semhogy azokkal való assimilatiótól, mind a germánnal valótól kellene, hogy tartsunk. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) De még egyet mondok: ez az, hogy ha Magyarország teljesíteni akarja azt a hivatást, hogy kelet és nyugat között a civilisatiónak a közvetítője legyen, akkor oly alapon kell, hogy nyugodjék az ő civilisatiója, a mely alapokon már megkezdődött a keletnek a civilisatiója; s ha mi tekintjük, hogy keletre tőlünk a civüisatiók milyen alapon kezdődtek képződni s látjuk, hogy ott mind a franezia cultura alapján képződtek a civüisatiók s mi látjuk, hogy csak odáig terjed n német cul­tura, a meddig Magyarország határai terjednek s azon túl kezdődik a franezia cultura, ebben fel­fedezhetjük az intést, hogy ha keletre hatni aka­runk s magunkat meg akarjuk védelmezni a ger manisatióval szemben, a német culturával szakítani s közoktatási rendszerünket a franezia eulturára átalakítani kell. (ügy van! a szélső baloldalon.) Beszélt a minister ur a túlterheltségről, hogy mindig azzal vádolják. Azt kérdezi a minister ur, mit hagyjon ki? Hát ez a kérdés jellemzi teljesen, hogy miként gondolkodnak a mi tanférfiaink. El nem képzelhetik, hogy valakinek ne legyen szük­sége mindazokra a dolgokra, a miket ők tanítanak s azt kérdik, hogy abból mit hagyhassanak ki. Én azt mondom: azt kell abból kihagyni, amire annak az ifjúnak szüksége nincs. Egyiknek szüksége van erre, másiknak szüksége van arra s legyen joga a szülőnek és legyen joga az ifjúnak megválasztani azt, hogy az általános műveltség szükségleteiből, mely tárgyakra taníttathassa, s mely tárgyakra ne taníttathassa a gyermekét, amintarra szüksége van és lesz, avagy nincs és nem lesz. Majd ezen megválasztás által helyesebb tanítási mópszer által ezen túlterhelés enyhítve lenne, de meg lenne vál­toztatva egy oly közoktatási rendszerrel, a mely­nek körvonalait itt Helfy Ignácz t. barátom kifej­tett s mely azon alapszik, hogy egységes közép­iskola legyen az alsóbb részeiben ég szakokra oszló középiskola legyen a felsőbb részeiben; mert azzal nem segítenek a mi tanférfiaink a közép­oktatási kérdés megoldásán semmit sem, hogy a reáliskolába is behozzák a latint, mert itt tökéle­tesen igaza van Heinének, a ki egyszer azt mon­dotta, hogy a rómaiak meghódították a világot, mert volt hozzá idejük: nem kellett megtanulniok latinul. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatás­ügyi minister.* De tanultak görögüli Ugron Gábor: Miért kell az a középokta­tási rendszer, a melyet a minister ur visszautasí­tott és Helfy Ignácz t. barátom helyeselt? Azért kell, hogy az élet számára neveljünk embereket. Ne képzelődések vezessenek és paedegogusok által feállított czélok. Az egyik azt mondja, a közép­iskola rendeltetése, hogy az egyetemre előkészítse az ifjúságot. Hát ez jelenti, hogy az egyik nagy­terjeaelemmel biró közoktatási intézménynek a czélja, hogy ne önmagában legyen, hanem egy másik institutióban ? (Helyeslés és tetszés a szélső báloldalon.) S mi történik akkor azon ifjúsággal, mely

Next

/
Thumbnails
Contents