Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-325

232 825. «rsrtg« Hé* fsbraár 18. 1887. egy és ugyanaz a rector, a ki bizonyos tudományt | előad, igen természetes, hogy ő főképen azt a tudományt fogja pártolni és azt fogja különösen művelni. Hogy ha ellenben minden esztendőbea más és más faeultásból választatik meg a rector, akkor mindegyik a maga facultásáról fog gondoskodni és annak kiművelésére fog törekedni. Ez azonban a műegyetemen nincs meg, pedig kellene, hogy ugy legyen. A szervezetben tulajdonképen ugy van, hanem van benne az a clausula, hogy ha 2—4 évre is képes ő magának többséget szerezni, akkor több évre is lehet megválasztani, minek következése azután az, hogy egy és ugyanazon tanár nemcsak egy két, de egymásután három, sőt négy éven át is megválasztatja magát, mert az alatt, mig rector, ha jó kortes, képes magának többséget szerezni és ennek következtében magát újból megválasztatni. Most már ugy állunk a műegyetemen, hogy mindig váltakozva kettő közt történik a választás, háromszor négyszer is megválasztatik, a mi egyedül magának az intézetnek és a tudományosságnak kárára történhetik. Ezáltal egyszersmind a többiek záratnak ki abból, hogy megválasztassanak és az intézet igazgatásában részt vegyenek, valamint azon előnyökben is, melyeket a rectorság nyújt. (Helyeslés balfelöl.) A rectorság ugyanis szép jövedelemmel is van összekötve és mig a rectornak 10— 12,000 frt jövedelme van, addig a tanárnak az ő fizetésén és az egy pár száz frt tanpénzen kivül egyebe nincs. Rácz Géza: (közbeszól) Ez szép állapot! Valóságos gyalázat! Nendtvich Károly: Én, t. ház, arra kérném fel a t. minister urat, hogy e tekintetben is méltóztassék magát az egyetem szabályaihoz és szokásaihoz tartani, hogy minden évben választassák új rector. Az egyetemen is ugy van, hogy lehet a volt rectort megint megválasztani, hanem akkor kell egy intercalaris évnek lenni s aztán lehet újból választani. Tehát legyen az a műegyetem is ugy és ez által mindenesetre nemcsak magán az intézeten, hanem a tudományosságon is fog a t. minister ur segíteni. De azt lehetne erre felelni, hogy sokkal jobb az, hogy ha egy és ugyanaz a tanár rector is marad folyvást; mert az intézet igazgatását megtanulja és igy aztán rendesebben történik az igazgatás. Ez nem áll; mert Németországban, valamint minden más országban az egyetemeken minden évben választatik meg a rector és azért az igazgatás hátrányt nem szenved, nem szenved pedig azért, mert ott van a prorector s ez utóvégre bevezeti a rectort az intézet igazgatásába, vagy pedig, hogy ha itt vagy ott fennakadás van, akkor hozzá fordul s megkérdi, hogy mikép volt tavaly s az felvilágosítást ad. (Helyeslés balfelől.) Ott van azonkivül az intézet titkára, a ki az intézet szellemi dolgait 'viszi s ki szintén be van avatva az egész intézet kormányzatába és ennélfogva ő igen jó tanácsot tud adni. Hogy az az eljárás, ha minden évben új meg új rector választatik meg, mindenesetre jobb, azt mutatja épen az, hogy e szokás a legkitűnőbb egyetemeknél már századokon keresztül uralkodott és nemcsak nem kárával, de sőt inkább az egyetemeknek tudományos fejlődése érdekében történt. Felkérem tehát a minister urat, hogy méltóztassék e tekintetben is ugyanazt hozni be a műegyetemen, a mi az egyetemnél dívik s azután méltóztassék főképen azon visszaéléseknek, melyek szintén ebből következnek, elejét venni. S végre még egyre akarok figyelmeztetni s ez az, (Halljuk! Halljuk!) hogy Dobránszky meg lett fosztva a tanári állásától, de hogy miért, azt megmondani nem tudom, de annyit tudok, hogy Dobránszky Péter mindig kitűnő tanár volt és hogy tanítványai mindig szerették. (Közbekiáltás szélső balfelől: Hisz egy sem volt!) Az nem áll, mert neki voltak tanítványai s különben Szilynek voltak-e? (Derültség. Halljuk! Zaj a szélső baloldalon) Én Dobránszkyról szólok, mint tanárról, nem pedig mint képviselőről, nekem vele, mint képviselővé], e tekintetben nincs semmi dolgom, hanem mint tanárral. (Helyeslés balfelől. Halljuk!) Akár mit tetszik Ugron képviselő urnak mondani, Dobránszky nemcsak kitűnő tanár volt, lelkesedett is tudománya iránt. Ez igaz. Én mindig az igazságot mondom ép ugy barátaim, mint ellenségeimről. (Helyeslések.) Soha sem mondhatja rólam valaki, hogy igazságtalanságot mondtam valakiről. En tehát azt állítom, hogy egészen igazságtalanul lett elmozdítva tanszékéről. A tanárt elmozdítani csak akkor lehet, ha kötelességének nem felel meg, ha nem képes tudományát előadni, ha nincs meg benne az a képesség, melyet a tanártól követelni lehet. Ez pedig meg volt benne mindig. Hát kérdem, mi okból mozdították el ? Semmi ok nem volt, nem is hozhat fel senki semmi okot. Maga a tanári testület azt a bizonyítványt adta róla, hogy tanári működése ellen nem lehet semmi ellenvetés. Teljesen megfelelt tanári hivatásának és ennélfogva az én felfogásom szerint nem volt semmi ok elmozdítására. Más pragmatikánk nincs, mint az, mely Mária Theresiától származik. Ott az van mondva, hogy a tanárt csak per útján lehet elmozdítani. Már most kérdem, megpróbálta-e ezt a t. miuhter ur? Én tehát ezt igazságtalan eljárásnak tartom. Én nem pro domo mea beszélek, mert én már hál' Isten, túl vagyok mindezeken, hanem beszélek azon kar érdekében, a melynek tagja voltam és azon cóllegáim érdekében, kik utánam fognak vállalkozni a tanári állás becsületes betöltésének nehéz feladatára* Hogy Dobránszkynak pártját fogtam és őt védelmeztem, azt én tanári kötelesséj gémnek tartottam. Én itt nem mint képviselő, ha-