Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-314

30 314. országos ülés február 6. 1887. Írásbeli eli mellett bárki jelen lehet, de a vádlottnak nem nyujtarik a maga védelmére alkalom azzal, hogy ő megidéztessék. Különben mindezt csak azon egy esetre voltam bátor mondani, ha csakugyan Írásbelinek volna tekinthető az ottani eljárás. De lássuk már most, hogy áll a dolog: voltaképen? (Halljuk!) Az mondatik, hogy az a fegyelmi szabályzat, melyet a belügyminister ur, ha jól emlékezem 50,222. sz. a. 1885-ben kiadott. Tisza Kálmán rainisterelnök: 1886. szeptemberben, XXTIT. törvényczikk. Győry Elek: Tehát 1886. szeptemberben a törvényből van véve, már pedig az a törvényczikk írásbeliséget contemplál. Hát, t. ház, maga az igen t. belügyminister ur sem állította, hogy azon 1886 : XXIIL törvényczikk másra, minta törvényhatóságoknál és községeknél előforduló fegyelmi esetekre, tehát nem az operaház számára alkottatott; nagyon világos dolog ennélfogva, hogy az, a mi a? operaház fegyelmi szabályzatául szolgál, nem törvény, sem pedig törvény által nyert felhatalmazás alapján nem adatatott ki, arra nézve az országgyűlés külön törvényt nem alkotott, az egyszerűen szabályrendelet, épen oly-n, mint ugyanott a belső eljárásra vonatkozólag alkotott büntető törvénykönyv és büntető eljárási szabályzat. Már most méltóztassék megfontolni, nem egészen ugy áll-e a dolog, a mint én felhoztam ? Az operaházra vonatkozólag művészeti és más dolgokban van egy büntető törvénykönyv, van azután ugyan azokra egy büntető eljárási szabályzat, a melynek ha jó emlékszem, 16. §-ában az van mondva, hogy képviseletnek nincs helye. Van viszont a magyar királyi operaháznál alkalmazott tisztviselőkre egy fegyelmi törvény, a melyben ezen kivétel nincs benne. Hogy ha ebben nincs benne és a másik szabályzatban benne van : akkor méltóztassék megengedni, hogy a törvényhatósági fegyelmi eljárási törvény alapján itt a hermeneticat alkalmazni nem lehetvén s a két szabályrendelet közül az egyikben a kivétel benne levén, a másikban nem, ebből az következik, hogy helye van a képviseletnek, miután az szabályzat, én pedig világos törvényre hivatkoztam, az 1874. XXXIV. törvényczikk 38. §-ára. Ha az benne volna is a szabályzatban, akkor sem lenne érvényes (Helyeslés a szélső baloldalon) és concrét esetben akkor is kötelessége volna a bírónak, ha bíró, azon rendelet érvényessége felett is határozni. Azt pedig nem vette senki tagadásba és azt hiszem, nem is veheti tagadásba, hogy az a hatóság, a mely itt, mint fegyelmi hatóság működik, minden esetre olyan hatóság, mint bármely más hatóság, a mely a tisztviselőt saját existentiájától megfoszthatja, szájából a kenyeret kiveheti. (Helyeseié* a szélső baloldalon.) Itt az igazságszolgáltatás garantiáinak épen ngy meg kell lenni, mint másutt, a hol valakinek existentiájáról van szó. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket akartam felhozni arra nézve, hogy nem vagyok azon szerenesés helyzetben, hogy e tekintetben egyet érthessek azon magyarázattal, melyet a belügyminister ur adni méltóztatott. A mi azonban azt illeti, én minden esetre, ha nem egészen is, de legalább részben megelégedéssel constalálom, hogy a t. ministerelnök ur azt mondta, hogy akár ki légyén, a ki ott működött — ez esetben épen az operaház intendánsa — tévedésben, tájékozatlanságban, tudta vagy nem tudta a, törvényt, vagy oly helytelenül magyarázta, a mint meggyőződésem szerint most a ministerelnök ur magyarázni méltóztatott, arra semmi esetre joga nem volt, hogy a helyett, hogy szabályszerű végzéssel mondja ki a végzést, erőszakot használjon és rendőri közbelépést vegyen igénybe. Ezt kijeleulette a minister ur. De bocsánatot kérek, én csak egyet nélkülözök e mellett, azt, hogy felcserélte a belügyminister ur a szerepeket.mert midőn azt hibáztatta és rámutatott, hogy ez olyan dolog, melyet megengedni nem lehet és határozottan hibáztatta: ugyanakkor nem fejezte ki, hogy ezt rosszalni kell, hanem rosszalását annak számára tartotta fenn, a ki ezen dolgot elég fontosnak találta, hogy itt a házban felszólaljon és azt hitte, hogy nem szabad ezen eljárást nem tudom micsoda formaságok kérdésének s egyszerű szabály megsértésnek tekinteni s ennélfogva nem szabad, nem tudom miféle forumoknál elposványosodni engedni, hanem ide a ház elé kell hozni. Ezt részemről nem fogadom el és azt hiszem, senki sem fogja elfogadni, a ki a védelmi szabadság iránt őszinte érzékkel bír és a szabadelvüséget nem abban keresi, hogy szabadelvű pártezíme van, hanem tettekben mutatja ki, hogy minden szabadelvű intézmény benne lelkes védelmezőre talál. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát nemcsak hogy nélkülözöm, hogy a rosszalás itt elmaradt, hanem azon reményemnek is adok kifejezést, hogy miután a ministerelnök ur hibáztatta azt, a mit az intendáns ur, mint biró elkövetett, hibáztatta, hogy rendőri erőszakot vett igénybe és így távolította el a védőt, ha ezt hibáztatta, akkor fel kell tennem, hogy a következtetést is levonja ezen hibáztatásbóí. Mert nem elég azt hibáztatni itt a házban, de meg vagyok győződve, hogy minden jogszerető államban meg kell lenni ennek a következményének is a házon kivül, ott tudniillik, a hol épen a belügyminister urnak van alkalma orvosolni s ott, a hol hiba követtetett el s ilyen helytelenséget, ha szükséges, büntetni is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Talán igényelhetem magamnak, hogy elég nyugodtan, őszintén mondtam el a dolog felett