Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-324
324. orsrágof fiiéi frbrnár 17. 1887. 253 minister ur által 7 olyan esztendőt, a mely alatt tulajdonkép nem is volt rendes tanár, hanem csak assistens, helyettes, ideiglenes minőségben volt alkalmazva. Tehát a t. minister ur ajándékozott annak a tanárnak az ország pénzéből 6000 frt tőkének megfelelő évi 300 frt évtizedes pótlékot, holott más érdemes veterán tanárokat, a kiknek 25—30 évi szolgálatuk volt, ha csak egy pár esztendő beszámítását kérték is, visszautasította. Ugyanez a rector saját unokaöcsesének drezdai végbizonyítványát („Absolutorialzeugniss") honosíttatta egy szigorlat alapján, holott a szabályok 3 szigorlatot követeltek meg és ily feltétel mellett is csak diplomát szabad honosítani, nem pedig végbizonyítványt. Ugyanezt az unokaöcscsét az a volt rector kiküldette ösztöndíjjal külföldre és már alkalmasint rendezik is számára itthon a jó állást. A A kisebbség, t. képviselőház, a tanácsülésekben, mint azt a tanácsülési jegyzőkönyvek és különvélemények tanúsítják, folytonosan megtette ezen dolgok ellen a maga tiltakozását; felhívta a t. minister ur figyelmét; egyáltalában küzdött, mint az kötelessége volt, de természetesen hasztalanul. Nemcsak az oktatási és szervezeti, de a gazdasági ügyek is hasonlókép folytak. (Halljuk!) Mikor a műegyetem 187i-ben országos határozat folytán átköltözött Budapestre, természetesen nem lévén saját háza, bérházról kellett számára gondoskodni; akkor az igen t. minister urnak előde bizottságot hívott össze, melynek hivatása volt a ház bérbevevése kérdésében a minister urnak segítségére lenni. Akkor az általam is igen tisztelt Kautz Gyula egyetemi tanár ur nyilatkozata szerint, midőn többek közt a Nagel-féle ház is ajánltatott, ugy állott a dolog, hogy bármikép számították is az akkori bérviszonyokat Budapesten, vagy bármikép számították a bérház értékét, melyet a felajánlott ház képviselt, a legmagasabb számítás szerint is elég lett volna 30—32,000 frt bér; daczára ennek, adatott házbérül 43,000 frton felül menő összeg, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nagy kortes volt Nagél! Derültség) csakhogy akkor 5 esztendőre köttetett bérlet, mert ezen öt év alatt a műegyetemnek saját házat kellett volna építeni. Azonban ebből az öt esztendőből alig telt el másfél év és a háztulajdonos, igen jól érezvén magát e bérleti szerződés mellett, elkövetett mindent, hogy a bérszerződés meghosszabbittassék továbbra is. Az akkori rectort, most igen t. képviselőtársunkat, ki becsületes ember, (Felkiáltások: Nevet kérünk!) Nendtvich Károlyt, megpróbálták még kísértések által is rávenni erre. Nem akarom a kisértés módját közelebbről megnevezni. De ő a kísértésre azzal felelt, hogy felterjesztést intézett a t. minister úrhoz, melyben a műegyetem részére egy saját ház építését sürgette. Mindezek daczára azonban a bérszerződés újabb 5 esztendőre meghosszabbíttatott, még pedig nem 43,000, hanem mindent összeszámítva 48,000 frtnyi bér mellett. Ez történt a tanári testület előzetes tudomása nélkül, daczára a műegyetem autonómiájának, daczára a szervezeti szabályoknak, melyek szerint a műegyetem tanácsa, tehát tanári testülete úgyszólván felelős nemcsak az oktatási, de a gazdasági ügyek intézéseért is. A műegyetem tanári testülete ezen szerződéseket megkötésük előtt még csak meg sem ismerhette ; de még a fővárossal sem közölték azt, mely oly bőkezű volt, hogy az átköltözködés első idejében öt esztendőn át tízezer forinttal járult a műegyetem bérösszegéhez. De t. képviselőház, vannak itt ezeknél még különb dolgok is. A múlt alkalommal beszéltek e házban különböző helyekről bizonyos ablakokról, a melyekből a világot lehet látni. Hát ennek a háznak magának is van egy oly ablaka, a melyből igen furcsa világot lehet látni, a többek közt lehet látni kicsinyben a képét annak a gazdálkodásnak, a melyet az országban nagyban űznek. (Bálijuk!) Méltóztassék a képviselőház könyvtári helyiségének ablakából kitekinteni! Fognak ott látni a t. képviselő urak egy kis udvart, egy körülbelül 250 négyszögölnyi területtel biró udvart, ennek az udvarnak egy néhány bokorral és fával való beültetése — méltóztassék meggyőződni — a szakértőknek legmagasabb becslése szerint 150, legfeljebb 200 írtba kellene, hogy kerüljön és én utána néztem a cultusministerium számvevőségénél, a hol van egy könyv a műegyetem kiadásairól, mely könyvben 35. szám, 1883. évi 24,44§. szám alatt az van irva, hogy Fleischmann és Weber czégnek a műegyetemi udvar parkírozásáért 960 frt fizettetett. Hogy mikép lehetséges ez ? t. ház, ezt én nem tudom, hanem csak egy tényt fogok constatálni, melyre szemtanú van, ez a tény az, hogy ugyan akkor, mikor Wéber műkertész munkásaival, napszámosaival délelőtt a műegyetem udvarát parkírozta, ugyanazon napokon délután parkírozott egy villa-kertet a sugárúton, a mely véletlenül a rectoré volt. Trefort Ágoston, vállá!?- ós közoktatásügyi minister: Nem az enyim! (Élénk derültség.) Dobránszky Péter: T. ház! Én tényeket hozok fe] és hivatkozom a forrásokra. (Malijuk! Halljuk!) A műegyetem gazdasági ügyvitele körül fejlődött ki azonban a leggyönyörűbb mythos. (Halljuk!) Ajánlom az igen t. minister ur becses figyelmébe ezeket a dolgokat; oly forrásból tudom a tényeket, kik képesek esküvel megerősíteni állításukat, de mert félnek, mert a kenyerök és állásuk van függőben, hát tartózkodnak; de igen szívesen szolgálok az igen t. minister urnak adatokkal, ha országos érdeknek tartja ezt az ügyet megvizsgáltatni. E tanuk állítása szerint oly dolgok történtek, oly gazdálkodás űzetett egy gondnoknak
