Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-324
252 S24 « országos ülés február 17. 1887. viszonyainkat kellőleg nem ismerve, nem bírnak alkalmazkodni a mi szükségleteinkhez. De ismétlem, ezzel most nem foglalkozom bővebben. Az a többség, mely a műegyetemen mindent csinál, tetszése szerint szünteti be a tanszékeket, tetszése szerint állít fel új tanszékeket, xxgj, a hogy azt az embereik érdeke megkívánja. Odiosus dolog ez, t. ház, nem akarok személyeket megnevezni, de a ki alapos informatiókat kivan e részben hiteles okmányokból, igen szívesen szolgálok azokkal. Á műegyetemi tanszékek betöltésénél, t. ház, nem főképen az egyetemi tanári qualifieatio volt régebben a főfeltétel, hanem más tekintetek. Á neveket is megnevezhetem. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Tessék! Dobránszky Péter: Ennek következménye azután az, hogy az illető emberek kezdetben nem voltak képesek egyetemi tanárhoz illő előadásokat tartani s a műegyetem egy időben állandó fészke volt e miatt oly botrányoknak, melyekkel kénytelen volt foglalkozni a műegyetemi tanácsig. De, t. ház, maga a műegyetemi tanártestület ismert többségének vezére két éven át, tudniillik az 1872/3 és 1873/4 tanévekben műegyetemi előadásokat tulaj donkép alig tartott, de azért ugyanazon időben, a paedagogiumnak külön díjazott tanára is lévén, beszedte a fizetést és tandíjakat a műegyetemről is, felvette a díjat a paedagogiumról is. (Mozgás.) Ha nem méltóztatik hinni, felolvasom itt Kvassay ministeri osztálytanácsosnak nyomtatásban is megjelent erre vonatkozó iratát. (Halljuk!) Ez a Kvassay Jenő ministeri tanácsos ur, a culturmérnöki intézménynek főnöke, általánosan ismert és tisztelt egyén, azt irja: 5 (olvassa) „Nem mulaszthatjuk el sajnálatunkat kifejezni, hogy — a nevet nem mondom ki — N. N. ur két év óta úgyszólván minden tevékenységtől visszavonul, a mennyiben rendes tantárgyat nem is ad elő, hanem csak mellékes tudományágakból egykét fejezetet hetenkinti 4—5 órában félévenkint, melyekre a technicusok igen kevés számmal járnak, ha jól tudjuk, tavaly egy sem volt s leginkább a paedagogusok hallgatják és igy egy és ugyanazon óráért kétszeres fizetést húz, először a polytechnicumtól, másodszor a paedagogiumtól. Az illető tanár ur még sokkal erőteljesebb és sokkal több szükség van rá, hogy sem ilyet bűn nélkül megengedni lehetne és eme négy öt óra mellett még egy másik rendes tárgy is igen szépen megférne. Mondhatjuk, hogy az egész műegyetemi ifjúság megbotránkozott ama könnyűségen, melylyel ily tanerőt kihagynak siklani minden teher alól.* Súlyos dolgok ezek, t. ház, a mi pénzügyi helyzetünkben. És ez a tanár hivatalos, rectori állását arra ' is felhasználta, hogy beszámíttatott magának a t. egyetem rectori állásához más tanár nem igen juthat, vagyis ki vannak zárva a többi műegyetemi tanárok abból, hogy az intézet administrati^ vezetésében részt vehessenek mint rectorok, minélfogva lehetetlenné van téve, hogy ^később rectorságuk után is mint az administratióban gyakorlott férfiak, hasznos szolgálatokat tehessenek az intézetnek nemcsak oktatási, hanem gazdasági ügyekben is. De fontosabb és horderejében sokkal károsabb a szigorlati szabályzat. Azelőtt a műegyetemen 5 éves tanfolyam állott fenn. Az új szabályzat szerint leszállittatott négy évre. Azelőtt volt 3 szigorlat a műegyetemen és akkor tehette le a vizsgálatot a műegyetemi polgár, a mikor arra kellőképen elkészülhetett. Most 4 éves tanfolyam mellett az összes tárgyak két szigorlat keretébe szoríttattak, a mi oly paedagogiai képtelenség, hogy az ifjúság, mely e szigorlatok kényszerűsége alatt szenved, mindjárt e szigorlatok alkalmazásának első évében tömegesen hagyta el a műegyetemet és ment külföldre, kivált Zürichbe, a hol a mi fiatalságunkat és a velők vitt magyar pénzt szívesen látják és a honnan 3 és fél évi tanfolyam után könnyedén szerzett diplomákkal térnek haza, melyek itt honosíttatnak. T. ház! Jó lesz megismerkedni ez állapotokkal. Ezek az emberek nem oly diplomákat hoznak haza, melyek egyenértékűek volnának a svájczi illetőségűek diplomáival. Mert a svájcziaktól követelnek még a Svájczban államvizsgálatot és hosszas gyakorlatot: a mieinkre, mikor markukba nyomják a diplomát, azt mondják magukban: „Dast ist schon gut für den Orient!" A műegyetemen szigorúan vett szaktudományok mellett általános közművelődési, történelmi, jogi, közgazdasági, honismereti tudományokat is kellene mívelni. Azonban ezek régi idő óta következetesen annyira elhanyagoltattak, hogy évek során át például a statistika, a honismeret tanítása fel sem volt véve a tanrendben s igy az ifjúság még csak tudomást sem szerezhetett a tanrendből arról, hogy itt azt is lehet tanulni, másrészt meg nem is gondoskodtak sem előadási helyről, sem előadási órákról. Felolvashatnám Szily reetornak magának ez állapotokra vonatkozó rectori beszédét, de a t. ház türelmére való tekintettel, ezt nem teszem. Nálunk eltörlik a statisticai tanszéket akkor, mikor az egész művelt világ elsőrendű műegyetemein, még ott is, a hol a statisticának nem volt tanszéke eddig, most állítanak fel tanszékeket. Kifejthetném a honismeretnek közművelődési és közgazdasági nagy jelentőségét, melyre épen Herman képviselő ur is oly behatóan reflectált, midőn a nemzeti geniusról szólőtt, de megint nagyon visszaélnék a t. ház türelmével, ha e tárgygyal bővebben foglalkoznám. Tudjuk, hogy azok a bizonyos diplomákkal hazakerült fiatal emberek idegenszerű szellemet hoznak magukkal és hazai
