Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-324

148 824- országos ülés febraár 17. 1887. ugyanis azt a facultást, melyből a consuli pályára lépni kivánó ifjak kerülnének ki; mert az tűrhetetlen és tarthatlan állapot, hogy magyar ember, a ki ilyen pályára akar készülni, Bécsbe menjen keleti nyelveket tanulni. Ismétlem, a mit már több izben mondottam. Azt természetesnek találnák a nyugaton, hogy a bécsi ifjú eljöjjön Magyarországba megtanulni a keleti nyelveket, de hogy mi menjünk egy germán néphez keleti nyelveket tanulni, annak értelme nincs. Nem szólok a dolog politikai, közjogi részéről, nem arról, hogy ezáltal mennyire van megsértve mindenkinek nemzeti érzete. Nem találoma fennálló rendszer egyetlen szakaszában sem kimondva azt, hogy legyen a közoktatásnak bármely ága, mely közösnek volna declarálva. Azon eljárás pedig, melyet a t. minister ur hosszú éveken át követett, erre engedne következtetni, főképen egy enquéte-ben, melynek én is tagja voltam, világosan azon álláspontját jelezte a t. minister ur, hogy ő ezen faeultással önkényüleg nem rendelkezhetik, mertMagyarországengagirozva van a Bécsben létező keleti akadémiában. Engedelmet kérek, ezt én nem rogadhatom el, ez a külügy minister önkényes magyarázata. Épen azért, mivel ismerem a minister ur őszinte buzgalmát e téren, ne méltóztassék erről egyszerre megfeledkezni. Hisz annyira ment már ezen Ígérete teljesítésében, hogy a hivatalos lapban ő Felsége által hatalmazatta fel magát, hogy egy seminariumot állítson fel erre a czélra. A czímhez nem ragaszkodom, nevezze azt facultásnak, seminariumnak. Én a czéít akarom elérni, hogy legyen meg ez intézet akár az egyetemen, akár a műegyetemen, szóval valamely felsőbb intézetnél, hogy új pályát nyithassunk a magyar ifjaknak. A t. minister ur beszédének több részére lenne megjegyzésem, de miután ő maga kijelentette, hogy vannak megjegyzései a középoktatásra nézve, a miket majd később fog előadni, én is fentartom magamnak, hogy erre vonatkozó megjegyzésemet a középiskolákról szóló rovatnál tegyem meg, addig újból fölkérem a t. minister urat, lenne kegyes ezen alább érintett kérdésre nézve nyilatkozni, vájjon azt egészen elejtette-e, vagy csakugyan táplálja-e még a szándékot, hogy azt előbb-utóbb létesítse. (Helyeslés a szélsíi baloldalon,) Hoitsy Pál: T. ház! (Halljuk!) Az egyetemi oktatásról folyó vitában résztvenni nem szándékozom, csupán egyetlen egy pontra kívánom a t. minister urnak figyelmét felhívni és ez az, hogy a mi egyetemünkön sem a csillagászati tanszék betöltve nincs, sem pedig csillagvizsgáló intézet nem létezik. Az egyetemen,t. ház,a csillagvizsgáló tanszék egyike a legrégiebbeknek, mert az egyetemmel egyszerre alapíttatott akkor, midőn ez még NagySzombatban volt, Nagy-Szombatban az egyetem tényleg el volt látva mindenféle megfigyelő eszközzel. Később, midőn Budára hozatott át az egyetem, maga a csillagvizsgáló a királyi lakásban nyert szobát, honnét észleleteit folytathatta ; később pedig a Gelért-hegyen építtetett egy csillagvizsgáló intézet. Ez 1848. után lehordatott, mikor a citadellát építeni akarták, mert azon helyen tovább tűrni nem akarták. Különben is az eszközök tönkrementek, a mennyiben az 1848 ban beözönlött horvátok azokat elpusztították, széthordták, szétverték. Jól tudom, t. ház, hogy a csillagászati tanszéket csak akkor lehet betölteni, mikor egyszersmind csillagvizsgáló intézet felállításáról gondoskodunk, mert annak semmi értelme sincs, hogy intézetet állítsunk és tanár és igazgató abban ne legyen; de viszont annak sincs semmi értelme, vagy legalább nem sok, hogy az egyetemen a csillagászati tanszéket betöltsük, oda tanárt állítsunk, de annak ne adjuk kezébe azokat az eszközöket, a melyekkel azután a tudomány érdekében tényleg működhessék s a melyek birtokában azután az ifjúságot ezen tudomány elemeibe oktathassa, De, t. ház, én azt nem tartom egyébnek, mint pénzkérdésnek, még pedig nem valami sok százezerre menő pénzkérdésnek s azt hiszem, hogy a mint odáig mentünk, hogy a csillagvizsgáló intézetet felállíthatjuk, egyszersmind el fogjuk érni azt is, hogy lesznek sokan hazánk fiai közt, kik e tárgygyal tüzetesebben fognak foglalkozni s a kik talán magát a tudományt e téren előbbre fogják vinni. Mindenkor, a legrégibb századoktól kezdve voltak e tudománynak művelői az országban. Már Mátyás király idejében ott van Eegiomontanus, később Hell Miksa, ki igen nagy tekintély volt a csillagászatban. E században itt volt Littrow, ki azután nevet szerzett magának az egész világon és jelenleg is ugy vagyunk, hogy sok magyar férfi külföldön kénytelen hivatalt vállalni, csakhogy hivatásának éljen. Például Berlinben a Geodetische institutban van egy magyar, a lipcsei csillagvizsgáló intézetnél az observator magyar, Parisban a nagy csillagvizsgáló intézetben az observator szintén magyar s igy a mont sourise-i párisi intézet igazgatója, ki igen kitűnő, az egész külföldön elismert tudós, szintén magyar ember. T. ház! Ha látják azt, hogy egy ily tudomány ág iránt itthon igenis meg van a hajlam s hogy abban igenis vannak kiváló tudósaink, akkor.nekünk nem szabad azon mulasztást elkövetnünk, hogy csillagvizsgáló intézetet ne állítsunk fel s ezeknek módot ne nyújtsunk ezen tudomány tovább fejlesztésére. T. ház! Egész Európában egyedül Magyar-