Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-324

324. országos ülés febrtt&r 17. 1887. 235 Herman Ottó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a múlt esztendőben Németország egyik legrégibb egyeteme, a heidelbergi egyetem, megülte 500 éves fennállásának ünnepét, általános feltűnést okozott Magyarországon, hogy arra az ünnepélyre épen a magyar egyetemek meghívást nem kaptak. A sajtó hozzászólt a dologhoz s egy része kereste az okot, miért történt az, hogy a magyar egyetemek meghívásban nem részesültek? Némelyek gyanították, hogy az ok politikai, látták benne az úgynevezett Schulverein kezét, mások mélyebbre tokintettek. Akkor, t. képviselőház, megjelent egy lapban egy vezérczikk, még pedig abban a lapban, a melyet Németországban is olvasnak, a mely alkalmat talált arra, hogy nézeteit a budapesti egyetemre vonatkozólag elmondja. Én azt a vezérezikket el nem felejtettem, sőt épen az szolgáltat most okot, hogy felszólalásomnak bizonyos irányt adjak. {Halljuk.) Ez a vezérczikk arról szól, hogy sajátságos jelenség az, hogy a budapesti egyetem ügye már évek hosszú sora óta évenként csak egyszer, majdnem ugyanazon napon, ugyanazon órában kerül tárgyalás alá; ez a nap és ez az óra akkor következik be, a midőn a költségetésben a budapesti egyetem rovata következik. És, a mi már megszokott dolog — mondja a czikk tovább — az, hogy akkor mindig felemelkedik egy ember — tedniillik az én csekély személyem — mond egy philippicát, élesen támadja az egyetemet és a midőn phiiippikáját bevégezte, felemelkedik egy más alak — Szilágyi Dezső képviselő ur — a ki megtalálja az alkalmat arra, hogy a támadót — tudniillik engem — a ház szemeláttára dárdájára szúr, össze-vissza vagdal és csodálatos dolog: én évről-évre ismét összeszeőzködöm és megújítom a támadást. (Derültség.) De van abban a czikkben még más két dolog, tudniillik az, hogy Szilágyi Dezső képviselő ur mindig azzal szokta végezni beszédjét, hogy igenis vannak a budapesti egyetemnek is hiányai, vannak ott bajok, a melyeknek orvoslása szükséges. Azonban — fájdalom — eddig még soha nem mondta meg, mik legyenek azok a bajok, hogyan legyenek orvosolhatók. Hanem azon czikkben azután még a tanári kar működése is érintve van, melylyel foglalkozni később fogok. Most azonban, t. képviselőház, hiába tekintek e házban körül, keresem Holubárt, nem látom a helyén. (Derültség balfelöl.) Nem azért mondom Holubár, mint ha én magamat Mátyás királynak tekinteném, én csak egy küzdő fél vagyok, a 'ki össze akarom mérni fegyveremet avval, kivel eddig mindég összemértem. Vájjon be fog-e teljeseden aűKak a czikknek azon feltevése, hogy ez a vita évről-évre meg fog újulni'? Ez most nagyon kétes dologgá vált. Miért ? Egy harcztér felé közeledünk, a választások előttünk állanak és igen lehet, hogy Holubár vitéz, nyilt csatában fog a porba hullani, meglehet, hogy én valamely orozva való támadásnak esem áldozatul és igy a jövő költségvetés tárgyalásakor nem mérkőzhetem vele össze. Azonban ez nem tartóztat vissza, hogy én, a ki a porondot most elfoglalom, támadásomat megújítsam. (Halljuk! Halljuk!) Megújítom pedig annak a kifejezésével, hogy nekem az egyetem tanpénz-ügyével többé dolgom nem lesz, beérem azzal a tudattal, hogy ezelőtt számokat terjesztettem elő, a mely számokra rá mondatott, hogy nem valók, hogy hamisak, mondatott ez itt a házban, mondatott künn a Budapesti Szemlében. De constatálom azt, hogy számadattal engem meg nem czáfolt senki. Nem fogok kiterjeszkedni a vizsgarendszerre sem, egyszerűen csak fel kívánom hozni és a t. ház minden tagjának ítéletére bizom azt a körülményt, hogy a t. minister urnak legutolsó kimutatása kitünteti egyszersmind azt is, hogy a budapesti egyetemen egy esztendő alatt összesen 4,611 vizsga és szigorlat, szóval vizsgálati eljárás folyt le. Felkérek mindenkit, méltóztassék tekintetbe venni a budapesti egyetemen dívó körülbelül 200 napos diligentiát, mert én azt 200 napnál többre nem becsülöm, akkor ki fog tűnni, hogy nemcsak minden napra, hanem a nap éjjeli részére is, a nap 24 óráját véve, majdnem minden órára esik egy vizsga, már most ebből a divisióból kiveheti magának bárki azt, hogy ezek a vizsgálatok voltaképen mennyit érnek. Nem fogok kiterjeszkedni a vizsgarendszer pénzügyi oldalára, a ki tudja, mennyibe kerül egy alap, egy szigorlati vizsga, azt kiszámíthatja magának mindenki. Én nem fogok kiterjeszkedni arra, hogy a t. minister urnak egy kedvencz eszméje életbe kezd lépni, tudniillik a cursusok behozatala és hogy nekem — bár nem egészen biztos forrásból — de elegendő tudomásom van arról, hogy immár be is következett a licitatio, a melyben, midőn az assistensek, például 10 forintért hirdetnek egy cursust, akkor hirdet a tanár 8 forintos cursust, (Mozgás balfelöl.) A dolog pénzbeli oldalára nézve szerény véleményem szerint áll egy igazság és ez az, hogy a mely intézetnél egyszer a pénzbeliség meggyökerezik, ott minden mozzanatban visszatükröződik az anyagira való tekintet. (ügy van! balfelöl.) Ez, t. képviselőház, felfogás dolga. Két áramlat létezik: az egyik az, a mely követeli, hogy az oktatás minél olcsóbbá tétessék, (Helyeslés a szélső bálfetől) sőt még azt is, hogy ingyenes legyen, megengedem, hogy ebben van bizonyos túlzás; a másik az, a mely azt mondja, hogy csak akkor fog megbecsültetni a tudomány, hogy ha drágán mérik. Én e helyen nem dönt-