Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-323

230 323. országos ülés február 16. 1887. mesnek is találta volna, hogy a magyar parlamenttől arra felhatalmazást kérjen. Kérdem most már, t. ház, vájjon a t. minister urnak ezen általam ecsetelt népnevelés körüli eljárásával szemben csoda-e az, hogy —mint azt a cultusminister ur Pozsonyban elismerte — a morális dissolutio jelei mutatkoznak. T. ház! Nem akarom tovább festeni ezen eötét képet; (Helyeslés jobbfelöl) csak azt tartom még kiemelendőnek, hogy az ilyen eljárás s ilyen autocrata elbizakodás, ilyen elvtagadás, ilyen elv csereberélés és sok más mindenféle tanügyi inqualificálhatatlan ineonvenientia csak ott lelhetők fel, csak oly minister úrban magyarázhatók meg, a ki lehet ugyan magyar tudós akadémikus s a ki lehet ugyan Talmud-zsidó uzsorások váltóit soha nem acceptáló s azokat el nem ismerő jó gazda, de a ki a keresztény didactika és paedagogia elévülhetlen elveit és postulatumait sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem ismeri, azaz nem szakférfiú s a ki vallás elveire nézve katholikus és protestáns is, szabad kőmíves is, Talmudzsidó is és franciscanus confrater is egy személyben. (Élénk hosszan tartó derültség.) Ilyen kormányférfiunál, ilyen cultusministernél nem csuda, hogy valahányszor itt az ő tanügyi viselt dolgai szellőztetnek, bírálat alá vétetnek, classieus könnyű lendülettel kalapját véve, elhagyja a csatatért és megfut Philippi mellől. Az előadottak alapján nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés balfelöl.) Pulszky Ferencz : T. ház! (Halljuk / Halljuk!) Nem hiszem, hogy tőlem azt várják, hogy az előttem szólott t. képviselő urnak comicus beszédét (Helyeslés jobbfelől) koraolyan vegyem, vagy vehesse itt akárki. (Úgy van ! jobbfelől. Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon. Hát a magáét! Derültség.) Hiszen utoljára a neveletlenséggel és műveletlenséggel megvívni nem az én dolgom. (Zaj és felkiáltások a szlsö baloldalon: Rendre! Eendre!) Igen jól tudjuk, hogy mentől kevesebb eszméje van valakinek, annál jobban lármáz. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Rendre ! Rendre!) Én általános igazságot mondok és azt nem egyes emberre alkalmazom, hanem általában mondom, hogy a kinek kevés eszméje van, annál jobban ragaszkodik hozzá és annál jobban lármáz, ha valaki megtámadja. (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Rendre! Rendre! Jobbfelől: Halljuk/) Előhozatott itt újra meg újra a zsidókérdés. Legyen szabad erre nézve nekem is a zsidókhoz komoly szót intézni, a kik igen jól tudják, hogy ezen teremben alig van nekik nagyobb barátjuk, mint én. (Halljuk!) Legyen szabad őket arra figyelmeztetni, hogy a mint épen az előttem szólt egyik képviselő ur mondta, szemükre vetik, hogy ők minden nevelési és tanulmányi intézet jótéteményeiben tetemes részt vesznek, a nélkül, hogy azokra áldozatot hoztak volna, tehát, hogy ők a gyümölcsöt szedik a fáról, melyet nem ők plántáltak. Ha erre azt felelik, hogy igaz, de ők több tanpónzt fizetnek, ugy megengedem, hogy ez is igaz, de fizetik ezt az egyesek a maguk zsebéből, de nem fizeti a zsidóság, mint ilyen. Épen azért, — mert azt hiszem,, hogy egy jó barátjuktól elfogadhatnak jó tanácsot — kérem, mutassák meg, hogy e tekintetben sem válnak külön a nemzettől, valamint 48-ban ott voltak mellettünk, megbüntették őket csak ugy, mint megbüntettek bennünket. (Egy hang a szélső baloldalról. Ki szökött.) De jószágai itt maradtak, azok confiscálva lettek! (Zaj.) Erre tehát legyen szabad őket fjoyelmeztetnem. (Helyeslés!) Értem én azt, hogy a zsidók azt mondják, hogy nem akarnak külön gymnasiumot alapítani, nehogy gyermekeik mindjárt legelső koruktól fogva el legyenek választva a nemzet többi fiaitól, A régi időkben mi protestánsok el voltunk választva a katholikusoktól; a mi iskoláinkba nem volt szabad katholikusoknak járni, mi pedig katholikus iskolába nem mentünk azért, mert azt tartottuk, hogy a mi iskoláink jobbak, Hát én kérdem tőlük, nem látják-e át éles logieájuknál fogva, hogy akkor mégis volna nekik egy más kötelességük, az tudniillik, hogy azon keresztény tanintézetekre, a melyekbe az ő gyermekeik is járnak, valami alapítványokat tegyenek, hogy létesítsenek ott stipendiumokatnem a zsidó fiuk, hanem a kitűnő fiuk számára; hisz úgy is tudják, hogy ha ezt teszik, a stipendiumok legnagyobb részét a zsidó fiuk kapják, mert a zsidó élelmesebb, szorgalmasabb, sokkal többet tanul (Derültség. Zajos ellenmondása balközép és szélsőbaloldal némely padjain.) Bár hogy félbeszakítsanak is, azért nem fogom elveszteni beszédem fonalát. Hiszen azt maguk is elismerik, hogy legnagyobb részt a kitűnő fiatal emberek a zsidóság köréből kerülnek ki és az antisemitismus semmi egyéb, mint az, hogy meg akarják óvni azt a szegény élhetetlen magyar népet, hogy annak 15 millióját meg ne egye az a 600,000 zsidó. (Zaj a szélső baloldalon.) Tudom, hogy oly rendszabályok hozatalának szükséges voltát állítják, mi jóformán nem volna egyéb, mint védvám, melyet felállítani akarnak. Legyen a nézetök szerint. De megjegyzem, hogy ezzel a magyar nemzet reputatióját épen nem emelik. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás a baloldal némely padjain.) Egyébiránt nehogy ugyanabba a hibába essem, a melybe az előttem szólott képviselő esett, hogy beszélt mindenről, mi nem tartozik a budgethez, egyszerűen azt mondom, hogy a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök; (Halljuk! Halluk!) T. képviselőház! Nem szándékozom ez alkalommal az antisemitismussal és az antisemita képviselő urak okoskodásaival foglalkozni. (Helyes-