Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-323

228 323, országos ülés febrmír 16. 1887. ben. Mondom, a fővárosban feladataiknak a zsidók megfelelni képesek, mert itt tömörülten szervezve vannak. Én csak ezt kívántam megjegyezni, különben a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés.) Zimándy Ignácz: T. ház! Igazat kell adnom most az egyszer az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister urnak, midőn Petőfivel látván a boszus egeknek ostorait nyomorult hazánkon, Pozsonyban mondott e szavait idézem: „A morális dissolutio jelei immár mutatkoznak mindenütt." Igazat keli adnom e tekintetben az igen t. cultusminister urnak, de csak egy részben, a mennyiben nemcsak jelei mutatkoznak a morális dissolutiónak, hanem ott vagyunk immár az erkölcsi romlás kellő közepében. (Derültség.) Ott vagyunk immár a megvesztegetett józan észnek a megromlott erkölcs gyászos gyümölcseinél, a gyönyörűséges csimpánz philosophiánál egyrészt, másrészt pedig a borzadalmas talmud rut, elvetemült elveinél. Ott vagyunk immár, a hol nincsen semmi lekötelezettségünk egymás irányában, a hol nem érezzük sem anyagi, sem szellemi, sem erkölcsi, sem társadalmi, sem családi solidaritásnak szükségét. Megy ki-ki a merre tetszik ; él ki-ki a hogy tud, nem törődve senkivel, semmivel, csupán csak drága énjének él. Ott vagyunk immár, hol az alacsony talmudszertí önhaszonlesés zsinórmértéke minden tettnek, rugója minden tervnek. Ott vagyunk immár, hol a modern keresztényellenes, áj pogány, talmud-zsidó szabadkőmives irányú közoktatás szülte vallástalanság és erkölcstelenség (Élénk derültség.) mély álomba meríti a magyar nemzet szellemét, melynek felszabadítására, felébredésére, felocsudására alig van többé remény. Kérdem én, t. ház, vájjon ki okozta azt, hogy már ennyire jutottunk közerkölcsiségünk romlásának terén? Senki más, t. ház, mint saját alkotmányos, önmagukat liberálisnak vevő kormányférfiaink, a kiknek nyilványosan űzött törvényszegéseik, alkotmánysértésük, (Felkiáltások jóbbfelöl: Oltó! Ohö! Zaj) erkölcsrontó lélekvásárlásuk és közvélemény hamisító pazarlásuk által. (Felkiáltások jőbbfelől; Eláll! Eláll! Zaj.) Olay Szilárd: A ki magára veszi, ne beszéljen! Zimándy Ignácz: A jobb sorsra érdemes magyar nemzetet nemcsak anyagilag, hanem szellemileg" is a sülyedés szélére sodorták. Igen, ezek okozták a magyar nemzet anyagi és erkölcsi sülyedését, mert „acapite foetctpiscis," (Derültség) inert „regis ad exemplum totus componitur orbis." Elnök : Olyan különös praemissákat hozott fel a képviselő ur, a melyek az idézetthez egyáltalán nem illenek. Zimándy Ignácz: Ez áll, t. képviselőház, catexochen, par excelíence azonkormányférfiuról, a ki a magyar nemzet legnagyobb, legdrágább kincsének kezelésével; a magyar nemzet vallásos, erkölcsi, szellemi fejlődésének vezetésével van megbízva és kinek mégis egész valóját, egész óriási felelősséggel járó hivatalos ténykedését, komoly, öntudatos s alapos szakképzettség helyett, magasztos, eíévülhetlen, keresztény erkölcsi s paedagogiai elvek szülte tiszteletet parancsoló méltányosság s igazságosság helyett (Derültség) szakképzettség hiány s ezen alapuló, ezen sarkalló elvtelenség, tájékozatlanság, dilettantismus autocrata elbizakodás, tanügyi kapkodás jellemzi. (Derültség.) És ez a kormányférfiu, t. ház, senki más, mint az igen t. cultusminister ur, ezen mindenes commis voyageurje és titkos rendőre Tisza Kálmán ministerelnök urnak. (Nagy mozgás jóbbfelöl. Nagy zaj.) Ez a Trefort cultusminister ur, a kinek 10 éves jubileumot is csináltak azért, mert ő, valamint egész ministeriuma egy semmi, sem elméleti, sem gyakorlati szakképzettséggel nem biró tanügyi sansculotte talmudista. (Altalános élénk derültség.) Tiz éven keresztül vezette orránál fogva s talmudi fogárdossággal egyik kificzamodott, halva született tantervről a másikra kergette. Ez Trefort t. minister ur. (Hosszantartó általános élénk éljenzés. T. képviselőház! Méltóztassék nyilatkozni, kit illet ez az éljenzés: engemet-e vagy a közoktatásügyi minister urat? (Hosszantartó zajos derültség.) Ez a Trefort közoktatásügyi minister ur (Élénk éljenzés) a ki a pozsonyi választókhoz tartott egyik beszédében egész politikáját e három szóba foglalta: tudomány, vagyonosság, egészség, (Félkiáltások : Igen helyesen '.) de vigyázzon az igen t.| cultusminister ur, hogy e tekintetben ne mondhassa valaki: magister, cura te ipsum! hogy e tekintetben, mikor a tudományt, a vagyonosságot és egészséget emlegetik, ne mondhassa valaki, hogy igazi egészség csakis ott van, a hol van aniina sana in corpore sano, vigyázzon, hogy midőn különösen az egészséget magasztalja, ne mondhassa valaki szemébe neki, hogy a magyar nemzetnek büszkeségét, a magyar nemzetnek örömét, szemefényét, a magyar nemzetnek egyetlen jövőjét, a tanuló ifjúságot testi nyomorékká teszi talmudszagú, szabadkőműves irányú és szellemű tanmódszerével, (Heyeslés a bal- és szélsőbal némely padjain. Derültség balfelöl. Mozgás jóbbfelöl. Zaj,) tanrendszereinek folytonos változtatásával a tanuló ifjúság túlterhéltetésével, (ügy van! a bal- éb szélsőbal némely padjain.) Olay Szilárd: Ez igaz ! (Derültség jobbfelöl.) Zimándy Ignácz: Ez az örökké classicus lendülettel, talmud zsidó szédelgők által drága pénzen liferált s mégis korhadt, hitvány anyagból