Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-323
323. országos ülés február 16. 1887. 925 telettel viseltetnek a tudomány iránt még a legmagasabb körökben is. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad erre nézve egy pár adomát felhoznom. Azon körben, melyben többnyire az úgynevezett nagy urak — mert ők csak magukat nevezik uraknak, a többi nem ur — tehát azon körben egy ur, aki épen nem volt sportsmann, cathexochen megbotránkozását fejezte ki a felett, hogy Magyarországon a lótenyésztésre többet adnak ki, mint a népnevelésre. Erre azután egy másik főúr, a ki már valóságos sportsmann volt, azt felelte, hogy többet is ér a ló, mint a nép. Egy másik alkalommal pedig s ezt én saját füleimmel hallottam, egy szintén nagy urnái, méltóságos urnái fekete kávé alkalmával szó volt a tudományról és ő akkor azt felelte: Eh! mit tudomány, a tudomány nem urnak való, az szegény embernek való. Hát t. ház, ez a nyerseségéről igen ismeretes ur, épen ezen nyersesége tudatában mondta azt. Erre az igen t. úrra csak ugyan illenék az a vers, melyet a 30-as években egy igen élezés ember egy másik sports-emberre mondott: Ein Pferd kein anderer Gegenstand, Dünkt seinem forschenden Verstand, Der Ueberlegung werth. Von Menschen spricht er vvie ein Pferd, Von Pferden wie ein Meusch. Egy harmadik esetet hozok föl, mely alkalommal szintén jelen voltam. Egy excellentiá-; urnak theás asztalánál szó volt azon zilált viszonyokról, melyek egy szomszédos államban uralkodtak az 50-es évek kezdetén, midőn a reactió a legszebb virágokat hajtotta. Erre az illető ur azt felelte, németül volt mondva, de én magyarul mondom: „Hogy is lehet ilyen országban másképen, midőn a király egy olyan emberrel, mint a minő Humboldt, sort iszik." Nem is azt mondta „iszik", hanem mondta azt a szót, a melynek magyar kifejezése nincsen. Erre én azt feleltem : Excellentiás uram ! hogy ha Humboldt avval a kiráiylyal sört ivott, ugy nem Humboldt, hanem a király volt megtisztelve. Egyébiránt biztosítom az excellentiás ui-at, hogy Humbolt neve az embereknél díszleni fog, mig emberek élnek a földön, míg annak a királynak a neve halálát alig éli fúl." T. ház! Midőn mi azt látjuk, hogy itt Magyarországon mily tisztelettel viseltetnek a tudomány és tudományosság iránt, nem lehet csudálkozni azon, hogy a tudományok ekként nem fejlődnek. Sőt azt látjuk, hogy a nemzetnek a legkitűnőbb ember, a kik műveik által halhatatlanságot szereztek magoknak, azokról csak ugy megvetoleg beszélnek s azokat scriblereknek nevezik, még Vörösmartyról, Arany Jánosról, Bajzáról és igy tovább beszélnek. Én neveket nem mondok, ámbár ezeket is elmondhatnám (Halljuk!) épen azon körökből, a melyekből az ember keveset várt. Mondom ezen körülmények közt nem csuda, hogy a tudomány nem fejlőKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. dik, de annak fejlődnie kell, a hogy itt az országban kívánják. Igen jól tudom, t. ház, hogy én, mikor a tudományról vagy a tudós emberekről szólok, itt e házban nem igen találkozom rokonszenvvel. (Derültség.) Általában azt lehet mondani, hogy a tudományos emberek nem igen nagy részvétnek és méltányosságnak örvendenek. Hát, t. ház, ezeket előrebocsátván, hogy ez országban egyáltalában milyen hangulat uralkodik a tudomány és tudós emberek iránt, még csak egyet akarok megemlíteni. Egy képviselő ur, a ki most nincsen itt jelen e házban, ki általában igen kedvelt iró, azt tűzte ki magának czélul, hogy ő a tudományt és a tudós embereket gúny tárgyává teszi, (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás.) A t. közoktatásügyi minister urnak legnagyobb ellensége sem tagadhatja azt, hogy ő főképen a mi a magasabb tudományos intézeteket illeti, többet tett ezen országban, mint akárki más. Én, t. ház, az igazságot megmondani szeretem s azt senki előtt nem tagadom el, legyen bár ellenségem vagy barátom. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassék, t. ház, megnézni az egyetemet és a műegyetemet. Ezen intézetek az európai tudományosság színvonalán állanak. (Helyeslés jobbfelól) A t. minister ur a tudománynak s a tudomány kü! löiiféle ágainak oly hajlékokat emelt, a melyek még a külföldnek is mintául szolgálhatnak. (Ugy van! jobbfelól.) Habár ezen intézetek sok pénzbe kerültek is, ez nem veszett el, mert az, a mi a tudományra íordittatik, soha sem vész el. (Ugy Iván! jobbfelól.) A t. házban aligha találok egy-kettőt a képviselő urak közt, a kik az egyetemet és műegyetemet, valamint azon intézeteket ismernék, a melyekben a természettudományok adatnak elő, a melyekre ma a legnagyobb súlyt fektetik. A physiologiai, a pathologiai, az anathomiai és a vegytani intézetek, melyeket a minister ur állított fel, oly karba vannak helyezve, hogy vetekedhetnek Európa akármely tanintézetével. (Helyeslés jobbfelól.) El kell tehát ismerni mindenkinek, hogy a minister ur arra törekedett, hogy Magyarországon a tudományosságot a legmagasabb fokra emelje. (Ugy van! jobbfelöl.) Méltóztassék ezeken kívül megtekinteni az állatgyógyintézetet, a sebészeti és belgyógyászati kórodat venni, a melyek szintén akkép és oly czélszerüen vannak berendezve, hogy azoknál jobban felszerelt intézeteket Európaszerte is alig lehet találni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezek, t. ház, oly igazságok, a melyeket kétségbe vonni lehetetlen. Azok, a kik ezeket jobban ismerik s megítélni képesek, mindig el fogják ismerni. Miután pedig. t. ház, igaz az, hogy mindezen intézetek sok pénzbe kerültek és miután a tisztelt minister ur ezen intézetek felállítására legkevésbé használta az állam pénzét, hanem az úgynevezett alapítványokat,sokanvannak, kik aztállítják v hogy a minister ur azokat kimerítette s tönkretette. Én pe29
