Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-314

12 314. országos «Ms február 5 1887. mert a vizsgálat ncra történvén meg a maga idején, nem lehetett eonstatálni, hogy vádlott állításában mi igaz és mi nem. Különben arról is biztosíthatom at. képviselő urat, hogy a hol ezen hiba constatáltatik, ott ezt a büntetés is nyomban követi, (Helyeslés) mert én legalább még nem tapasztaltam, hogy a mi bíróságaink ott, hol a közbiztonsági közegek túlkapásáról lett volna szó, azok iránt valami nagyon enyhén jártak volna el. (Ügy van! Ügy van ! a jobboldalon.) Ezzel befejeztem azt, mit a rsendőrségre nézve mondani kívántam; de a t. képviselő ur egyúttal a fővárosi rendőrségről is szólt. T. ház ! Sem a csendőrségről, a sem a rendőrségről soha sem mondtam, hogy rajtuk semmi javítani való nincs. De állítom a fővárosi rendőrségről, hogy annál igenis történt tetemes javulás. És ha fordult elő oly eset, a minőt a képviselő ur felhozott, annak egyik oka ebban rejlik, hogy a fővárosi rendőrségnek egyik, még kellő gyökeret nem vert intézménye, t. i. a bejelentési intézmény, elismerem még igen sok javítást igényel. De erre tessék elhinni, kellő gondot is fordítok. és reméllem, hogy ez irányban is igen tetemes mérvű javulás fog beállani. A mi pedig azt illeti, hogy egy ember azzal ment be valakinek üzletébe, hogy „én titkos rendőr vagyok", annak két oka van. Ha igy történt — a mit nem vonok kétségbe — annak egyik oka az, hogy nálunk a detektiveket hírlapokban és mindenütt titkos rendőröknek hívják, a mi pedig teljesen tévesztett elnevezés. (Igaz!) Másik pedig : ha maga ment be azzal, hogy ő titkos rendőr, ez csak azt mutatja, hogy oly buta ember, ki nem való közszolgálatra. (Derültség balfelöl.) Hogy ilyenek ne akadjanak oly intézménynél, a melynél annyi száz igen rosszul díjazott ember van alkalmazva, ezt csakugyan nem lehet kívánni. Különben pedig kérem a tétel megszavazását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e az országos csendőrség és a predeali nemzetközi vasútnál rendőri szolgálat szükséglete czímén előirányzott 3.210,800 frtot megszavazni

1

? (Felkiáltások. Meg .') Azt hiszem kijelenthetem, hogy megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző \{olvassa) : Toloncz kiadások 67,376 frt. Thaly Kálmán : T. ház! Bátorkodom e tételnél a t. belügyminister ur figyelmét felhívni egy körülményre, mely a fővárosban legutóbb feltűnt kolera-járvány idejében ismételve fordult elő. Azon időben, mikor a járvány még csak a fővárosban uralkodott és a vidéken — a belügyminister urnak, elismerem, több ízben megtett és igen erélyes intézkedései következtében — még nem mutatkozott, vagy ha egyes esetek elő is fordultak, a járvány elfojtatott: ugyanekkor a szerintem bizonyos tekintetben helytelenül kezelt tolonczügy volt oka a járvány tovahurczolásának. Ez állításom bizonyítására tényekre is akarok hivatkozni. Esztergomba ejárvány ama nagyszámú tolonczok által hurczoltatott el, a kiket ősz idején összefogdosnak a fővárosban és Bécsbe transponálnak. Esztergomból emiatt többször felszólaltak, sőt a város fel is irt a kormányhoz, legalább a járvány idejére a toloncz-szállítás megszüntetését kérve. Mint az illető vizsgáló orvos hivatalosan értesített, Ruttkán, Liptómegyében, a hol vidéken legelőször ütött ki a kolera, szintén olyanok hurczolták be a járványt, a kik a fővárosból eltolonczoltattak. Többnyire szegény hajléktalan tótok voltak, a kik itt rosszul táplálkoztak, rossz lakásviszonyok közt éltek és a nélkül, hogy egészségi állapotukra megvizsgáltattak volna, vasútra rakattak és szülőföldjükre tolón czoltattak. Ez a dolog annyira ment, hogy a honvédelmi ministerium, illetőleg az illető kerületi parancsnokság kénytelen volt több törzsorvost elküldeni az illető zászlóaljhoz az egészségügyi viszonyok megvizsgálására. Hogy a honvéd legénységről a járvány el ne terjedjen, az iránt a kellő intézkedés megtörtént. Mert esetleg a honvéd legénység közt lehettek olyanok, a kik a fegyverszolgálat alatt nem lévén, mint munkások itt a fővárosban munka nélkül tengődtek, a cholerát a rózsahegyi vagy budatini zászlóaljhoz és igy az ottani vidékre elhurczolták. Fájdalom, az eddigi járvány-kórisme azt bizonyítja, hogy midőn ezen ázsiai veszedelmes kór, a cholera, hozzánk átjött látogatást tenni, akkor oly esetekben, midőn ősz idején köszöntött be, mint 1872 — 1873-ban történt, hogy október, november hónapokban ütött ki, itt átlappangotta a telet és a következő év nyarán egyes sporadicus esetek után vehemensebb mérvben tört ki, mint az előző évben dühöngött. Az 1872—1873-iki járvány bizonyítja ezt. Ugyanis 1872-ben őszszel tört ki itt a fővárosban, a hová némely határszéli ezredek, mint a pármai ezred, Bukovinából hurczolták be s télen át itt lappangott, mig 1873. nyarán teljes erővel kitört. g| T. ház! Bár adja a gondviselés, hogy a múlt évben itt kezdődött járvány tekintetében hasonló keserű tapasztalatot ne tegyünk, a következő év melegebb időszakában, hogy a most lappangó kór a melegebb saisonban újra ki ne üssön és tokozott erővel pusztításokat ne vigyen. A közegészség-