Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-321

S21. országos ülés február 14. 1887. 173 a mely azon kérdésnek egészen alapos megítélésére szükséges. Más országokban, mielőtt törvényes intézkedésekbe bocsátkoztak, a kormány saját megbízottai által gyárról gyárra küldve ezeket, megvizsgálta a munkások helyzetét és azon speciális visszaéléseket, a melyek azon egyes országokban történnek, parlamentaris bizottságokat küldtek ki s ezek által a munkáskérdés állását megvizsgáltatták. A mikor pedig a dolog talaját kipuhatolta és tüzetes meggyőződést szerzett a munkások valódi állapotáról, akkor bocsátkozott annak törvényhozási utón való rendezésébe. Nálunk e tekintetben absolute semmiféle anyag nem létezik, mi nem birunk más anyaggal, mint azon sovány adatokkal, a melyek az iparstatisticában foglaltatnak és melyek előadják, hogy hány ilyen vagy olyan állapotú munkás van, de hogy tényleg a viszony a munkaadó és munkás közt milyen és hogy az e viszonyból eredő kinövések mily mértékben léteznek és mily mértékben nem és melyek azon speciális visszaélések, melyek vannak és máshol nincsenek, ezekre sem a kormány, sem a magántársulatok tanulmányaikat nem tartották szükségesnek. Én pedig azon határozott meggyőződésben vagyok, hogy mig ez nem történik, addig a munkáskérdést szabályozó törvényt nem fogunk alkothatni, a mely viszonyainknak, speciális helyzetünknek megfelel s a mely a kérdést ugy megoldja, mint azt Magyarországon meg kell oldani. Különben azt hiszem, hogy a t. kormánynak, mint gr. Apponyi Albert tagtársunk megjegyezte, nagyon csekély költséggel lehetne a felügyeleti ügyet rendezni, sőt lehetne azt rendezni a nélkül, hogy költségvetésünkben valami kiadási szaporulat mutatkoz nék. A magyar államnak vannak úgynevezett királyi iparfelügyelői. Ezeknek mi a teendőjük? Az, hogy a háziipar dolgait ellenőrzik és ennek műhelyeit meglátogatják és megvizsgálják. Engedelmet kérek, t. ház, hogy midőn tudjuk azt, hogy a gyáripar Magyarországon csak szórványosan létezik s csak egy néhány nagy városra van concentrálva, azt hiszem, hogy ha a 4 iparfelügyelő — mert ugy tudom, hogy ennyi van — bízatnék meg a gyárak felülvizsgálásával és ha e munkát csak minden hónapban egyszer teljesítenék, nagyon is elég volna, a mi idejükből — azt hiszem — nemcsak kitelnék, de határozott tudomásom van, bogy azok sorából önként ajánlkoztak arra, hogy teljes készséggel rendelkezésre bocsátják a kormánynak tevékenységüket ez irányban és ezek közé tartozik a derék, szakember hírében álló pozsonyi királyi iparfelügyelő is. Tehát mindezek alapján valóban azt hiszem, hogy a t. kormány legalább az anyaggyűjtés szempontjából és hogy törvényes előkészítése lehetősége határáig eljusson, tehetne már valamit azon irányban, hogy a magyarországi gyári munkások helyzetéről alapos felvételt készítsen, másrészt, hogy mig más intézkedések nem tétetnek, megbízná az ipari felügyelőket azzal, hogy az iparhatósági megbízottak eljárását, minthogy ez intézményt egyelőre, mint törvényen alapulót, elkerülni nem lehet, legalább a saját részükről ellenőrizzék. Azt hiszem, a minister ur lesz szives a dologra nézve nyilatkozni és a munkáskérdés kedvező megoldásának előkészítése érdekében az intézkedéseket megtenni. (Helyeslés a szélső halon.) Helfy Ignácz í T. ház! Én ugyan nem e kérdéshez kívánok szólani, legalább nem ezért iratkoztam fel. De minthogy már felszólalok, erre nézve is bátor leszek egész általánosságban megjegyzést tenni. (Halljuk!) Annál inkább csatlakozom azokhoz, a miket Irányi és más t. képviselőtársaim elmondottak, minthogy meg vagyok arról győződve s azt hiszem, érzi mindenki, hogy minél inkább hangoztatjuk annak szükségét, hogy Magyarországon ipar fejlesztessék s hogy gyáripart kezdjünk, mely nálunk még alig létezik, annál inkább kívánatos, hogy eleve gondoskodjunk arról, hogy a munkás-kérdés oly értelemben, mint Európa többi országaiban létezik, minálunk fölül ne kerekedhessék. Óvintézkedéseket kell tennünk előre, nehogy meg kelljen küzdenünk e kérdéssel akkor, a mikor már elértük azon czélunkat, a melyre törekszünk: a mikor tudniillik lesz gyáriparunk. Ennek kapcsán bátor vagyok a minister urat arra is kérni, hogy midőn e kérdéssel foglalkozni fog, legyen kegyes magát érintkezésbe tenni a pénzügy minister úrral és egy dologban okvetetlen intézkedni. Nem mondom, nagyon gyakori, de mégis nem ritkán előfordul az az eset, hogy egy munkás nem csak a fővárosban, hanem az egész országban nem bir munkát találni s kénytelen más országba menni munka végett. Tudok akárhány esetet reá, hogy az a szegény ember, a ki napokon át volt munka és minden képzelhető keresmény nélkül, mikor elment útlevélért, nem kapott, hanem azt mondták, fizesse ki előbb ezt, vagy azt az adóját. Tgy nem régen egy szegény munkás járt nálam, a ki két hét óta volt kenyér nélkül. Nagy nehezen összebirt keresni pár forintot személyes barátaitól, hogy útra kelhessen Austria felé, de nem volt képes útlevelet szerezni, mert tartozott 28 frt adóval. Engedelmet kérek, de ez a kegyetlenség oly foka, melyet semmiféle fiscalis érdekkel védelmezni nem lehet. Hogy oly esetben, midőn az illető bizonyítványokkal igazolja, hogy munka nélkül van, hogy hetek óta nincs kenyere, hogy csak azért kér útlevelet, hogy másutt becsületes munkát találjon: hogy őt ilyenkor visszatartsuk, azt mondva: halj meg éhen, kenyeret sem adunk, útlevelet sem adunk, hanem fizesd előbb meg az