Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-321

170 321. országos ülés február 14. 1887. tevékenységnek szükségességét illetőleg-C-Ha^Mk!) Olyat teszek hozzá, a mit már tavaly elmondottam, de jónak látom a t. törvényhozás és kormány figyelmét felhívni arra, hogy tudvalevőleg a munkások körében élénk mozgalom van az általános szavazatjog behozatala iránt. (Sálijuk!) Tudjuk mindnyájan, hogy számos ok szól hazánkban ezen követelménynek teljesítése ellen, de ne adjuk azoknak, kik e követelménynyel fellépnek azt az argumentumot szájukba és azt a fegyvert kezükbe — melylyel szemben én azon esetben, ha a törvényhozás e tekintetben feladatát mulasztaná — választ adni nem is tudnék; mondom, ne adjuk nekik azt az argumentumot, melynél fogva azt mondhassák : ime azért nem gondol sem a kormány, sem a törvényhozás a mi sorsunkkal, mert mi választók nem vagyunk ; a választási jog elnyerése tehát előfeltétele annak is, hogy legméltányosabb kivánataink teljesíttessenek. Ne adjuk — ismétlem — ezt az argumentumot, ezt a fegyvert az általános szavazási jog követelőinek szájába, illetőleg kezeibe, mert ha csakugyan ugy áll, hogy a haza szavazati j'oggal fel nem ruházott polgárai sorsa a törvényhozás részéről kevesebb gondozásban részesül és ha kevésbé látszik szivükön feküdni ezeknek sorsa, mint azoké, kik szavazati joggal, hatalmi eszközökkel bírnak; akkor én erre az elvre igazságos és megállható választ adni nem tudok. (Ugy van! Ugy van!) Hozzáteszem még azt is, hogy a munkás körökből a törvényhozás elé került legutóbbi nyilatkozat, mely gondolom néhány kőszénbányában történt szerencsétlenség folytán adatott be, mely a balesetek elleni biztosítás kérdésének megoldását sürgette, oly komoly és figyelemre méltó hangon van tartva, valamint az azt megelőző ülés lefolyása is annyira higgadt és az ügy komolyságához annyira méltó volt — hivatkozhatom e tekintetben Búsbach Péter képviselő úrra, a ki jelen van és a ki mint azon kerület képviselője, ott jelen volt — hogy már ezen szempontból is megérdemlik ezen körök, hogy óhajtásaik épen azon időben vétessenek tekintetbe, midőn azok nem a felforgató tanoknak, hanem mindenki által méltánylandó gyakorlati szükségleteknek nevében lépnek a törvényhozás elé. (Élénk helyeslés balfelöl.) A mi most már a, t. minister ur válaszát illeti, arra néhány megjegyzést tennem mégis kell. (Halljuk!) Én igen örülök a t. minister ur azon ismételt kijelentésének, hogy in merito Irányi Dániel képviselő úrral és igy velem is e tekintetben egyetért és hogy ő itt is az előrelátás politikáját helyesnek és követendőnek tartja. Abban azonban nem érthetek vele egyet, hogye tekintetben a törvényhozás már eddig az idő rövidsége vagy technicai akadályok miatt nem tehetett volna egy és más lépést. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Tudjuk mindnyájan, hogy épen ezen ülésszak elején, a törvényhozás munkarendjének helytelen beosztása folytán, gyakran hetekig szünetelt a képviselőház tevékenysége ugy, hogy arról, hogy physice idő nem állott volna rendelkezésünkre, szó sem lehet. Én azt hiszem, hogy a leggondosabb tanulmányozás mellett 1884. óta 1887-ig elég idő folyt le, hogy ebben az irányban egy vagy más lépés megtehető lett volna. Valamint nem fogadhatom el azt sem, hogy a menynyiben már kész törvényjavaslatok volnának a ministeriumban, azoknak a ház elé terjesztése most elveszett fáradság volna; nem fogadhatom el pedig azt az indokot azért sem, mert itt oly törvényhozási anyagról van szó, mely igen jó volna, ha az a törvényhozási tárgyalás előtt bizonyos időn át a nyilvánosság előtt forog ugy, hogy a szakértők és a sajtó is hozzászólhatna a kormány terveihez, mielőtt azok törvényhozásilag elintéztetnének.(Helyeslés. Ugy van! báljelöl.) Ha tehát annak, hogy egy vagy más törvényjavaslat már most nyujtatik be a háznak, egyéb eredménye sem volna, mint az, hogy azok tartalmához a nyilvánosság hozzászólhat, az elfogulatlan bírálat, a tudomány és a sajtó körében méltányolhatja, jónak és helyesnek tartanám, hogy a mi kész anyag van, az haladéktalanul terjesztessék a törvényhozás elé. (Helyeslés.) Végül a t. minister ur nyilatkozatából kivettem, hogy a t. minister ur az iparhatóságokat ismételtem megsürgette azon czélból, hogy az ipartörvény 121. szakaszának rendelkezése folytán reájuk ruházott kötelességeknek megfeleljenek. Én elismerem a t. minister ur ezen intézkedésében a jóakaratot, de megvallom, több erélyt kívántam volna, mert utóvégre 1884-től 1887-ig a kezdet nehézségeinek nem lehet betudni azt az oly mérvtíhézagosságot, mint a minőt at. minister ur akkép jelzett, hogy a bejött anyag oly csekély még, hogy ez a nyilvánosságra hozatalra még nem érdemes. És én óhajtottam volna, hogy a 121. §-ban megemlített rendes hatóságok ilyen állandó hanyagságával szemben a minister ur legalább folyamodott volna a 121. §-nak azon subsidiarius intézkedéseihez, a mely a kormánynak bizonyos esetekben kötelességévé teszi, hogy külön e czélra kirendelt szakközegek által teljesíttesse azt, a mit az első sorban hivatott iparhatóságok nem teljesítettek. (Helyeslés.) Daczára szomorú pénzügyi helyzetünknek, az ezzel járó csekély költséget én legalább részemről szívesen megszavaztam volna, mert itten hazánk társadalmi békéjének fenntartásáról van szó és minden oly áldozat, mely ennek a nagy érdeknek a megóvásához bármi csekély mértékben is hozzájárul, bőségesen kifizeti magát. Ezen megjegyzéseimmel tudomásul veszem a minister ur nyilatkozatát. (Helyeslés balfelől.) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! Csak egy