Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-320
320. országos ülés febmár 12. 1887. jgg kifejezést adott, mert azon sok nehézség, melybe a ház azon határozatának keresztülvitele, hogy tudniillik törvényjavaslat terjesztessék a ház elé, ütközött, más részről azon sok eltérés, a melynek itt kifejezés adatott, mutatja, hogy ezen kérdés megoldása, nem könnyű. Én részemről azt hiszem, hogy vagy egészen lehetetlen e tekintetben helyes törvényt alkotni, vagy ha ilyen törvény alkottatnék, az felesleges vagy káros lenne, semmi esetre sem tartom azt a hasznot, mit ezen törvény hoz egyenértékűnek azon kárral, a melyet maga után vonhat. Én részemről tehát tökéletesen helyeslem azon indítványt, melyet Hermán képviselő ur akart tenni, de nem tett, tudniillik hogy az élelmi szerek hamisítása ellen szigorú rendszabályok hozassanak törvényhozási utón. Azt hiszem, ez volna a helyes megoldási mód (Helyeslés.) Általánosítása e kérdésnek, azt hiszem, a leghelyesebb megoldás is; minden speeialisálása a kérdésnek csak tévútra vezethetne. (Helyeslés.) A mi a román kereskedelmi szerződés kérdését illeti, álláspontom kétségtelen arra nézve, hogy a szerződés megkötését Romániával óhajtom; én egy általában minden állammal szerződéses állapotot óhajtok és kívánok; kívánom azt Németországgal isugy, mint Romániával; de hozzá kell tennem azt, hogy én a szerződésnek árát kell, hogy tudjam ; mert szerződést mindenesetre, minden körülmények között és minden áron kötni hajlandó nem vagyok. Ismerem én tökéletesen mindazon áldozatokat, a melyekkel ezen ideiglenesség, ezen úgynevezett vámháború Romániával jár. Én háborút áldozat nélkül nem ismerek és ezért természetesen a szerződéses állapotot óhajtom, de csak akkor, ha tisztességes, józan alapon létesülhet és semmi esetre sem engedném én részemről azt, hogy politikai okoknak és politikai érdekeknek a közgazdasági érdek alávettessék. A politikai érdek mindig múló, a közgazdasági érdek pedig állandó; azon hiba, a melyet elkövettünk, politikai téren mindennap jóvá tehető ; az a hiba, a melyet közgazdasági tekintetben elkövettünk, ? évek hosszú során át sem tehető jóvá (Helyeslés balfélől.) En annálfogva bármennyire óhajtom a szerződés megkötését, mindenesetre a legnagyobb higgadtságot és a legnagyobb óvatosságot ajánlom a t. kormánynak; óvatosságot épen az oly állammal szemben, a mely épen az utolsó szerződés egyes pontjainak értelmezése alkalmával is azt mutatta ki, hogy ezen óvatosság ott a legnagyobb mértékben indokolt. Ezeket tartom szükségesnek, mint mondám, csakis egyéni szempontból nlmondani. Áttérek most'azokra, a miket előadói minőségemben válaszolnom kellene azon megjegyzésekre, a melyek a költségvetés ellen tétettek, de őszintén megvallom, hogy ha a szónokok hosszú sorát áttekintem, Petrich Ferencz t. képviselőtársam kivételével, egyetlen egy oldalról sem hallottam határozott megjegyzéseket a költségvetésre. Én tehát szorítkozom a Petrich Ferencz t. képviselőtársam által tett megjegyzésekre. És itt azon sajátságos jelenség előtt állok, hogy Petrich Ferencz t. képviselőtársam tökéletesen ugyanazon nézeteket vallja és vallotta beszédében, melyeknek a pénzügyi bizottság is ismételve kifejezést adott és csak az a sajátságos, hogy daczára annak az egyetértésnek, a melyben e tekintetben vagyunk, ő tökéletesen más conclusióra jut. A pénzügyi bizottság a gazdaság különböző ágainak emelésére azt az elvet vallja és azt a nézetet ismételve hangsúlyozta, hogy az államnak, a kormánynak kötelessége ébresztőíeg, buzdítólag hatni, csiráját vetni meg egyes intézményeknek, serkenteni ott, a hol serkentésre szüksége van; ott, a hol a vállalkozási szellem nem mutatkozik az egyéneknél, ezt a vállalkozási szellemet az által előidézni, hogy az állam ily intézmények létesítésére vállalkozik; de másrészt, ha ezt a kötelességét megtette, második kötelessége az, oda hatni és törekedni, hogy minden ilyen intézmény idővel függetlenittessék, hogy magát azt a támogatást nélkülözhesse — fokozatosan nélkülözhesse — melylyeí az állam hozzájárul. Ezen elveket vallotta a pénzügyi bizottság magáénak és ezekben meg van a válasz az egyes tételekre nézve is, melyeket t. tagtársunk érintett. Á mi az állami lótenyésztés kérdését illeti, a pénzügyi bizottság, melynek előadója évek óta ezen tárczánál én vagyok, mindig azt hangsúlyozta, hogy a kiadások e téren roppant nagyok, hogy semmi arányban sem állanak sem az ország erejével, sem pedig azon áldozatokkal, melyeket más téren, más czélok előmozdítására hozunk; de elismerte a pénzügyi bizottság mindig és minden alkalommal azt is, hogy az eredmény, melyet az állami lótenyésztés kezelése az országra nézve hozott, kielégítő és hogy azzal szemben bizonyos tekintetben engedékenynek kell lenni. Petrich Ferencz t. képviselő ur azt mondta, hogy ma nem tagadja meg azt a tételt azért, mert attól tart, hogy ha megtagadná, meglehet, hogy az intézmény mai szerencsés keretében megzavartatnék. Hát a pénzügyi bizottság ugyanazt tette; nem támadta meg ma azt a tételt, de ismételve hangsúlyozta azt, hogy e kiadások fokozatos leszállítását jövőre is reméli és e fokozatos leszállítás már most is talált kifejezést ép a költségvetésben is, daczára annak, hogy a költségvetés nagyobb, mint a megelőző évben; mert a megelőző években mindig rengeteg nagy túlkiadások voltak ezen a téren, melyek már az 1886-iki zárszámadásban nem mutatkoznak és melyekre nézve a t. minister úrtól azon kijelentést nyertük, hogy
