Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-320

32© országos ilét febnütr 12. 1IS?. 153 szivét hazafias örömmel töltheti el. (Ugy van! jóbbf elöl.) De, t. ház, csak az ipar magyarázza meg a népek modern fejlődésének óriási csodáit. (Bálijuk! Halljuk!) A múlt század végén Angliának nem volt akkora lakossága, mint jelenleg Magyarországnak. És ezt jól jegyezzék meg különösen azok, kik azt mondják, hogy az ipar ideje Magyarországon még nem érkezett el, mert népessége ritka. Anglia lakossága tehát a múlt században nem volt akkora, mint jelenleg Magyarországé és ma meghaladja a 36 milliót. Ott van szomszédunk Austria. Austriában is jobban növekszik a népesség, mint Magyarországon. Ennek főoka, hogy Austriának szintén van fejlődött ipara. (Ugy van! jóbbf elöl.) íme, t. ház, ebből is látszik, hogy mily nagy fontosságú politikai hatása is van az iparnak. Valóban azon népek, a melyek elmulasztották a modern létküzdelem ezen fegyverét megszerezni, vagy elestek vagy legalább is megsebesültek e küzdelemben. Ma is igaz az, a mi igaz volt a múltban, hogy a kié a föld, azé az állam. Ez jelenleg is igaz mondást azonban ki kell egészíteni. (Halljuk! Halljuk!) A kié a föld s a kié a gyár, azé az állam. (Helyeslés jóbbf elől.) Ha a csehek nem lesznek vala oly ügyes iparosokká, mint a németek, a cseh nemzetiség rég elenyészett volna a germán oczeán határszélén. (Ügy van! jobbfelöl.) De igen természetes, hogy a praeticus kérdés az, hogy ki és mikép valósítsa meg az ipar csiráinak fejlesztését. Azt hiszem, t. ház, hogy külön sem az állam, sem a társadalom. A mi különösen az utóbbit illeti, én, t. ház, azt gondolom, hogy a magyar társadalomnál erélyesebb és munkásabb társadalmat sem voltak képesek az ipart kifejleszteni pusztán saját erőikből az állam, vagy legalább a külföld támogatása nélkül. A magyar társadalomtól sem várjuk mi azt, hogy kifejlett, virágzó ipart teremtsen saját erejéből, hanem okvetlenül szüksége van az állam támogatására. És én nem hiszem, hogy a magyar társadalomtól többet lehessen követelni, mint csak annyit, hogy legalább kövesse a magyar államot a tört utón, azon az utón, amelyen az állam már megkezdett előre haladni. Mert, t. ház, azt hiszem, senki sem fog ellentmondani, ha kijelentem, hogy egyik kormány sem tett annyit az ipar érdekében, mint épen a jelenlegi. (Derültség és dlmmoniás balfeUL) Ha nem méltóztatnak elhinni, t. képviselő urak, hivatkozom egy tekintélyes tanára, a kinek tekintélyét, legalább azt hiszem, a képviselő urak is el fogják ismerői és az Európa; de Európa az országos kiállításon tanúja volt annak, hogy iparunk csirái fejlődésnek indultak. (Ellenmondás bdfelol) És ne hozza fel senki azt az ipar ellen, hogy ez az ipar nem versenyképes. És ne hozza fel továbbá senki azt, a mi posztóiparunkat illeti, hogy az annyira versenyképtelen, mikép az üzemet sem terjesztheti tovább, mint a KÉPYH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. meddig a biztos megrendelések terjednek. Hiszen ez csak nagyon természetes, hiszen a fejlett osztrák iparnak egy része is versenyképtelen volna, sőt az is, csak a vámok védik. És, t. ház, azért nem lehet azt mondani, hogy ez az ipar, amely versenyképtelen, egyszersmind haszontalan, mert igaz ugyan, hogy például az állami kedvezményben részesülő gyárak nem fizetnek adót közvetlenül az állam pénztárába — ez teljesen áll — de azért közvetve mégis emelik az ország teherviselési képességét, mert egy csomó embert foglalkoztatnak, a kik fogyasztanak és adót fizetnek. (Igaz! Ugy van! jóbbf elöl.) És mi mostan kicsibe történik, az történnék nagyban, ha az állam nagyban hozzálátna az ipar csiráinak kifejlesztéséhez. A mit ismétlem, nem várok rögtön, mert pénzügyi viszonyaink jelenleg erre nem alkalmasak, hanem a legközelebbi jövőben. Az államnak ezen iparos tevékenységétől ne riaszszon el senkit a bányák és vasművek példája; mert e példa mit bizonyít ? Csak azt, hogy a vasművek és bányákat már rég, akár vesztegséggel is kellett volna átadni a magánvállalkozás körének. Az állam feladata nem az, hogy megmaradjon iparosnak és bányásznak, hanem hogy kezdeményezzen és azután magánvállalkozásra bizza a többit. És legkevésbbé riadhat vissza valaki az államnak ez iparos tevékenységétől akkor, ha meggondolja, hogy mily politikai hatalom rejlik az államnak gazdasági politikájában. T. ház! Magyarországon coneentricus élet folyik, nemcsak politikai, hanem gazdasági és cultur centralisatíónk van. Ami a politikai •eentralisatiót illeti, t. ház, én nemcsak nem sokallom, hanem én ezt még fokozva is szivesen látnám. Ha °ly egységes és nagy nemzetek, mint a franezia, szükségesnek tartják politikai centralisatiójukat, akkor annál inkább szükségesnek tartom azt Magyarországon. Általában a modern állameszme és a parlamentarismus erősen követeli a centraiiaafciót; de van még egy factor, mely ennél még inkább követeli és ez a nemzeti eszme. (Halljuk!) Ez az oka annak, hogy oly államok is, mint Olaszország és Németország, a szoros centralisatio utján haladtak elő, pedig ezen államok múltja a particularismus volt. Nekünk magyar szempontból a particularismust még csirájában el kellene fojtani, a mennyiben az politikai, még akkor is, hogy ha az magyar volna. De, t. ház, egészen más a gazdasági és culturalis centralisatio. Bizonyos tekintetekből erre is szükség van. Az ország legtávolabbi részeinek is érezniök kell azon függést, melyben a központból vannak. De a túlzástól e tekintetben óvakodni kell, Róma érdekes tactíeája volt provinciai beolvasztása tekintetében. Ezatacticája abból állott,