Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-320
320. országos ölés fefcruAr 12. 1887 141 tagjai közt szétosztatni. A szerződés kinyomatäsa | nem szükséges, a mennyiben a régi szerződés a ä ház irodájában a képviselő urak számára meg- j tekinthető lesz. A jelentés annak idején napirendre tűzetik. Következik az indítvány és interpellatiósköny v felolvasása. Szathmáry György jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány, sem az interpellatiós könyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend : a földmívelés-, iparés kereskedelemügyi ministerium költségvetésének részletes tárgyalása. Zimándy Ignácz: Ha igaz, a mit a „közjogi alap" czímü nagyfontosságú politikai munkának szerzője mond, hogy tudniillik minden állam önállóságának és minden alkotmányos fejlődésnek három sarkköve van: tudniillik a nemzeti szellemben vezetett külügyi politika, nemzeti szellemben fegyelmezett nemzeti hadsereg és önálló vámterület. Ha igaz, a mit ezen szerző mond, akkor Tisza Kálmán ministerelnök hallhatlan érdemeket szerzett magának a bécsi kormánynál, a mennyiben a magyar nemzet befolyását a külügyekre és az önálló nemzeti hadsereget még azon mértékben is, mely az 1867-iki kiegyezés alapján a magyar nemzet számára biztosíttatott, könnyelműen, lelkiismeretlenül átjátszotta Austriának, a mi által ez rövid utón, könnyű módon és váratlanul jutott ahhoz, a mihez századokon keresztül hiába törekedik vala. És mivel az osztrák államférfiaknak kezdettől fogva Tiszának gyászos korszakáig az volt a dinastiára és Austriára nézve egyaránt a veszedelmes politikájuk, hogy Magyarországot gyengítsék, kétségtelenül nem lehettek megelégedve azzal, hogy a magyar nemzet külügyi befolyását és önálló hadsereget tapintatlan osztrák államférfiak és még tapintatlanabb osztrák hadvezérek elkontárkodták. Hanem, ami még ennél is több, anyagi javaink termelése, forgása s fogyasztása tekintetében is természeti gazdagságnak daczára, szegénységbe s Austria gyarmatává sülyeztették és sülyeztik mai napig a magát liberálisnak nevező túlpart segítségével az országot. T. ház! Hogy az osztrák államférfiaknak ez volt mindig a törekvésük, ez ugyan szomorú, de természetes dolog, mert ha áll azon latin mondás, hogy „ab amicis iusta sünt petenda", akkor áll az is, hogy „ab inimicis iniusta sünt expectanda". De hogy ezen bűnös törekvést alkotmányos s önmagukat liberálisnak nevező államférfiak és parlamenti többségek támogatták s támogatják máig, az t. ház, vagy szörnyű páratlan corruptió vagy egyptomi vakság. Mert hogy mit tesz egy országra nézve gyarmattá lenni, azt csak az képes kellőkép méltányolni, a ki tudja, hogy mivé tette Anglia, Európának ezen vén bűnöse Irhont és Indiát. Anglia szűkkeblű gyarmat politikája ez utóbbit a földkerekség ezen egykori paradicsomát a világ eme csodáját, annak nagy fejlettségű iparát s földművelését, lakóinak békéjét, jólétét, boldogságát majdnem egészen tönkre tette, (Ugy van! a szelő halon) ugy, hogy az ország egy nagy része már most is parlagon hever, annak egykori nagyszerű vizöntözései többnyire megsemmisültek, éhség, ragály, bosszú, gyilkosság, csalás és ravaszság uralg ott az egykori békesség, jólét és boldogság helyén. (Ugy van!) Az éhségnek és nyomornak nincsen hasonló példája a kereskedelem történetében, mint a milyet az angol szűkkeblű gyarmatpolitika Kelet-Indiában előidézett, mondja maga az angol kormányzó a maga 1834. évi jelentésében. India síkjai, mondja tovább az éhen halt bennszülött gyapotszövők csontjaitól fehérlettek. De Irhon irtóztató sorsa is mutatja, hogy hova vezet egy művelt nemzetnél is a szűkkeblű gyarmatpolitika. Irhon folyvást éhhalállal küzd a művelt angolok szerencsétlen gyarmatpolitikája következtében mondja Maurs „Ueber dieFreiheitindervolkswirthschaft" czímű jeles művében. Igen, t. képviselőház, Irhon és India szerencsétlen sorsából láthatja kiki, hogy mivé teszik a gyarmatokat a mostoha anyaországok. És ime Austria Anglia példájára, (Halljuk! Halljuk!) mindig azon volt és azon van ma is, hogy Magyarországot Austria gyarmatává lealacsonyítsa ; (ügy van! a szélső baloldalon) mindig azon volt s azon van ma is, hogy a magyar nemzettől elragadja a magyar nemzet külügyi befolyásán és hadügyein kívül még a mindennapi kenyerét is és hogy ha az nem sikerül egészen, ugy, mint neki tetszenék, bizonyára nem rajta múlt; Kánaán földünkön SZÍVÓS természetünk mellett nem tehetett mindeddig egészen koldussá bennünket, de gyarmatpolitikájával egyre szegényített és századokkal szorította vissza anyagi és szellemi fejlődésünket. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Gyarmati helyzetét mindig fájdalommal, szégyennel érzi a nemzet. Látta mint esnek mindjobban anyagi kincsei a szerencsétlen osztrák vámpolitika molochjának áldozatul; látta, hogy Magyarország ipara, kereskedelme megsemmisíttetik, népe pedig primitív nyerstermelésre szorittatik, mint Irhon és India, de ugy, hogy termelése árát j az osztrákok határozzák meg, iparczikkeket pedig | tőlük kényszeríttessék vásárolni. És vájjon mi { haszna lett a trónnak és Austriának ezen kárhozaj tos gyarmati politikából, melynek a magyar nem| zet anyagi és szellemi fejlődése áldozatul esett. | Az, r t. képviselőház, a mi a magyar hadsereg nél-
