Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-318

104 3,8> •rwAgos M*: Indítványom következőkép hangzott: „A közgazdasági bizottság helyesli, hogy: 1-ször, kizárólag a borászatra creáítassék a miniBteriumnál legalább egy szaktanáesos a hozzávaló — az eddigi hivatalnokokból kiszakított — csekély apparátussal ;2-szor,szőleink adója oly nagy lévén, hogy azt a sok eshetőségnek kitett szőlő nem birhatja meg, szőlőadózási rendszerünk gyökeresen változtassák meg; 3-szor, szőlő- és vegykisérleti állomások állíttassanak fel; 4-szer, a kormány anyagilag és erkölcsileg támogassan egy Budapesten létre hozandó országos pineze-egyletet; 5-ször, a gyártott borok feltétlenül eltiltassanak ; 6 szór, az ország különböző vidékein felállítandó pincze-egyletek vagy szövetkezetek létesítése támog-attassék ; 7-szer, a cognac-gyártás felkaroltassék ; 8-szor, a borvidékben' községi iskolákban a borászat és szőlészet kötelezőleg oktattassék ; 9 szer, a vasúti tarifa a borra és szőlőre nézve leBzállittasaék; 10-szer, a rigolirozott szőlők 10 évig adómentesek legyenek és végül H-szer, abudgetbe nevezett czélokra a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister tárcsájánál 50,000 forint vétessék fel." Indítványomnak első pontja tényleg megvalósíttatott azzal, hogy a borászati kormánybiztosság felállíttatott. Igen, csakhogy mikép van az felállítva ? Akkép, hogy a bureaucratiának ezer meg ezer, hogy ugy mondjam, polyp karjaival van összeszorítva, hogy a lehető legkevesebbre szoríttassák hatásköre, a miért nem is felelhet meg annak, a mi miatt ereáltatott. Nézetem szerint ennek ugy kellene szervezve lenni, mint a lótenyésztési és erdészeti szakosztálynak. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy mit tudott e két szakosztály elérni azért, mert a bureancratismus polyp karjaiból kivétetett és az ott alkalmazott szakférfiak testestől-]elkestől kedvvel dolgozhatnak, mivel csak maga a minister felébbvalójuk. A borászatnál azonban nincs a dolog igy, mert a szakközegek működését a földmivelési közegek működése megnehezíti. Nem hagyhatom emlité nélkül, hogy a ministerium nagy előszeretettel viseltetik a hivatalos szakközegek iránt. De kiket nevezek én hivatalos szakközegeknek? Azokat, a kik kétségbe nem vonom, bizonyos qualificatióval bírnak arra, hogy szakközegeknek tekintessenek,de miután a ministeriumba vannak beosztva és annak kezelése alatt állanak, megtörténik az, hogy ha valami önálló véleménnyel bírnának is, ki kell puhatolni és kipuhatolják, hogy a ministernek véleményük fog-e tetszeni, vagy nem. Ha nem tetszik, ép oly készséggel mondják a feketére azt, hogy fehér, minta fehérre, hogy fekete. Hogy ha példát akar a minister ur, szolgálhatok azzal is. Van a ministeriumban egy, nem akarok neveket nevezni, mert a minister ur ugy is el fogja találni, hires szakközeg, a ki mondhatom, fefcmAr 1» 1887. valóságos „enfant gáté"-ja a ministeriumnak. Ezt küldi ki mindenhová és ha egyszer elküldi a szőlészetet tanulmányozni, mint újabban Francziaországba, első útjából kellett volna megtudnia bizonyos dolgokat, melyek a szőlészet hasznára vannak, de azt nem tapasztaltuk. Elküldetett másodszor, nagyon helyesen — előrebocsátom — azt kellett tanulmányozni, hogy miután Franeziaország előbbre van a szőlészetben, mikép állanak az ellenálló amerikai fajok és szőlőtelepítések és tanulmányozni kellett a különböző fajokra nézve az eredményeket. Egy közeg adatott melléje, egy tökéletes ügyes segítő, a kinek ügyességét nem szándéko zom kétségbe vonni, de az is csak végzett kereskedő, ki e dologban csak jóakaratot tanúsíthat. Ezen utazásnak eredményeképen beterjeszt egy hosszú elaboratumot, melyben, hogy csak egyről tegyek említést, a Jacques-szőlőt ajánlja mindenekfölött, Magamat is, ki pedig meglehetősen ismerem a szőlőfajok ellenállási képességét, elragadott azon leirás, melyet azon fajra nézve mondott, hogy magam is megrendeltem meglehetős mennyiséget előre, óvintézkedésül, hogy ha philloxera jön a szőlőmbe. És mindenki, ki ellene védekezni akart, e szerint tesz. Akkor érkezik a ministeriumhoz egy levél ugyanettől a hivatalos közegtől és az, mit mond és mit ir? Miután kaptam egy levelet Francziaországból és ebben oly adatok fordulnak elő, melyek az általam ajánlott „Jaques" szőlőfaj ellen szólnak — azt tehát nem ajánlom. Bocsánatot kérek, t. ház, én nem akarom a kellő szót ezen eljárás jellemzésére használni, csak felhívom a minister ur figyelmét, hogy méltóztassék a nemzetgazdasági kárt tekintetbe venni. mely ebből származhatik, ha valaki előre ellátta magát ezen fajjal, nagy mértékben akarván azt használni, a melyről kiderül hogy nem ellentáíló. Ezen szakközegek közül, ha munkájukat nézi az ember, igaz, hogy nagyszerűen gazdálkodnak, csak a kisebbeket emlegetem meg. A többi közt a földmivelési ministerium egész helyesen szőlészeti iskolákat alapított az ország több vidékein azért, hogy ott vesszőtermelést hozzon létre, önálló fajokat, vagy r, melyek alanyul használtatnak beoltásra, hogy szaporítsa. Megnéztem egy ily intézetet és találtam azon legnagyobb absurdumot, a mi a világon csak lehet, hogy azért, hogy vessző legyen, a tőkéket egy négyszögölnyire ültetik egymástól. Még ha lugas müvelés lenne a szőlészetben szükséges, hogy a tőkék távol álljanak, de direct vesszötermelésre, mikor nem szőlő, hanem a veszszőtermelésre, ezt minden szakember absurdumnak tartja. De csinálnak még különbet is ezen szakközegek. Múlt ősszel elmentem az amerikai kísérleti fajok iskolájába István-telek re és a mit ott tapasztaltam, lelkemben elszomorított. Minden léptennyomon láttam a tudatlanság eredményét. Nem