Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-318

3IS. országos iilcs febrnár 10. 1887. 101 támogatása már nem válik oly szükségessé, mint eddig, hol már az intézmény kellőleg fejlődött és a költségek az intézmény fejlődése megszűnésének veszélye nélkül apaszthatok voltak, ez meg is történt. Mindamellett e tárcza összkiadásai -•- az átmeneti kiadások, beruházások és a rendes kiadások együttvéve — emelkedtek 284,244 írttal. De minthogy ennek ellenében a bevételek is emelkednek körülbelől 130,000 forinttal csak 154,000 forint azon összeg, nielylyel az idei költségvetés kedvezőtlenebb a tavalyinál. Ha azonban azt vesszük tekintetbe, hogy ez összeg legnagyobb része azon törvényhozási intézkedésnek tulajdonítandó, mely az Adria gőzhajózási vállalat snbventióját 100,000 írttal, sőt ha a külön járatokat is figyelembe vesszük, 157,000 frttal emelte: azt lehet mondani, hogy lényeges különbség a múlt évi és az idei költségvetés között nincs. A nagyobb kiadások, megtakarítások, vagy nagyobb bevételek által paralisáltatnak. Hozzá járul, hogy az egész költségvetés reálisabb, mint a megelőző, és biztos kilátás van arra, hogy azon túlkiadások, melyek e tárcza keretében a megelőző években oly nagy mérvben előfordultak, a jelen előirányzatnál előfordulni nem fognak. Mindezeknél fogva bátor vagyok e költségvetést elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobbfelöl) Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) Ha figyelembe vesszük, hogy e fontos tárcza tárgyalásánál csak alig néhány szónok iratkozott fel; ez minden esetre a földinívelés érdekei iránt oly közönyt árul el, mely nézetem szerint oly országban mint a mienk, helytelen. Én teljesen igazat adok annak, a ki azt állítja, hogy sokkal jobb volna, ha kevesebbet foglalkoznának ez országban politikával és többet közgazdasági kérdésekkel. E kérdések szerintem oly fontosok, hogy ha a mostani viszonyok között meg nem oldatnak, akkor Magyarországról meg lesz irva: Magyarország volt és nem lesz. Ha az országot két éven át oly két csapás látogatná meg, minő az 1866-iki májusi fagy és a későbbi alföldi aszály : nem volna ez országban ministeriuin, sem iparos, sem kereskedő s ez ország minden lehető segítség daczára, melyet talán találna, menthetetlenül tönkre tétetnék. Nem mondom, hogy maga a vámviszonyok rendezése magában is segítene e bajon. Igenis az én meggyőződésem is az, hogy Magyarország mindaddig, mig önálló vámterülettel nem bir, nem fogja pénzügyeit kellőkép rendezhetni, (Ügy van! halról) de ez még maga nem elég. Még igen sok reformra volna szükség és főkép azt óhajtanám, hagyja el a gazda és földműves közönség azt a régi szokását, a mely a Bach- világ alatt volt, mikor ki volt adva a parancsolat, hogy az emberek csak fisessenek és szájukat fogják be. Ez a földműves emberek és gazdáink eszéből még nem törlődött el, hogy ők is szólnának, panaszkodna- 1 nak, mint a többi brancheok szóinak, panaszolnak és követelnek. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a legparányibb dolgok, melyek nem a földmüvelés körébe vágnak és a melyek magukban véve kellő fontossággal birnak ugyan, de a földműveléshez képest elenyésző semmiségek, a lapokban, közvéleményben nagy fölzúdulást, gyülésezést, minden néven nevezendő mozgalmat keltenek, mig a gazdaemberek csak hallgatnak. Csak egy pár példát akarok felhozni e tekintetben. Alig történt meg, hogy a pécsi székesegyház számára egy pár domborművet bécsi szobrászoknál rendeltek meg, a hazai szobrászok azonnal feljajdultak, hogy miért mellőzik őket; alig történt meg, hogy egy ügyvédet — elismerem jogtalanul — rendőri kihágásért öt forint pénzbirságra ítéltek, az ügyvédi kar azonnal feljajdult és kérvényezett, csak a földműves osztály hallgat. Pedig érdekei védelmére szó kell és mozgalom. Ha körültekintek a képviselőházban, azt találom, 3

A része a képviselőknek gazdákból áll és mintha bizonyos lovagias érzet hatná át a képviselőket, hogy a maguk ügyében, mintha nem is vennék ezen fontos ügyet figyelembe, hallgatnak és újra hallgatnak. Itt van 10—15 megye kérvénye, sőt időközben az hiszem, azok száma szaporodott, a kik kérvényt adtak be a képviselőházhoz a földadó revisiója, illetőleg lejebb szállítása iránt és a képviselőházban ezen kérdés alig egy negyedóra alatt elintéztetett. (ügy van! bálról.) Kérdem, hogy más országban, például Angliában vagy Francziaországban a gazdaközönség érdekének ily kérdése egy negyedóra alatt elintéztetnék-e? Nem hiszem. Hogy ezen közöny létezik, annak nagy részben azon szerencsétlen szervezet az oka, mely a mi földmívelési ministeriumunknál létezik. És ez az, hogy együvé van kapcsolva a földmívelési tárcza az ipar- és kereskedelmi tárczákkal. Méltóztassanak gyakorlatilag venni fel ezen dolgot', én nem akarok véleményt mondani, egyedül eseteket eonstatálok: ott van például a romániai vámszerződés. Nézetem szerint, a romániai vámszerződésre szüksége volt a magyar gazdaközönségnek ; az igaz s — ezt megint elismerem — hogy az erdélyi székely iparosokra nézve ez kedvezőtlen volt; a földmívelési ministeriumnak tehát kötelessége lett volna e kettőt mérlegelni, hogy ki veszt vele többet és ki nyer ? Az iparos új piacz szerzése által segíthet baján, a gabona termelő azonban a külföldről beözönlő gabona ellen nem segíthet baján, (ügy van! balról.) Hogy, t. ház, az ipar- és kereskedelemügyi miuisterium a földmívelési ministeriumtól elválasztassék, az nem csak az én eszmém; az eszméje volt a t. minister urnak is. He hogy ez nem csupán egyes emberek eszméje, hanem az egész gazdaközönségé, az kitűnik abból is, hogy midőn a gazdacoiigressus tartatott Fehérvárott, a mely