Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-299
299. orszigoR ülés január 17. 1SS7. 55 volt s 5 év múlva azokat be kellett váltani s ez egy újabb tőkeveszteséget okozott, szintén nem róható e kormány terhére. Az pedig, hogy midőn e kincstári utalványok kibocsátása folytán a magyar állam hitele annyira sülyedt, hogy az akkor kibocsátott 6°/o-os rentekötvények 80 S A árfolyammal — mint a törvény is mondja — voltak eladhatók, holott a 4%-os aranyjáradék most 84 és 85 közt váltakozik: ama tőkeveszteséget sem lehet, azt hiszem, a jelen kormánynak felróni. (Helyeslés jobbfeíől.) A képviselő ur állításának másik alaphibája az, hogy arra volt fektetve — s több képviselő kérdésemre helyeslőleg közbeszólt — hogy ha a magyar állam összes adósságai al parin állanának, mert csak akkor lehetne ezen állítást koczkáztatni. (ügy van! jobbfeíől.) De egy kérdést intézek Horánszky képviselő' úrhoz. Minthogy a magyar állampapírok igen nagy része nem al parin, hanem az aranyjáradék 85%-on, a papirjáradék pedig szintén nem al parin, hanem 92%-on áll: méltóztassék megmagyarázni, hogy annak a 16 és illetőleg 8%-nak ki vette hasznát? Az a pénzcsoport-e, mely kibocsátotta, vagy a pénzpiacz? Ha erre megfelelne, igen nagy örömmel venném. (Élénk tetszés jobbfeíől.) Esmerténigy fogom fel a dolgot, kijelentem, hogy legkevésbé sem szánnám, ha az állampapírok csakugyan ennyire emelkednének. Mert igaz, hogy a kötvénytulajdonosok nyernének, de a nyereség legnagyobb részét az állam húzná, minthogy ezzel saját hitele emelkednék. De mert e számítás semmiképen sem áll, mert e nyereséget és az állam veszteségét kimutatni semmiképen nem lehet, mert ezen nyereség tisztán csak Horánszky képviselő ur képzelődésében található, azért voltam bátor kijelenteni, hogy amaz állítással és az arra fektetett okoskodással komolyan foglalkozni nem lehet. (Élénk tetszés jobbfeíől.) T. ház! Ezek előrebocsátása után mdlatkozni kívánok arra nézve, a mit októberi felszólalásomban szintén már említettem, hogy t. i. szándékom több, magasabb kamatlábú vasúti kötvény convertálására nézve intézkedéseket tenni. Nem vagyok ma sem azon helyzetben, hogy ez ügyről, mint befejezett tényről számoljak be, mert akkor nemcsak szóval tenném e jelentést, hanem megtenném a forma szerinti előterjesztést is törvényjavaslat alakjában. De mert e kérdés már annyira foglalkoztatja a közvéleményt, kötelességemnek tartom tájékozni azon testületet, mely ezen kérdéssel megismerkedni első sorban hivatva van, a felől, hogy miről van szó és mi azon pénzügyi eredmény, mely esetleg várható, ha ezen művelet akár általam, akár más által keresztül vitetik? De t. ház, midőn ezt tenném s ezen kérdésben habár csak általánosságban nyilatkozom, szükségesnek tartom kijelenteni: melyek azon előfeltételek, melyeknek beállta előtt én ezen műveletet ker észtül vihetőnek nem tartom. (Halljuk!) Az egyik az, hogy a pénzpiaeznak Magyarország pénzügyi viszonyainak consolidatiója iránt bizalma legyen, a másik az, hogy a külföldi politikai helyzet legyen olyan, hogy a legközelebbi időben váratlan bonyodalmaktól tartani ne lehessen, a harmadik előfeltétel pedig az, hogy az európai általános pénzügyi helyzet ezen művelet keresztülvitelére kedvezőtlen ne legyen, mert kedvezőtlen pénzpiacz mellett ezen művelet keresztülvitelét megindítani csak káros lenne Az első feltétel, t. i. a pénzügyeink consolidálása iránti bizalom ébresztése tőlünk magunk tói függ. Es kijelenthetem, t ház, hogy az érdekelt körökben teljes hajlandóság mutatkozik ezen művelet keresztülvitelére közreműködni. A művelet keresztülvitele tehát leginkább az általam érintett másik két factortól függ, mely a külföld politikai helyzet - alakulásában és az általános pénzügyi helyzetben rejlik. De ezen két előfeltételen kivül, felfogásom szerint, még vannak más kellékek, melyek iránt megnyugtatást kell nyújtanunk. Ezek egyike az, hogy Magyarország törvényhozása nyugodjék meg abban, hogy azon törvényhozási intézkedések, melyeket a kormány tenni szándékozik, csakugyan biztosítékot nyújtanak az iránt, hogy az oly bajok, melyek a múlt időben támadtak, a jövőben keletkezni nem fognak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen művelet keresztülvitelét ezen megnyugtatás nélkül részemről nem aj'ánlanám. De mielőtt a kormány ezen nagy horderejű műveletre előterjesztést tenne a törvényhozásnak, tisztába kellett jönni az iránt, hogy azon értékpapírok, melyek convertálásáról szó van, jogilag felmondhatok, illetőleg készpénzért kifizethetők-e előbb, mintsem ez a törlesztési tervekben megállapittatott? Ezen kérdés tisztába hozatalára tüzetes tanulmány tárgyává tette a kormány az Európa több államaiban keresztülvitt conversiók történetét s az Európaszerte ezen kérdésre fennálló jogi elveket és törvényeket; tanulmány tárgyává tette különösen hazai törvényeinket és tekintélyes szakférfiak meghallgatása után constatálta a kormány, hogy sem az általános jogi elvek, sem hazai törvényeink alapján semmi jogi akadály nincs arra nézve, hogy a convertálandó kölcsönök a kötvénytulajdonosnak teljes értékben a törlesztési tervben foglalt lejárati idő előtt is kifizettessenek. Ezek előre bocsátása után áttérek a convertálandó értékpapírok elősoroíására és ezen művelet pénzügyi eredményére. Convertáltatni szándékoltatnak a következő értékpapírok: az 1867-ik évi XIII. törvényczikk alapján kibocsátott magyar vasúti kölcsön; az 1871. évi XLV. törvényczikk alapján kibocsátott 30 millió forint névértékű államkölcsön; az
