Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

£0 299. országos ülés január 17. 1887. tékeny tőkék vonatnak el a megadóztatás alól. Nem akarom föltenni a bizottságról azt, hogy ez eszme fölvetésének prioritását a magyar törvényhozásban magának akarja elsajátítani, illetőleg, hogy ezt is ugy akarja feltüntetni, mint az egyedül élelmes sémita faj találmányát. Mindazonáltal azt hiszem, mégis illendő lett volna a jelentésben arra utalni, hogy egy, a bizottságból kirekesztett párt már is felvetette felirati javaslatában ez eszmét, nehogy azon gyanúnak tegye ki magát a t. bizottság és többség, hogy azért igyekszik ignorálni ezen párt országgyűlési működését, hogy tőle annál bátrabban plagizálhasson. (Tetszés a bal- és szélsőbal egyes padjain.) Fentartva tehát ez eszme fölvetésének prioritását az antiszemita párt részére, örvendetes jelenségnek kellene vennem azt, hogy bár mi ki is vagyunk rekesztve a pénzügyi, ép úgymint a többi bizottságból, életre való eszméink utat törnek maguknak még oda is, ha nem azt kellene tapasztalnunk, hogy ott ez eszmét csak eompromittálhatják azáltal, hogy azt egy állam rovására elkövetendő börzemanöverre felhasználják. Ha 1848-ban a nemesség csak azt decretálta volna, hogy nemességek többé ne osztassanak, ez nem lett volna önzetlen eljárás részükről, mert kiváltságaik értékét ezáltal csakis emelték volna. Ha az eddigi állampapírok tulajdonosai, kikkel a zsidók magukat identificálják, azt indítványozzák, hogy ezentúl adómentes papírok ki ne bocsájtassanak, ez által csakis az eddigi kölcsönök értéke emelkednék, a később felveendő kölcsönök, tehát az államhivatal rovására. Azt hiszem, ily börzemanövernek nem fog egy pénzügyministeriink sem felülni Egészen máskép conteroplálta ezt az antisemita párt általam benyújtott felirati javaslata, melynek erre vonatkozó része ekkép szól: Felséges Urunk! Az 1848-iki törvényhozás, mely egyéb kiváltságok közt a nemesek adómentességét is megszűnteié, ezzel azon elvet juttatá gyakorlati érvényre, hogy minden birtoknak, minden vagyonnak a közterhek viselésében részt kell venni. Az 1867. és 1867. év utáni törvényhozások adómentes papírok kibocsátása által az elv ellenében új kiváltságokat teremtettek. A folytonos adósságcsinálás által pedig mindig nagyobb és nagyobb tőkék vonatnak el a megadóztatás alól. E kiváltságok megszüntetése s az állampapírok megadóztatása által egy, a jogegyenlőség alapján álló s a fenforgó viszonyok által teljesen indokolt új bő jövedelemforrást nyitnánk meg az államnak, melyet mi, ha kapcsolatb an a börzeadó behozatalával, tenni fogunk, ez által és szigorú takarékossággal az államháztartási egyensúlyt remélj hetőleg közvetlen jövőben helyre állítani képesek leendünk. T. ház! Ezt azért olvastam fel ily körülményesen, hogy emlékeztessem a t. házat arra, hogy azon két mód, mely egyedül képes minket a 12-ik órában a végleges államtönkből megmenteni, már 2V

2 év előtt általunk javaslatba lett hozva. Ezen két mód a pénzügyi bizottságban is föl lett az idén hozva. Az egyik, az adómentesség beszüntetése óvatosan évenkint, a másikról, a takarékosságról annál többet beszéltek, a mire később visszatérek. Azon palliativ szerekről, melyeket a pénzügyminister javasolt, mint a szállítási adó felemelése stb., melylyel az országnak sokat ártanának, az államnak pedig édes keveset jövedelmeznének, nem akarok ez alkalommal szólani; egyedül csak a szándékolt conversio időpontjára nézve akarok egy megjegyzést tenni. (Halljuk!) A múlt választások előtt convertálták az aranyjáradékot; most ismét akarnak convertálni. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbal némely padjain.) Furcsa, mintha az ellenzéki választók convertálása és az állampapírok convertálása között szoros szerves összefüggés léteznék és mintha a választási költségekre való tekintetből történnének főleg e conversiók. (Igaz! Ugy van!a bel-és szélsőbal némely padjain.) A bajt most már odaát sem tagadják. Hogy is tagadhatnák a gomba módra a földből kiuövő mindennapi póthitelek és hiányokkal szemben. Hisz ha így tart még egy ideig., megülhetjük az idén a 100-ik millió deficitnek a jubileumát. Az ellenzéki és független sajtó ezen bajokkal szemben mintegy vészkiáltásba tört ki: „Egy mentő gondolat" után. Hol, hol nem, gondolom egy angol király felkiáltott: „Egy királyságot egy lóért". Ezt utánozva a sajtó, r

fölkiáltott: Egy országot egj vesszőparipáért! Es annyiban elismerést érdemelnek a t. bizottság tagjai, hogy egy financiális szédelgő sem akadt köztük, ki ily természet fölötti gondolatra, tudniillik a lehetetlenre vállalkozott volna, Mert csak egyszer történt, hogy &

it Teremtő semmiből valamit, a világot teremtette. 0 mindenható, még sem ismételte. Hogy volna gyarló halandó, ki a semmiből valamit, a deficitből teremteni képes volna. Itt határozottan az egyszerű polgári észt kell kérdeznünk, hogy lehetne ezen segíteni f Ez azt feleli: vagy többet bevenni, vagy kevesebbet kiadni, vagy mindkettőt. És ez utóbbi módot foglalja magában felirati javaslatunk. Ezen módok egyikét, tudniillik a takarékosságot emlegeti a t. ministerelnök ur is a bizottságban. De igen furcsa színben tűnik ez fel a t. előadó ur interpretatiója által. A t, előadó ur