Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

299. orssagos ülés január 1?. 1S87. 43 ő mégis betétetik a fontos helyre, hol az ő családi, hol az ő baráti összeköttetéseinél fogva, (ügy van! balfélől.) Mert mindig csakis az dönt, hogy a következő választások alkalmával melyik kört — legyen az bármily kicsiny, bármily nagy — lehet lekötelezni ennek a kormányrendszernek, tehát nem a haza szolgálatának, nem a közjó előmozdításának, nem az eszmék fejlesztésének, hanem épen csupán egyedül csak ennek a kormányrendszernek a fentartására; ez, mint Horánszky Nándor t. képviselőtársam igen jól jegyezte meg, a bálványimádásba való sülyedés! (Igaz ! ügy van! balfélől.) Ezzel szemben, t. képviselőház, feláll Magyarország minisíerelnöke, mint felállott szombaton is és azt mondja: én szeretem nemzetemet s hazámat szivem egész melegével. T. ház! Én illetlenséget követnék el, ha én azt, habár erről a helyről is kétségbe vonnám, Concedálom, a t. ministerelnök urszeretheti hazáját és nemzetét; de van a szeretetnek bizonyos neme, melyet én, ki az állattannal foglalkozott, ismerek. (Halljuk!) Az az úgynevezett majomszeretet, mikor a majomanya kölykeit magáénak nézi, annyira szorítja kebléhez, hogy kiadja páráját. (BerüHség balfélől.) Hát a t. ministerelnök ur szeretete erre az egyre emlékeztet. T. képviselőház! Vegyük culturalis tekintetben úgynevezett haladásunkat, melynek részletezését magamnak fentartom s mit látunk benne? Extensive fejlődik, de nemzeti értelemben mélységre teljességgel nem. Vájjon honnan van ez? A majmolási viszketeg, mely kiszállítja az embereket Angliába, Németországba és Francziaországba s ráviszi, hogy egyfelől megfontolatlanul rakják meg a nemzetet culturalis intézményekkel, a melyek e nemzet jellegének egyáltalán nem felelnek meg, másfelől az, hogy a 20 évi kormányzat iránya — nemcsak a mairól szólva — megfeledkezett egyről, a mely minden nemzet életében a legfontosabb, a mit képzelhetek, ha egy nemzet fejletlenül belemegy egy átalakulásba, melynek végső következménye az, hogy ez modern culturalis nemzet legyen, megfeledkezett a középosztályról, a melyet teremtenie kellett volna. Mi lett volna, t. ház, az a kínálkozó anyag, a melyből Magyarország számára valósággal erős és hatalmas középosztályt lehetett volna teremteni? Mi lett volna más, mintáz úgynevezettgentry, az a gentry, a melyről annyifélekép beszélnek. És vájjon ez a kormányzat mire használta fel a gentry t ? Hogy politikai kortes befolyását megtartsa e társadalomra, beszólította hivatalának várótermeibe és megszoktatta arra, hogy hivatalért kunyoráljon és könyörögjön. És ha mi vesszük e társadalom mai állapotát, azt fogjuk találni, hogy vannak a magasban önző, nagy befolyású és hatalmú politikusok és a mi alattuk következik, az egy nagy ür | és a mi azon túl van, vagy alatta áll, az egy nemzet, a melyről ez a kormányzat teljesen megfeledkezett, a mely nemzet neki semmi egyébre sem való, csak arra, hogy beteljesedj ék és beigazolódj ék az, a mit a t. előadó ur mondott, hogy ez a nemzet hallgasson, de elfelejtette még utána tenni azt, hogy e mellett fizessen is. (ügy van! a szélső baloldalon.) Ugyan mit hoztak önök létre a culturalis dolgokon kivül? a közkormányzati dolgokban az első vonástól az utolsóig a politikai választási befolyásnak öregbítését. Az összes hivatalnoki kar, mely jelenleg Magyarországon van, csupán csak ide gravitál. Még csak odáig sem tudtak felemelkedni, a hol minden cultur nemzetnek állania kell, hogy a közéletnek egészséges fejlődés tekintetéből az ellenvéleményeket iparkodjanak kiegyenlíteni. Az önök kortes-apparátusa reá tette kezét a magyar tudományos akadémiára, a honnan az ellenzékiek ki vannak szorítva, reá tette kezét Magyarország anyaegyetemére, fiókegyetemére és összes iskoláira, a melyekbe csak liszták szerint lehet a valósággal kipróbált elemeket, de csak olyanokat, a melyek indifferentek vagy határozottan kormánypártiak, bele vinni. Látom, hogy rázzák fejőket. Ha kimentek ebből a teremből, világosan be lehet bizonyítani, hogy a ki politikai álláspontjához hűtelen lesz — ezt maga a t. ministerelnök ur bizonyíthatja — ministerelnökké válhatik, a ki kisebb körben teszi azt, lehet földmivelési minister, a ki lassanként húzódik át, lehet államvasuti igazgató, a ki még lassabban teszi ezt, lehet egyetemi tanár. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) De a ki felemeli szavát és megteszi azt, a mit tennie szent kötelessége, az ki van tagadva Magyarország közéletéből. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen helyzetnek, t. ház, mint azt pénzügyileg Helfy és Horánszky t. képviselőtársaink kimutatták és a melylyel szemben csak a t. előadó urnak mondása áll, midőn azt mondja: méltóztassanak venni az egyes üzletágakban 20 év óta bekövetkezett fejlődést, tehát fejlődés van, bízzunk csak e fejlődés tovább folytatásában és el fogjuk érni azt, hogy államháztartásunk és mindenünk ezen helyzetnek kritikája, még pedig azt hiszem, az absurdumig vitt kritikája abban van, hogy az a kivergődési rendszer, ha igaz volna is, oly időt követel, a minő ma Európa egyetlen nemzetének sincsen rendelkezésére. Vessünk csak egy pillantást Európa jelenlegi helyzetére. Én nem szólok a magam szavaival s minthogy önök semmit sem szoktak adni az oly auctoritásokra, kik a ház ezen oldalán ülnek, hivatkozom oly auctoritásra, a ki a ház azon oldalán ül, hivatkozom azon beszédre,'melyet Falk Miksa képviselő ur választói előtt legutóbb tartott, melyben kiemeli azt, hogy csudálatos egy vonás jelenleg Európában és az európai helyzet alakulásában, hogy a hatalmak folyton-folyvást 6*