Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-313
398 313 országos ül6s ftftrnár 4. 1887. hatalom túlságosan az intendáns kezében van összpontosítva, szemben a szakértő igazgatóval, mert ebből az igazgató és az intendáns között conflictusok^támadhatnak. Megtörténhetik, hogy az intendáns ráparancsol a szakértő igazgatóra és ennek meg kell hátrálnia. Legyen szabad erre röviden válaszolnom. Az intendáns nemcsak Magyarországban, hanem más országban is arra való, hogy végezzen csekély fizetés'mellett vagy ingyen oly munkát, melyet az igazgató nem yégez és egyúttal arra való, hogy legyen"egy ember, a ki mindenért felelős és a ki bármely napon elmozdítható, holott az igazgató nem mozdítható el, r mert szerződése és nagy fizetése is van. Attól hát tartani nem lehet, hogy conflictus esetén az igazgatónak kell hátrálnia, mert ha bármely intendáns ráerőszakolna egy helytelen nézetet az igazgatóra, ott volna a művészi személyzet és ott volna a közönség, mely feltétlenül pártját fogná az igazgatónak és a dolog következménye az'volna, hogy az intendánsnak igen rövid idő alatt mennie kellene. (Mozgás balfelöl. Helyeslés jobbról.) A mi a jelenlegi személyi viszonyokat illeti, téves informatión alapul az, mintha a nemzeti színháznál általában vakini megváltozott volna és mintha az igazgató semmit sem tehetne az intendáns beleegyezése nélkül. Intendánsságom alatt a legkisebb kérdésben sem volt conflictus és az igazgató ép oly önállóan igazgat, mint eddig. Azon nézetét azonban nem oszthatom a t. képviselő urnak, hogy ez helyes. Én az operánál részemről az előbbi szabályzat megváltoztatását tartottam szükségesnek, mert az imént elmondottakkal összefüggésben föltétlenül szükségesnek tartom, hogy a teljhatalom az intendáns kezében legyen, még pedig sokkal nagyobb mértékben, mint most van a nemzeti színháznál. (Ellenmondások a baloldalon.) Részemről biztosíthatom a képviselő urat, hogy itt a személyi viszonyok egészen mellékes körülményt képeznek s az vájjon conflictus támad-e vagy támadhat-e, szintén egészen mellékes dolog; de épen azért, mert conflictus esetén az intendáns elmozdítható, az igazgató pedig nem és nem lehetek biztosítva arról, hogy mindig olyan igazgató lesz a nemzeti színháznál, mint a jelenlegi, szükségesnek tartom ott is a szabályzatnak a jelenlegivel ellenkező irányban történendő megváltoztatását. (Ellenmondások, zaj a bal és szélső baloldalon.) Intézkedéseimről, a népszerűség kérdéséről igen szellemdús és érdekes beszédet hallottam,melyből mindenesetre magam is sokat tanultam. (Halljuk!) A népszerűséggel bizonyos összefüggésben odavettetett, hogy az nem az egyes embernek a baja, hogy népszerü-e vagy sem,mert hanem népszerű, az az intézetet is károsítja, minthogy annak látogatottságára van káros befolyással. (Igaz! Ugy van! a bál- és szélső baloldalon.) T. ház! Több pharis hozatott fel a lefolyt év igazgatási történetéből, melyben komolyan azon kérdést kellett magamhoz intézni: vaijonegy vagy más eljárásom hol a művészeti személyzettel, hol a sajtóval szemben nem lesz-e az intézetnek kárára ? Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ha ez irányban a legkisebb mozzanatot észrevettem volna vagy észre venném, hogy az intézet kárára van a mit teszek, egy napig sem haboznám ott hagyni azon helyet. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Akkor hagyja ott még ma!) Hanem eddig legalább erről nem tudtam meggyőződni s ezért fájdalom, nem nyújthatok azoknak, a kik az intendaturára nem tartanak képesítettnek, reményt arra, hogy egyhamar ott,hagyom a helyemet. (Derültség a bal- szélső baloldalon.) Meglehet, hogy bizonyos egyéni antipathia vagy egyéni ambitio következtében, ha az elmozdított tisztviselők szövetkezetének sikerül az intézetben, valamint az utezán nagyobb eredménynyel működni mint eddig, akkor meglehet, hogy oly catastrophalis vége lesz a dolognak, mint ma insinuáltatott egyik képviselőtársam által,|hogy valahol valami bomba föírobbai.t; (Derültség és tetszés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon) de különben méltóztassanak elhinni, békés úton egyhamar el nem hagyom azt a helyet. (Zajos derültség. Felkiáltások a szélső baloldalon: Akár csak Tisza Kálmán !) Az mondatott ugyanis — ha jól emlékszem, többek közt Ábrányi képviselő ur mondotta — hogy én kijelentettem volna, hogy a mi elkényeztetett közönségünket hozzá kell szoktatni, hogy új operát nem kap. Ez tévedés. Nem azt mondottam, hogy nem lesz új opera, hanem azt, hogy midőn a rendelkezésre álló alapok felhasználtattak, be kellett következni egy évnek és lenni egy embernek, a ki azt mondja, szidjanak egy évig, de egy évig új operát nem adunk, mert nincs reá költség. (Helyeslés jobbfelől.) Ez 1886-ra szólott, azontúl vagyunk és a jövőre nem szól, (Halljuk! Halljuk!) ellenkezőleg, igen természetesen azt mondtam, hogy az anyagi kiadásokra többet kell fordítani a jövőben és ezek közt első sorban az új operák felszerelésére. (Ugy van! jobbfelöl.) Még, egy körülményt bátorkodom érinteni, a melyet Ábrányi t. képviselő ur hozott fel és ez azon kicsinyes és ügyetlen takarékoskodás, melyet a nemzeti színháznál inauguráltam volna többek között az által, hogy a nemzeti színház által előadásra megvett darabokat a vidéki színházaknak nem engedem át többé ingyen, a mint eddig történt. Erre tisztán csak egy kis helyreigazítást vagyok kénytelen tenni, tudniillik azt, hogy nincs
