Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-313

813. országos ülés február 4. 1887. 393 nymbusát, de lehetnek esetek, a mikor nem, [ Végül nem hallgathatom el azt sem, hogy a vidéki színészet a nemzeti színháztól eddigelé azon csekély bonumban részesült, hogy ama külföldi darabokat, melyek előadási jogát a szinház megszerezte, ingyen engedte át a szegény vidéki színházaknak. Az új intendáns azt is megszüntette, a mi által valóban csak filléreket vesz be a nyomorultan tengődő vidéki színészektől. Mindez, t. ház, elég fontos arra, hogy az összehívandó enquéte ezekre is kiterjeszsze figyelmét. Ez a belügyministeriumnak csak könnyebbségére szolgál és ez maga nem involvál semmi bizalmatlansági momentumot. Ennélfogva bátor vagyok a következő indítványt beadni. (Olvassa): „Az operaház ügyében összehívandó enquéte a fölmerülhető szükséghez képest kitérjeszkedhetik a nemzeti szinház ügyeire is." Ajánlom ez indítványomat elfogadásra. (Hosszantartó élénk helyeslés a baloldalon.) Vadnay Károly: T. képviselőház! Csak igen rövid időre kérem a t. ház becses figyelmét. Nem szándékozom az úgyis nagyon elmérgesült s immár az utczán is meghurczolt személyi kérdések tüzét szítani s füstjét fújni ; mert fontosabb előttem maga az ügy, melynek bajait úgyis csak a tárgyias vizsgálódás utján lehet orvosolni. (Helyeslés jobbfelől.) A felszólalásra két ok készt. Egyik: szavazatomnak rövid indokolása; a másik: a nemzeti szinház iránti mélyebb érdeklődésem. (Halljuk!) Nem érheti sem a kormányt, sem pártunkat a szemrehányás, hogy az operaház aggasztó pénzügyeit akár mentegetni, akár szépíteni törekednék. Ugy a ministeri indokolás, mint a pénzügyi bizottság jelentése határozottan kimondják, hogy az operaháznak évről-évre nagyban emelkedő kiadásai és hiányai teljességgel nem feleinek meg a mi pénzügyi viszonyainknak, a bajon tehát segíteni kell, ha másként nem lehet, bérbeadással. Azzal azonban, ha a tételt nem szavazná meg a ház többsége, segítve nem volna, mert ez igen valószínűleg maga után vonná az operaház bezárását, a mikor aztán pár száz alkalmazottnak érvényben álló szerződéseit, sokaknak több évre, ki kellene fizetni, mert az illetők pör utján is bizonyosan megnyernék követelésöket. A kártalanítás pedig kétségkívül oly nagy összegbe, még pedig teljesen kidobott, mert semmit sem gyümölcsöző összegbe kerülne, a mennyivel az operaház rongált viszonyait helyes intézkedések és jó vezetés mellett, teljesen erős lábra lehet állítani. Nem is említve tehát az intézet művészeti fontosságát és azt a csorbát, melyet megszűntével culturai törekvésünk egy ága és a fejlődő főváros élete szenvednének, csupán a legszigorúbb szempontból KÉPVH. NAPLÓ. 1884—-87. XIV. KÖTET. [ is hasznot e tétel megtagadásából semmiképen sem várhatnánk. (Igás! ügy van! jobbfelől.) íme, a kényszerhelyzet, mely a tétel megszavazását követeli tőlünk, még ha nem sok kedvünk is van rá. E kényszerhelyzet előtt hajolok meg én is, midőn megszavazom, bizva, remélve, hogy az orvoslás megtörténik s hogy miként, az a mélyen tisztelt belügyminister ur feladata és felelőssége. (Helyeslés jobbfelől.) Mondhatják némelyek, hogy a bérbeadás segíthetne. De megfontolás és jókora idő kell ahhoz is, hogy megbízható bérlőt kapjunk. A ki hirtelen vállalná el, arra én nem mernem bízni az intézet vezetését. Felszólalásom második okára térve, ez egy óhajtás, melyet — ha jól emlékezem — a pénzügyi bizottság körében is megpendítettek. Ez az, hogy a két szinház állami segélyezését jövőre ne vonják egy kalap alá, hanem különözzék el két tételre. A pénzügyi bizottság jelentése is kiemeli, hogy a nemzeti szinház közművelődési és nemzeti hivatása sokkal nagyobb, mint az operaházé. Ugyanezt mondta gróf Keglevich István képviselő ur tegnapi beszédében. Komjáthy Béla képviselőtársunk sem gondolkozik másképen. Nincs és nem is lehet kárhoztató kifogás ez intézet ellen, mert teljesíti buzgón feladatát, költségeinek emelkedése természetes, mivel drámai előadás most már hetenként nem négy, hanem hét estén van s a mi az utolsó években tetemesen szaporítá a költekezést, az nem a művészeti működés, hanem a befektetések rovatába tartozik. Nem lévén e színháznak szellőztetése, a melegebb estékre való tekintetből be kellett hozni a villám világítást, hogy legyen több nyári közönség; továbbá az izlés rég követelte, hogy az előcsarnok és foyer egy mtíintézethez méltó külső díszt kapjanak; végül tüz- és személyzet biztonsága végett a roskatag színpadot újjal kellett fölváltani s a kopott nézőtért is átcsinosítani. De mindezek rendkívüli kiadások, egyszer fordultak elő s nem rontják többé a költségvetést. Nem is sokalja senki eműintézet évi segélyezését, a 99,000 forintot, melyből 27,300 forint meg is térül az intézet saját alapjaiból. Elfogadhatják ezt a komolyabban gondolkodó nationalisták is, mert habár e szinház nyelve és szelleme által nemzeti, de játékrendjében nemzetközi jellegű s ha e hazában más nemzetiségi iró tud jó darabot írni, azt is szívesen bemutatja fordításban, mint tette nem oly rég egy pár eleven szerb vígjátékkal. Ha több teremne hasonló, többször is szívesen tanusítná e helyes tekintetet. De bár a nemzeti szinház támogatásának szándéka általános a házban, mit kell tapasztalnunk mégis ? Azt, hogy például a - függetlenségi párt kénytelen megtagadni tőle az állami segélye50