Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-313

oog 313. orszftgos ülés febrnár 4. 1887. igen sok bajok van, én nem akartam róla szólani, mert hiszen talán a t. ház engedelmével az, a ki jobban szólhat, szólani fog róla — de hát először ez is olyan míí, melyet a világ legnagyobb színpadjain mindenütt szinrehoztak; e tekintetben tehát nem lehet ellene szó, de másodszor — és ezt kérem tudomásul venni — nem is került 145,000 frtba, mint a minap olvastam, hanem ez összegből hiányzik legalább is a százezer. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Adatokat kérünk!) Mihelyt egyszer valami, még ha positiv számtétel is nem illik a képviselő urak rámájába, azt már mindjárt nem hiszik. (Derültség jobbfelöl. Ellenmondás balfélől. Felkiáltások a szélső balról: Lássuk a számadást!) Az adatok ott lesznek a számadásokban és meg fognak vizsgáltatni zárszámadásilag; eddig még nem tudtam, hogy a képviselőház főszámszékké akar átalakulni. (Derültség jobbfelöl.) De, t ház — és mindjárt befejezem beszédemet — (Halljuk!) meg kívánom még jegyezni azt, hogy a képviselő urak mindig hivatkoznak a törlések szükséges voltára s követelik a rögtöni törlést. A ma felszólalt képviselő ur már azt mondotta, hogy sok ott a fölösleges személyzet, nem az, a mely a színpadon játszik, hanem a zsinórpadláson és isten tudja még hol van. Én ezt nem tudnám megmondani, bár nem hiszem, hogy több lenne a személyzet, mint a mennyi szükséges, de hogy a zsinórpadláson is kell a személyzet, a hol a díszletekkel bánnak és a biztosságról gondoskodnak, az kétségtelen. Tegyük fel azonban, hogy sok a személyzet, de jótállok érette, hogy ha az intendáns elbocsát közülök két embert, önök rögtön megtámadják, hogy miért bocsátja el. (Élénk derültség jobbfelöl. Ellenmondások balfélől.) Csak vegyük azt, a mi felhozatott, az úgynevezett strikeja a zenekarnak ; az intendáns, miután most a budai színházban is tartanak egy operai előadást, mert a szerződést, miután Budapest egy város, csakugyan lehet úgy értelmezni, hogy az mindenik színházra érthető, nem akart külön díjazást fizetni. Ugy tudom, t. ház, hogy ezt a díjazást, mint positivot nem is fizeti, de kilátásba helyezte, mintán a budai színház saját körében fedezi a költségeket. De mi történt, t. ház ? Ez ugyanakkor rögtön, mint ma is, mintegy borzasztó zsarnoki fellépés támadtatott meg. Egy szóval önök azt akarják, hogy az intendáns takarékoskodjék, de ha egyetlen egy embertől is le akar valamit vonni, ott van a borzasztó zsarnokság. (Ugy van! jobbfelől.) Ily módon, t. ház, ügyeket rendezni nem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Egyébiránt beszédem bezárásául ismétlem azt, a mit már a pénzügyi bizottságban is megmondtam s a mit mindenki, a kiket érdekelt, a lapokban olvashatott, hogy miután én is okvetetlenül szükségesnek tartom, hogy ezen nagy, nem a mi viszonyainkhoz való kiadás lejebb szállíttassák, megrendeltem és készül is számítás, hogy az opera színvonalának lehető megóvása mellett, mennyit s miként lehetne fokozatosan leszállítani. Mihelyt ez, a mint remélem, nem sokára kész lesz, elhatároztam, az opera s általában a szinügy iránt érdeklődő s azzal tüzetesenfoglalkozó egyénekből tanácskozmányt összehívni s azzal megbeszélni, hogy mi úton lehetne a kitűzött czélt elérni. (Helyeslés. Több hang a baloldalon : Szép bizalom az intendáns iránt!) Nagyon nem szeretem azt a beleszólást, melyet nem értek, mert ha megértem, akkor nem bánom, de azt hiszem, hogy ezen eljárásomért gáncsot semmi esetre sem érdemlek. Ez, t. ház,nem bizalmatlanság sem az intendáns iránt, sem magam iránt, hanem miután ezen intézetek, különösen az opera kérdésének megoldása nem oly egyszerű, mint némelyek hiszik, az az óhajtás, hogy a ministeriumon s a kormányzati körökön kivül álló szakértők véleménye is meghall gattassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez azon út, t. ház, a melyen a dologgal tisztába lehet jönni; de ha ezt akarjuk, ma a kért subventiót megtagadni nem lehet, mert ez egyértelmű volna az operának bezárásával s ezért kérem a tétel megszavazását. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Komjáthy Béla: A t. belügyminister ur azt méltóztatott mondani, hogy én tegnapi beszédemben azt állítottam, hogy a magyar királyi operaház jogtanácsosa elkészítette a költségvetést s hogy azt a ministeri tanácsos helyben is hagyta. Hogy honnan vette ezt a t. minister ur, ezt felfogni képes nem vagyok, mert erről egyetlen egy szót sem szóltam, de nem is szólhattam, mert azt a szabályzatok értelmében az igazgató s az intendáns együttesen állítják össze az intézeti titkárral s tudom, hogy ez felterjesztetvén, a minister által hagyatik jóvá. Én, t. ház, a jogi tanácsosnak ilynemű működéséről nem szóltam s igy a czáfolat, melyet adni méltóztatott, ez alkalommal tökéletesen felesleges volt. (Nagy zaj.) Darányi Ignácz: T. ház! Magához a fenforgó költségvetési tételhez részletesen szólni nem kívánok, miután részemről a tárgyat az igen t. ministerelnök ur nyilatkozata folytán kimerítettnek találom. (Derültség balfelöl. Felkiáltás: De igenis! jobb felől.) Hanem méltóztassanak megengedni, hogy egy eszmére nézve nyilatkozzam, a melyet az igen t. képviselőtársam gróf Keglevich István tegnap felvetni méltóztatott. (Halljuk! Halljuk! Hosszantartó mozgás bálfelöl.) Azt mondotta az igen t. képviselő ur: „ Az operaház első sorbanluxusintézet,abemzeti színház országos érdek, mig az operaház fővárosi érdek ^(Felkiáltások: Igaz! Ugy van! Nem ugy van! Halljuk! Halljuk!) s azért legyen szabad mellékesen megjegyeznem, hogy nem tartanám méltánytalannak azt, ha a fővárosi érdek szempontjából maga a