Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-311

350 311. országos fllós február 1. 18S7. vény, mely kivévén Magyarország elhatározása alól, bizonyos kiadásokat, pl. a külügyieket, azok meg- vagy meg nem szavazását a közösügyi bizottságokra bizta és ebben a törvényben az van, hogy a mit a közösügyi bizottságok megszavaznak, azt a ház kötelezve van a költségvetésbe felvenni. Most én hivatkozómra, hogy volt egyszer egy balközép, melynek egyetlen vívmányára emlékszem, arra, a midőn előfordult egyszer egy közösügyi vita alkalmával — nem emlékszem, első vagy másod izben-e — hogy bizonyos költségek a költségvetésben szó nélkül fölvétessenek; az ellen felszólalások történtek s egy vagy másfél napig terjedő vitatkozás után a balközép egyik t. vezéregyéniségének indítványa folytán abban állapodott meg a ház közakarattal, tehát az akkori Deák-párt többségével egyetemben, hogy igaz, a törvényben meg van írva, hogy ezen költségeket be kell állítani az ország költségvetésébe, de minthogy azt sem lehet megtagadni, hogy bizonyos felvilágosítások kéressenek, mindenki hozzászólhat; s azóta ezen eljárás folytonosan gyakorlatban is van, vagyis az elnök, ha követeltetik, felteszi a kérdést, hogy fölvétetik-e a közösügyi bizottság által fölvétetni ajánlott összeg a költségvetésbe : igen , vagy nem? Es erre igen sokszor szavazás is történt. Emlékszem én és bebizonyíthatom a naplókból, hogy egy bizonyos költség egyszer csakis 68-al 48 ellenében vétetett a költségvetésbe. En tehát ismétlem, a mit kijelentettem csakis azon értelemben mondottam, hogy a képviselőháznak költség-megajánlási jogát parlamentaris alkotmányos jognak tartom. És ha van is törvény, mely bizonyos költséget a költségvetésbe felvétetni rendel, ezen költség felvételét a ház mégis megtagadhatja és ily esetben az a kormány, amelytől megtagadtatnék, tudni fogná, hogy kötelessége helyét elhagyni. Ez is tehát egyik politikai tekintet, amely alkotmányos országokban megadja a képviselőháznak azt a jogot, hogy habár van is oly törvény, melynél fogva a kormánynak valamely költséget előirányoznia kell, a háznak mégis joga van a költségelőirányzatot pusztán a kormány iránti bi zalmatlanságnál fogva — szerintem más okokból is — megtagadni, (Helyeslés a szélsőbalon.) Olay Szilárd: (Szólni akar.) Elnök: Nincs zárszava a képviselő urnak! Olay Szilárd: Nem zárszót kérek, hanem jogommal élek: félremagyarázott szavaimat akarom helyreállítani. (Halljuk!) A ministerelnök ur elég ügyes ember és őt ritkán lehet megfogni, de most maga ment a csapdába (Derültség) és magamagát fogta meg, mert nem volt idebenn, mikor én felszólaltam és nem hallotta általam idézett szavait. Most a ministerelnök ur feláll az előadó ur védelmére és azt állítja, hogy az 1873. évben, midőn Zsedényi Ede boldogult képviselőtársunk ezen irányban felszólalt, ő, a ministerelnök ur, csak azt állította volna, hogy a mint ő igen jól és bölcsen tudja, az 8 Felsége személye körüli ministeriumra szükség van. Én kérem többet mondok. A minister ur nemcsak ezt állította, hanem mást is állított, a mivel most magát agyonverte. (Élénk derültség.) Ezeket mondotta a ministerelnök ur: „Ha van a háznak határozata, hogy az államtitkári hivatal megszüntetendő, mindaddig, a mig az megváltoztatva nem lesz, azt egyszerűen mellőzni nem szabad és nem lehet. Ennek lelkiismeretes figyelembevételét ugy a kormánynak, mint a törvényhozásnak (Fekiáltások jobbfelöl: Ö is azt mondta!) figyelmébe ajánlom." Tisza Kálmán ministerelnök: Talán megengedi a t. ház, hogy feltámadjak az agyonittés után, (Derültség) vagyis inkább megjegyezzem, hogy a képviselő ur nemcsak agyon nem ütött, de még csak ellentétet sem mutat ki előbbi uyilatkozatommal szemben. Mert én most sem mondtam, hogy egyszerűen mellőzni lehet, hanem azt mondtam és azt mondom, hogy a háznak egy határozatát törvénynyel csakugyan lehet mellőzni. Itt pedig az az eset forog fenn, mert a ház határozatával szemben áll az akkori költségvetési törvény, a melyben ez először felvétetett. Olay Szilárd: Az nem törvény, az csak költségvetés! (Nagy derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Ha a költségvetés valakinek nem törvény, akkor ne vitatkozzunk. (Ugy van! a jobboldalon.) Egyébiránt főkép azért szólalok fel, hogy Madarász t. képviselőtársamnak egy citátumára és abból levont következtetésére feleljek, (Halljuk!) Én is igen jól emlékezem azon nagyérdekű vitára, melyet az ellenzék részéről, főleg annak akkor bizonynyal legtiszteltebb tagja, Ghyczy Kálmán vezetett. Abban a vitában nem arról volt szó, hogy az összeget lehet-e megszavazni vagy nem, (Ellenmondások szélső balfelol) hanem arról — méltóztassék meggyőződést szerezni — hogy a törvény azt mondja, hogy a mi megszavaztatott a delegatio által, az az összegre nézve vita tárgyát többénem képezheti; ebből akkor az szándékoltatott következtetni, hogy az iránt magyarázatot, felvilágosítást kérni, a kormányt feleletre vonni nem lehet. Ezzel szemben lépett fel akkor az ellenzék és ezen irányban történt megállapodás, mert azt ismétlem : addig, mig valamely dolog törvény szerint kötelességszerű, addig igenis — és ez az eset ma is, a szóban levő ministeriumra vonatkozólag—a képviselőháznak teljes jogában van azt mondani: ezen ministeriumra az összeg sok, én kevesebbet akarok megszavazni, de lehetetlenné tenni fennállását határozattal, alkotmányosan nem lehet, (Helyeslés jobbfelől.)