Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

3f2 310. wszigos ülés jan«ár 31. 1SS7. annak, hogy miért vegyíti bele a császár királyi államnyomdát s hogy miért és miként emelkedhetnek ez államjegyek előállítási, kezelési költségei és bankjutaléka oly óriási összegekre akkor, a midőn van azt előállító államnyomdánk, van ministeriumában nagy számú kezelő személyzet s van közös bank, mely ugy sem juttat roppant nyereményéből országunknak. Elnök; Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. (Helyeslés a jobboldalon.) A pénztári jegyekről van ezen rovat alatt szó, nem az államjegyekről, tehát ahhoz méltóztassék szólani (Helyeslés jobboldalon.) Orbán Balázs: Arra szintén vonatkoznak észrevételeim. (Helyeslés. Halljuk! a szélső baloldalon.) Hát én, t. ház, nem várok a pénz ügy minister urtól erre vonatkozólag megnyugtató felvilágosítást, mert tudom, hogy ilyet nem adhat. Mert hát ez egy oly közösügyes pótkiadás, melyet mi az osztrák banknak fizetünk ráadásul a 80 milliós bankadóságra azért, hogy a mi államjeinkkel kegyeskedik nyerészkedni és ez annyival boszantóbb. mert ugy látszik, hogy nem átmeneti, hanem permanens kiadást képez. Ennyi volt ámult s azt előző években is. De felszóllalolc, nehogy azt higyjék a mi jó szomszédaink, hogy mi tudomásával sem birunk az e téren való kizsákmányoltatásunknak. Ez t. ház, egy oly kidobott 1.625,000 frtos borravaló a bank emberei számára, a mit egy jóra törekvő kormány könnyüszeríüeg meggazdálkodhatna adósságok súlya alatt görnyedő hazánk számára. Ennek fizetésére minket semmiféle közösügyes alku nem kötelez s az összeg eléggé tekintélyes arra, hogy a megtakarítások keretébe bevonassák; az elégséges lenne arra, hogy népnevelésünknek hatalmas lendületet adjunk. Ám dobják ki önök, ha magyar lelkük megengedi, mi azt nem tudjuk tenni s azért azt meg se szavazzuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dániel Ernő a pénzügyi bizottság előadója; A t. előttem szólott képviselőtársam megtagadja a második tétel alatt előirányzott 1.508^000 forint megszavazását, mert ez van most tárgyalás alatt s ezen tétel elfogadását tagadja meg. Pedig én azt gondolom, hogy ezt nehéz megtagadni, ha tekintetbe vesszük, hogy honnan ered a kiadás. Ezen összeg képezi tudniillik a kamatait először a pénztári jegyeknek, másodszor a birói letéteknek, harmadszor az elhelyezett árvapénznek. A birói letétek és árvapénzek, a melyek az államnál elhelyeztetnek, meglehetős nagy összegre mennek. 1885, év végével 10.556,841 forintot tettek ki a birói letétek, a melyekért 422,000 forint kamat jár; az árva-és közjegyzői letétek pedig tettek 2.814,971 forintot, a melynek öt százaléka 141,000 forintot tesz ki. Ehhez jön még az, hogy pénztári jegyekben 2i millió van kibocsátva. E pénztárjegyek nem képeznek államjegyeket, azok egyszerűen kötelezvények, a melyeket az állampénztár kibocsát. Ezen kötelezvényekért fizet 4% kamatot és 7*7° kezelési és előállítási költséget, a mi bizony meglehetősen szerény összeg; mindössze tehát kerül ez a pénz 47«7»-ba. Ezen három tétel teszi ki az 1.508,000 forintot, a melyet az elmondottak szerint, azt gondolom, okvetlenül meg kell szavazni. (Helyeslés jobbfelöl.) Madarász József; T. képviselőház! (Halljuk!) Én elismerem azt, hogy kivált a birói és árvaletétek kamatainak megfizetésére nézve teljesen jogos észrevétele van a t. előadó urnak, hanem én e tekintetben magához a pénzügyminister úrhoz fordulok, ho^y igy, a mint ez össze van állítva: „Kiadás 17. czím. 2. Rovat. Pénztári jegyek, birói és árvaletétek kamataira, továbbá a pénztári jegyek előállítási, kezelési költsége és bankjutalék" . . . mondom, igy állítva össze a költségvetéssel szemben, sem a pénzügyminister ur, sem a t. előadó ur nem fogja tagadni, hogy ez összegek össze vannak zavarva, mert a birói és árvapénztári letéteknek mindenesetre külön és elől lehetne megneveztetniök vagy legvégül és külön a pénztári jegyeknek, továbbá ismét külön annak, a mi az utolján van, a pénztári jegyek előállítása, kezelése, bankjutalék, stb. Ezek jönnének ismét egy csoportba. Nekem tehát az a kérésem van a t. pénzügyminister úrhoz — és ez egyúttal szóljon a jövendőbeli pénzügyi bizottság tagjaihoz is — noha nem ez a ház fogja őket kiküldeni, de a naplóban benne fog lenni (Halljuk !) — mert nézetem szerint, ilyen esetekben magának a többségnek van érdekében, hogy tisztán lássanak a képviselők, a mennyire lehet. Mi most a t. előadó urnak a felvilágosítása után értjük csak, hogy 1885-ben a zárszámadások szerint mennyi kamatnak kellett fordíttatni a birói és az árvaletétekre és külön mennyi volt a költség a pénztári jegyek kibocsátására, stb. stb. Én ugy hiszem, nemcsak a t. többségnek joga és kötelessége megtudni szabatosan az ország kiadásait, hanem erre jogunk és kötelességünk van nekünk is és kötelességük azoknak is, a kik vagy a pénzügyi bizottságnak nem tagjai, vagy annak üléseire nem járnak el — a hol igaz, hogy fel világosittatnak. Én igen kérném a t. pénzügyminister urat — már azt, a kit — hogy a jövő költségvetési előirányzatnak e tételében méltóztassék külön tenni az árvaés birói letéteket és külön a pénztári jegyek kibocsátását és a többi követelést ismét külön. Ugy hiszem, ezáltal semmi a kormány tekintélye és befolyása ellen nem történnék, mi kép-