Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-310
SÍI. erszágoi ülés január 31. 1887. 309 nek pénzügyei rendben vannak. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ekkor az állam tnd gondoskodni bel-éskülbiztonságáról, ekkor culturalis missióját megtudja oldani, ekkor meg tudja honosítani azon intézményeket, melyeket a polgárosodás és haladás a mai kortól méltán megkövetel. (Igazi Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) S ekkor joggal és büszkeséggel hivatkozhatik az állameszme uralmára is, melynek védpajzsa alatt egy boldog nép békében élvezi alkotmányos szabadságát s polgári tevékenységének gyümölcseit. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) • E nélkül, t. ház, szerintem lehet ezen építendő országháznak nem 18, de isten tudja hány udvara, lehet 100-nál több tornyoeskája, de ez mind nem fogja jelképezni a megszilárdult magyar alkotmányosságot és magyar állameszmét, az szerintem nem lesz több egy folytonosan pénzügyi zavarokkal küzdő államnál, ismétlem, soha sem lesz több — bocsánat a hasonlatért — mint a czigányvajda rongyos dolmányára felvarrt ökölnyi ezüst gomb. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) így fogja magát kivenni azon folytonos pénzügyi zavarokkal küzdő államban a fényes országház. Ha gazdag ország volnánk, t. ház, ha volna elég pénzünk tulajdonképeni állami feladataink megoldására, ha nem volnánk a helyzet által vas szigorral kényszerítve arra, hogy mértéket tartsunk a szükséges és okos mértéket, a legszükségesebb kiadásainkban s itt is helyes egymásutánt tartsunk; akkor én igazán merem kérdeni; ki volna az, a ki erre is nem szavazná meg a szükséges összegeket örömmel? De midőn mindannyian érezzük adóink súlyos voltát, midőn a közel jövő ismét újabb adóemelésekkel fenyeget,midőn költségvetésünk azt mutatja, hogy államadósságaink évi kamatterhe majdnem összes költségvetési kiadásaink egyharmadával fölér, midőn közel 40 millió állandó deficittel küzdünk, midőn a t. kormány itt áll tanácstalanul és nem birja megmondani az országnak a kivezető utat, a kibontakozás módjait és lehetőségét,, akkor, t. képviselőház, én teljes meggyőződésemmel merem állítani és kérdezni: nem több-e a könnyelműségnél (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) 600,000 forintot megszavazni, végösszegben pedig kiadni és elkölteni legalább 15 milliót oly dologra, a mely, megengedem, helyén van rendezett pénzügyi viszonyok között, a mely kedvező pénzügyi helyzetben lehet egy nemes, magasztos nemzeti ambitiónak kifolyása, de akkor sem és ott sem feltétlenül szükséges. A mi viszonyaink között pedig semmivel sem több, mint a beteges fényűzés és pazarlási hajlam ápolgatása és dédelgetése. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én nem tehetek róla, de ily körülmények közt nem birom magamat elhatározni arra, hogy ezen összeget megszavazzam. Nekünk, t. ház és épen a t. kormánynak, épen a t. többségnek, mely a takarékossági elvet annyira hangsúlyozza, meg kell mutatni, hogy azt komolyan értették, hogy azzal igazat akartak mondani. Tudom, t. ház, hogy erre a czélra már tetemes összeg, ha jól vagyok értesülve, 4 vagy 5 százezer forint tényleg elköltetett. Hát, t. ház, én azt mondom: inkább maradjon az ott, értékesítse a t. kormány azt a telket, mely e czélra ki van jelölve, ugy a hogy birja, vagy tartsa meg az ország számára, még szerencsésebb unokák felemelhetik azon az országházat; előttem a jelen pillanatban, az ország mai pénzügyi viszonyai közt mindez másodrendű kérdés; előttem a főczél az, hogy takarékoskodjunk, hogy takarítsunk meg minden forintot, a mely megtakarítható. Messük ki saját testünkből kímélet nélkül, ha másként nem megy, egy kis vérvesztésutján is, azt a kóranyagot, melynek neve fényűzés és pazarlás (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és csakugyan tettekkel mutassuk meg azt, hogy akarunk és tudunk is takarékoskodni. A t. túloldal oly erősen és következetesen hangoztatta a lefolyt költségvetési vitában, hogy mennyire akar és fog takarékoskodni; magának a kibontakozásnak egyik irányát a t. ministerelnök ur ép ennek szigorú alkalmazásával jelölte meg; hát én kérem a t. túloldalt: méltóztassék ez alkalommal következetesnek lenni és eltérni azon eddigi szokástól, hogy a takarékosságot mindig hirdették ugyan, de sohasem követték. (Ugy van! a baloldalon.) Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Az előttem szólott t. képviselő ur által előadott indítványhoz teljes mértékben hozzájárulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meg vagyok győződve, senki a t. házban nem fogja azt gondolni, hogy én ne óhajtanám, hogy az ország építtessen képviselőihez illő és állandó házat a tanáeskozásak számára annakidején és annak módja szerint. De azt ismét nem tagadhatja senki, hogy a tervezett országháznak felépítése, mely körülbelül 12—15 évet fogna igénybe venni és a mely körülbelül 14—15 millió írtba (Felkiáltások a szélső baloldalon: 20—25 millióba!) mindenesetre belekerül, legalább is nem ezen ország pénzügyi viszonyaihoz való. (Ugy van! a szélső balon.) Tökéletesen helyes tehát ezen indítvány, a mely felhívja a kormányt, hogy vegye az ügyet ismét fontolóra és az ország jelen pénzügyi viszonyaihoz mérten készíttessen egy uj tervezetet a képviselőház s ha kell, a főrendiház részére is. Az emelendő épület, ha kisebb lenne is, természetesen nem lesz egy két év alatt felépíthető s addig e terem használható volna. De két, három, négy év alatt fellehet egy kisebb országházat és talán a
