Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

310. országos ülés január 81. 1887. 307 kabb fejlődjék; ha azt akarjuk, hogy ott a legmagasabb helyen a még meglevő bizalmatlanság elapadjon, a nemzet aspiratióinak csak azon egy útja van, hogy ha saját törekvései számára sikerül magát a Felséges urat is megnyerni. (Ugy van! a szélső bálfelől.) Ez pediglen mindaddig nem váltatik lehetővé, mig aspiratióink, törekvéseink és érzelmeink nemcsak, hogy ismeretlenek, hanem azok teljesen féireismertetnek és bizalmatlansággal kisértetnek. Tényeket tudnék, t, ház, felhozni, a melyek igazolják, hogy az udvarnak ellenséges érzülete mennyi kárt okozhat Magyarországnak s hogy a bécsi császári udvar ellenséges érzülete közvetett utón mennyi kárt okoz a magyar nemzetnek. Nem terjeszkedem ki, t. ház, a vám- és kereskedelmi szerződésnek és az osztrák nemzeti bankkal való kiegyezésnek minden phasisára, hogy felmutassam azon egyes nyomokat, melyeken ezen bizalmatlanság újból és újból előtör, elég arra hivatkoznom, hogy az uralkodó háznak roppant nagy tömegű értékvagyona van, a melyből tudomásom szerint, semmi sincs magyar értékekben elhelyezve. Megtörténhetnék-e az, t. ház, ha a magyar értékek ellen való bizalmatlanságot az udvari környezet folyvást nem ápolná ? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Felszólalásomat röviden azzal zárom, hogy saját nemzeti fejlődésünknek s nemzeti létünknek érdekében áll, hogy a magyar király külön magyar udvartartással bírjon. Megszavazom az összeget azon reményben, hogy eziránt a kormány megteendi a lépéseket, mert ha azt tapasztalnám, hogy nem teszi meg a kellő lépéseket s hogy felszólalásomnak nem lesz sikere: kénytelenek leszünk a jövőben megtagadni ezen összeget, mely egy idegen udvartartás fentartására fordittatik. (Élénk helyeslés a szäsH bálfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk! Halljuk!) Nem gondolom, hogy szükséges lenne az imént elmondottakra hosszabban refiectálni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen kérdés a t. ház előtt már többször megfordult s mindig úgy döntetett eL a mint a törvény és a nemzetnek e házban is jelen lenni tartozó loyalitása kivánta. Ugy fog ez; eldöntetni ma is. Azonban kénytelen vagyok egy pár dologra mégis refiectálni. (Bálijuk! Halljuk!) Ázegyik az, hogy azon udvartartást, mely a magyar királynak udvartartása, idegennek nevezni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik periig az, hogy abban a tekintetben, hogy ki jogosult s ki vehet részt az udvari ünnepélyeken — nem tekintve a koronázási eseteket, melyeknél meg van állapítva a rendszeres ceremóniáié — tökéletesen egyforma a helyzet. Voltak és vannak azon udvari körökben s az udvari méltóságokban magyar emberek is. Ezek épen oly jogosultak Bécsben teljesíteni hivatásukat, mint a milyen jogosultak erre itt a nem magyar állampolgárok, a kik e hivatalban vannak. Ez a másik dolog, amit megkívántam jegyezni. A harmadik az, hogy én soha még — nem akarom kétségbe vonni, hogy a képviselő ur hallhatta valakitől — de én soha még azt nem hallottam, hogy Budapestet máskép, mint az ország fővárosát tekintették volna s hogy az udvarnak Budapestre jövetelét maga a Felség és azok, a kik hozzá tartoznak „Ausflugnak

i; tekintették volna. (Helyeslés jóbbfélől.) Valamint voltam udvari ünnepélyeken Budapesten és Bécsben, de azt a különbséget a libériában, a melyet a képviselő ur talált s melyre Ő olyan nagy súlyt helyez, (Derültség jóbbfélől) én legalább észre nem vettem. Kénytelen vagyok továbbá és pedig nem saját tapasztalatom, hanem a nemzet tapasztalata alapján visszautasítani azt a vádat, mintha az udvari körökben az alkotmányos érzelem s Magyarország törvényes alkotmányos helyzetének tisztelete nem léteznék és hódításokat nem tett volna. Kérdem, vájjon épen a mit a képviselő ur és pedig talán már másodszor felhozott — mert azt hiszem, ő beszélt a múltkor is a ministerelnök poenitentialis útjáról — azon esemény nem-e arra mutat, hogy ha egyes körökben lennének is ily törekvések, az, a ki felettök áll, az, a ki Magyarország királya: Magyarország jogait és törvényeit nemcsak tiszteletben tartja, de tiszteletben tartásukat meg is követeli. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És akkor, midőn egy ministerelnök oda, a hol a magyar király épen tartózkodik, egy komoly perezben kimegy s a magyar királynak oly nyilatkozatával jön vissza, a milyennel jött, akkor poenitentialis útról beszélni bizony isten, a valóságnak még csak a látszatával sem bir. (Helyeslés jóbbfélől. Derültség és éllenmondások balflől.) Ezek után, t. ház, megjegyzem még, hogy azok, a kik 1867-ben megállapították az udvartartási hozzájárulást, bizonyára tudták, mit akarnak vele és nem várták, hogy 19 év múlva a képviselő ur magyarázza meg, hogy bizonyosan mit akartak. A mit azok akartak, azt meg is csinálták. A mi az udvartartást illeti, ott folytonosan épen a magyar irányzatban sok változás történt apróságokban, de hisz azok is legnagyobbrészt csak apróságok, miket a képviselő ur felsorolt. Ezt nem tagadhatja senki, valamint azt sem tagadhatja, hogy ugy nyelv, mint érzelem tekintetében 300 év óta még soha sem volt oly magyar királyunk, mint a mostani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ajánlom a tétel elfogadását. (Helyeslés jóbbfélől.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kíván, azt hiszem kijelenthetem, hogy a királyi udvartartás költségei ezimen a 4.650,000 frt, megszavaztatik, miután a tétel senki által meg nem támadtatott. Következik az 5. lap. 39»