Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-309

3W>. országos ülés janair 2*. 1887. g9Q kell elhelyezni, vagyis 50,000 frtot, akkor öszszesen lesz ezen ezélra 102,538 frt 50 kr. Ezen összeg pedig ezen ezélra elegendő lesz, mert eddig is rabsegélyezésre évenkint 21,000, a két javítóintézet fenntartására pediglen 43,870 frt igényeltetett, vagyis összesen 64,870 frt. Ezen összeget levonván a 102,548 írtból, marad 37,668 frt 50 kr., a miből a rab segélyezést fokozni, a javító-intézeteket pedig fejleszteni lehet. Ezen adatokból arról is meggyőződött, hogy az V* hányad a 27. §-ban kitűzött czélt egyáltalában nem veszélyezteti. E mellett ha valami nagy mértékben nem is, de mégis elő fogja mozdítani letartóztatási helyeink szaporítását és javítását, a mennyiben ezután 157,000 írtnál több marad ily építkezésekre, mint eddig. Mert eddig csak e ezélra a törvényszéki építkezésekkel szavaztatott meg az igazságügyministerium tárczájában 100,000 frt. De igen nagy előnye ezen törvényjavaslatnak az is, hogy közigazgatási hatóságaink rendelkezésére fogházak és tolonezházak építését teszi lehetővé, a miknek felállítását több törvényhatóság kérelmezte már a t. háztól. Ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, lehetségessé teszi azt, hogy tisztán közigazgatási fogházak és tolonezházak építésére évenként mintegy 115,000 forint maradna, vagy is az az összeg, mely eddig a közigazgatási hatóságok ítéletei alapján folyt be. Megjegyzem még itt, hogy a közigazgatási fogházak nem olyan mesterségesek, mint a bíróságiak, tehát kevesebbe kerülnek és könyebben is felállíthatók lesznek. T. ház! Büntető törvénykönyvünknek lehetnek, sőt elismerem, vannak is hiányai; de börtön rendszere a mai humánus kor tapasztalatai és kívánalmai magaslatán áll. De hasztalan dicsekszünk büntetőtörvénykönyvünkkel; hasztalan törekszünk megtévedt embertársainkat vissszavezetni a becsületes életpályára, ha a szükséges eszközöket rendszeres börtönök, fogházak és fegyházak építésével meg nem szerezzük. — Ugyanazért a napirenden levő törvényjavaslatot, mely a szabadon bocsátott foglyok és javító-intézetek sérelme és az állami kincstár, illetőleg az adózó polgárok megmegterheltetése nélkül ezélozza letartóztatási helyeink szaporítását és javítását, az igazságügyi bizottság megbízásából a t. képviselőháznak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. (Általános helyeslés.) Herman Ottó: T. képviselőház! Én igen szívesen vettem volna azt, ha az igazságügyi bizottság előadója másnemű érvelést választott volna és másképen iparkodott volna a házat meggyőzni arról, hogy ezen törvény javaslatban kitűzött czél valóban üdvös és valóban hasznos; óhajtottam volna, ha a háznak egy más statistica terjesztetett volna elő, a mely nemcsak a foglyok számáról és az épületek elégtelenségéről beszél, hanem felvilágosítást a felől is. hogy a javító intézeteknek milyen hatásuk van magukra a fegyenczekre, azokra, a kik büntetésbe estek és ónnak kiszabadultak. Óhajtottam volna, ha felvilágosítás adatott volna a háznak a visszaesések tekintetében is. Mert egészen objective ítélve meg a t. előadó urnak indokolását, tökéletesen azon benyomást nyeri az ország, mint ha Magyarországon más feladat nem volna, mint a fejlesztés útjára lépni a börtönök, a fegyházak tekintetében. Én egész őszinteséggel kimondom, hogy a javító rendszerben nem hiszek oly általánosságban, minőben most azt az álhumanismus feltüntetni iparkodik. Kern hiszek, nem hihetek. Nem hihetek pedig az emberiség iránt táplált tiszteletnél fogva, felfogván a dolgot akképen, hogy a bűnösök nagy része tévedésből esik bűnbe s ez javító-intézetre nem szorul, a bűnösök legnagyobb része pedig oly okoknál fogva, melyekre nézve a mi javítóintézeteink keveset segíthetnek — lesz bűnössé és annak meg is marad. És ha a javítás kérdését veszem tekintetbe s azt nemcsak jogi, törvényességi elítélési tekintetből veszem, akkor a javítás módját csak egy formába képzelhetem és pedig a cultura, különösen a népoktatás fejlesztésében. Ez az egyedüli mód. mely arra vezet, hogy esetleg az erkölcsök javítását vigyük be a társadalomba. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Másik mód az, hogy az államháztartás akképen vezettessék és általában az intézmények akképen kezeltessenek, hogy a nyomor szűnjék meg és a ki az igazságot keresi, azt meg is kaphassa. Már egy esetben felhoztam itt azzal a humanismussal szemben Bakunin mondását, ki azt mondotta, hogy egész Európában tulaj donképen börtön nincs másutt, csak Oroszországban, de ő biztosít mindenkit arról, hogy a ki akár mint bűnös, akár mint ártatlan, orosz börtönbe került, az életének többi részében iparkodik, hogy soha többé börtönbe ne jusson. Ha szigorúan vesszük, itt a bűnösök iránt a humanísmus hivatik fel, akkor, mikor a társadalomban ezre': meg ezrek ártatlanul szükséget szenvednek, nyomorban sinylenek és sokszor a nyomor az, a mely őket a bűnre nemcsak csábítja, de kényszeríti. (ügy van! a szélső balon.) Az éhség végre arra vihet egy embert, hogy kenyeret lopjon, akkor, mikor a legbecsületesebb törekvéssel nem képes azt máskép megszerezni és ez képes gondolkozóba ejteni az embert. Jellemző, hogy az előadó ur ugy ajánlotta a törvényt, hogy a büntetési rendszert fejleszteni kell és e fejlesztésre vonatkozólag kimutatta a fegyházakban és börtönükben levő rabok nagy számát, melyet most elhelyezni nem lehet. És mi a remeclium? Az, hogy fegyházakat, börtönöket, 38*